Neveli a halakat, nem főzi

– Ki készíti az ünnepi menüt?
– Évekig szívesen segítettem a konyhai munkában. A család, a vendégek elismeréssel szóltak a halászlémről, és mindig elfogyott az ünnepi rántott ponty is. De átadtam a feleségemnek a terepet és a fakanalat; a hal persze az idei karácsonyon sem hiányozhat az asztalról.

– Bolti vagy saját termés?
– Vevő vagyok a világ bármelyik tavából, tengeréből származó finomságokra. A karácsonyi ponty házi beszerzés; az orci tavakból halásztuk le.

– Csak nem ingott meg a bizalma a giga-élelmiszerbotrány miatt?
– Nem. Persze rengeteg pletyka keringett korábban is. Amikor a botrány kipattant, s negyvennyolc órával újabb leleplezéssel álltak elő, az már sok volt. Elállt a lélegzetem. Még jó, hogy a halascsapat a gyanú árnyékába sem került.

– A halágazat is átvészelt pár kényes ütközetet.
– A korábbi évek importja komoly hullámokat vert; áthúzta a vállalkozások tervét, az ágazatban pattanásig feszült a hangulat. Külföldről iszonyatos mértékben hozták be az olcsó halat. Rezzenéstelen arccal vártam a végkifejletet; hittem, hogy a szlovák és lengyel import elmarad. Azóta, hogy leértékelték a forintot és történt egy-két gazdasági változás, már nem beszélhetünk eget rengető külföldi üzletkötésekről.

– Nyilván a haltermelők is bedobtak pár trükköt a piac megdolgozására.
– A halasok nem szédíthetnek meg senkit. A környezetemben azt tapasztalom, hogy a vállalkozók legjobb tudásuk szerint dolgoznak. Munkájuk jutalma az újabb megrendelés. Családi vállalkozásunk is jó kapcsolatban áll az üzleti partnerekkel, valamennyi vásárlónkat tisztességesen ellátjuk.

– Négy tóban gazdálkodik, évi 50-60 tonna halat dob a piacra. Elégedett?
– A haltenyésztési eredmények állandóan változnak, 1986 óta véletlenül sem volt két egyforma évünk. A kiváló szezon után bármikor padlóra küldhet a természet, s a piac is okozhat álmatlan éjszakákat. Az idén jól éreztük magunkat; Orciban, Mihálypusztán, Szőlősgyörökön és Zsippón is elfogadható mennyiséget halásztunk le. Közel 50 hektárnyi vízfelületen gazdálkodunk Somogyban, s túljutottunk az őszi lehalászásokon.

– Elkészült már a pénzügyi mérleg?
– Készül a számadás. A költségek egy év alatt majdnem tíz százalékkal elszabadultak, ellenben a tóparton árult hal ára most is majdnem annyi, mint három-négy éve. Soha nem csináltunk titkot a nehézségekből. A társaim előtt nem tettem lakatot a számra. Mégsem gondoltam a munka feladására. Jövőre is kivetjük a hálót.

– Eredetileg nem mezőgazdásznak készült; vasipari végzettséggel kezdett horgászügyekkel foglalkozni. Ezután szólópályára lépett.
– A kaposmérői horgászegyesület elnöke lettem; ez társadalmi munka volt. Abban az időben kezdtem elmélyedni a halas világban. Láttam, hogy ivadékneveléssel lényegesen több hala lehet a társaságnak, s ráadásul anyagilag is jobban jártunk. A nyolcvanas évek derekán saját kezembe vettem a sorsom. Vállalkozóként több-kevesebb szerencsével jutottam előre.

– Mi volt a legnagyobb bukása?
– Amikor a gát tetején hömpölygött a víz. Pár éve az eső majdnem elmosott mindent. A gát megmaradt, ám az ár harminc mázsa halat magával ragadott.

– Rengeteg szó esik az agrártermékek nyomon követhetőségéről. Mennyire vonatkozik ez a halasokra?
– Igazolások tömegét állítjuk ki. Nincs olyan kárász, ponty, amelynek a takarmányozásáról vagy épp a nevelés körülményeiről ne kéne számot adni.

– Szabadidejében is a vízpart felé veszi az irányt?
– Igen, két helyen horgászhatok. A kaposfői tóban és a Desedán. Mostanában egy négykilós ponty volt a legszebb fogásom; rendesen húzott.

– Jövőre is halászat és peca?
– Így legyen.