Palánkvár a zselici dombok között

Hogyisne, amikor előtte illegeti magát Lujza, az éppen tüzelő szuka. Persze megértjük a fenekedő ebet: sok férfi veszítette el már önkontrollját holmi nőcskék miatt…

Így hát az éppen látványosan unatkozó szamarak álmos pillantásától kísérve eloldalazunk a szerelmespár mellett, s belépünk a láthatóan kibővült épületbe. Az egyik sarokban nagy halom fa építőjáték, átellenben tojástabló, jobbra a szalmabábú-készítők, balra a fűzfafonók asztala.
- Ránk fért a bővítés, ugyanis szerencsére egyre többen látogatnak el hozzánk – mondja ifjabb Handó János, a Katica-tanya tulajdonosa, aki nem mellékesen Patca polgármestere is október eleje óta. – Egy átlagos hétvégi napon legalább félszáz gyerek szaladgál az udvaron, s ha esetleg rossz az idő, nem férnének el a régi házban.

Így hát tető került a két épület közti szabad tér fölé is, s mostantól a kemence mellett sem ázhat el a látogató, amíg a friss kenyér elkészültére vár.

- Egyre ismertebbek vagyunk – folytatja ifjabb Handó János –, ma már nemcsak Kaposvár környékéről, de az egész megyéből, sőt Baranyából, Tolnából és Zalából is járnak hozzánk.

Kenyér sajttal a tanyasi menü

A játszótér és az állatok mellett a szülők számára is akad csemege a Katica-tanyán. A háziak ugyanis minden szombaton valódi falusi kenyeret sütnek a kemencében. Emellett jófajta gomolya sajt is készül, azaz az ínyencek számára is akad megfelelő programpont.

S a megnövekedett vendégkör igényeit ki is kell elégíteni. Éppen ezért a tanyaépület és a turistaház között már feltöltésre vár a tómeder, s egy kis sziget is épült, ahová csinos fahídon lehet majd besétálni.

- Itt a völgyben mindig is volt tó, csak éppen nem ekkora, s nem egybefüggő vízfelülettel – állítja a tanya tulajdonosa. – Elég magas a talajvíz, s két forrás is táplálja majd a tavunkat, melyen csónakázni is lehet majd. Sőt, az erdő felöli végén sekélyebbre terveztük, így ott egy kis strandot is kialakítunk majd, azaz fürdeni is lehet.

A Katica-tanya igazi vonzerejét persze nem a strand jelenti a továbbiakban sem. Handóék negyvenféle állatot tartanak, főként őshonos magyar fajtákat, így nem csoda, hogy a gyerekek számára olyan a belső udvar, mint egy állatkert. Azzal a különbséggel, hogy itt nincsenek rácsok, azaz testközelből lehet csodálni a két- és négylábúakat.

- Az egyik legnagyobb vonzerőnk, hogy minden egy helyen látható – teszi hozzá ifjabb Handó János. – Háromféle mangalicánk van, tarka teheneink, szamarak, disznók, juhok, kecskék, szürkemarhák.

Utóbbiakkal hamar kapcsolatba kerülünk, ugyanis a másik újdonság, az épülő palánkvár felé át kell vágnunk felségterületükön is. Többségük nem vesz rólunk tudomást, Manó, az egyik üsző viszont bizalmatlanul méreget, majd megindul. A karám kerítése mellett keresünk védelmet, így a termetes asszonyság elszáguld mellettünk, s a nyitva hagyott kapu felé tart. Hatalmas versenyfutás kezdődik közte és gondozója között, s néhány másodperc múlva az egész gulya csatlakozik a „játékhoz” – végül célfotóval a fürge lábú gondozó nyeri a versenyt, véget vetve a viháncnak…

Az intermezzót követően végre a félkész – na jó, kétharmad-kész – vár majdani falainál találjuk magunkat. Hatalmas gerendák merednek az ég felé, már áll mind az öt torony, azaz a szerkezet már adott.

- A kaposvári Fekete hollók lovagrend ötlete volt a vár – ismeri el a tulajdonos -, s ők hozták a terveket. Pénzük azonban nem volt, így a kivitelezés ránk maradt. Úgy tudom, az országban nincs ekkora palánkvár, mely teljesen korhűen épül. A tornyok között fonott, majd vályoggal vert falak állnak majd. Lassan készen lennénk, ha nem fogyott volna el az akácgerenda, így néhány hetet álltunk. Szerencsére most már minden építőanyag itt van helyben.

A tervek szerint a vár a Hollók bázisául szolgálna, s cserébe ők rendszeresen fegyveres bemutatókat, várjátékokat tartanának, valamint segítenek berendezni a négy külső toronyban a fegyvertörténeti kiállítást. A gyerekek kedvence viszont vélhetően a középső, tizenkét méter magas, négyszintes lakótorony lesz, hiszen amellett, hogy minden emeletén játszani lehet majd, a föld alatt egy börtönt is kialakítanak.

Visszavonulót fújunk a vár alól, s éppen ideje, hiszen a szürkemarha-banda szép lassan visszaszállingózott a kaputól. Ezúttal Cefre, a jó nyolcmázsás bika szúr ki magának minket, így – szégyen a futás, de hasznos – felettébb gyorsan távozunk. A kapuban Buksiba botlunk, aki láthatóan még nem nyerte el választottja szívét, tehát nincs túl jó kedvében, így hát csak a kocsiban fújhatunk egy nagyot…