Vétek is lehet a finom étek

– Élelmiszerbotrányokról hangos hetek óta a média. Ön szerint a visszaélések hatására változnak a vásárlói szokások? Van igény és pénz egészséges, és persze nem átdátumozott, hazai biotermékekre?
– Van egy réteg, akinek van igénye – mondta Búsné Fokvári Katalin. – Ők elő is teremtik rá a pénzt, mert tudják, hogy jó esetben nem sokkal drágább a bio, mint a hagyományos termék. Egy jó minőségű termékből ugyanis elég kevesebb is. Az táplálóbb, s használ a szervezetnek. A felfújt, szemre szép termékek azonban csak az illúzióját keltik annak, hogy az táplálék. Nem az. Ezek a botrányok talán észhez térítik az embereket, hogy ne egyék azt a sok mérget. Egyébként az most már kimondható, hogy általában nem a kistermelőknél, hanem a nagy multicégeknél vannak a botrányok.

– Ön hogyan vásárol? Mire figyel a boltokban?
– Amit tudunk, azt megtermelünk otthon. Amit meg nem, mert nyáron a gyümölcsösre koncentrálunk, azt csak piacon és csak termelőtől veszem meg. Nem csak az érdekel, mit válaszol a kérdésre: mivel permetezett? A szemébe nézek, s látom, hogy igazat mond-e. Nekem egyébként az a cél lebeg a szemem előtt, ami Ausztriában és Németországban már működik. Ott el lehet menni a gazdákhoz. Vannak ugyanis a városokhoz közeli értékesítő udvarok, ahová a termelők beviszik az árujukat. Így egy csomó költéget meg lehet takarítani, s mindenki jól jár: a vevő olcsóbban kapja az árut, mert a kereskedők nem teszik rá a hasznukat, s a termelőnek is több marad. Ráadásul egyre erősödik az a szemlélet, hogy a helyben termett élelmiszer a legegészségesebb mindenkinek, mert azzal vagyunk harmóniában. Nálunk, Szerdahelyen például azért van háznál is árusítás, mert meg lehet nézni, hogy hol termett a gyümölcs. Az élelemnek egy tipikusan bizalmi cikknek kellene lennie, hiszen az a legfontosabb, amit megeszünk.

– A gazdák nagy része azt állítja, hogy manapság már lehetetlen gyümölcsöt, zöldséget úgy termeszteni, hogy ne permetezzék agyon a fákat.
– Ez sajnos éppen a hatalmas méreteket öltött növényvédelemnek a következménye. Ezen kívül az éghajlatváltozásnak köszönhetően például délről olyan kórokozók is érkeznek Magyarországra, ami korábban nem veszélyeztette a növényeket, mert a hideg teleinken elpusztultak. A növénynemesítés célja korábban egyértelműen az volt, hogy küllemre minél szebb gyümölcs teremjen, ami ellenáll az ütődésnek, jól szállítható. Ma viszont egyre többen tartják szem előtt, hogy ellenálló fajtákat nemesítsenek. Ebből az ördögi körből ugyanis csak így lehet kilépni, vagy elő kell venni az ősi magyar fajtákat, mert azok még bírják.

– Ez azt jelenti, hogy az Önök birtokán nem is kell permetezni?
– De igen, ám kizárólag réz- és kénkészítményeket, növényi olajokat használunk, ami nem szívódik föl. S azt tapasztaljuk, ha nem is 100 százalékosan, de meg lehet védeni így is a fákat.

– Akkor az tévhit, hogy azt a gyümölcsöt kell keresni a piacon, amelyik kicsit kukacos, mert az biztosan nincs agyon permetezve?
– Azok az idők már rég elmúltak. Ma már egy biogyümölcs is lehet szép.

– Hat hektár gyümölcsös nem kevés. Csak a család dolgozik a vállalkozásban?
– Jórészt igen. Részint mert szinte lehetetlen napszámost kapni a munkanélküliség ellenére. Másrészt mert érési sor van a gazdaságunkban. Öt gyümölcsfaj van a kertünkben, s ezen belül különböző fajták vannak. Május végétől a cseresznyével indul és október végén az almával zárul. Az egész nyárban összesen három hét van, amikor nem érik nálunk gyümölcs. Azért van ez így kitalálva, hogy bírja a család.

Húsz év után hazataláltak

Bús János és felesége húsz évig élt a fővárosban, ám megszokni nem tudták, visszavágytak Kaposvárra. Mivel a feleség eredetileg kertészmérnök, gyümölcstelepítésre adtak be pályázatot, amit megnyertek. Így aztán 2002. őszén betelepítettek egy hat hektáros területet Kaposszerdahely és Szenna határában. S mivel a gyümölcsnek az értékesítése meglehetősen esetleges, s nem tárolható, ezért valamilyen módon tartósítani kellett a meggyet, cseresznyét, kajszit. Végül úgy döntöttek, hogy gyümölcslét készítenek, s mivel már korábban közelebb kerültek a környezetvédelemhez, magától értetődő volt, hogy biotermesztést folytatnak.

– Megtalálták a számításukat Szerdahelyen?
– Mi is érezzük a gazdaság általános helyzetének a nehézségeit. Érzékeljük a meglévő agrárollót. Szerintem nem támogatni kellene a mezőgazdaságot, már az is elég volna, ha nem gátolnák. A legnagyobb baj, hogy a piacra ráeresztik a külföldi, támogatott mezőgazdasági termékeket. Szerte a világon minden állam iszonyú pénzeket fizet ki támogatásra a gazdáknak. Tudják ugyanis, hogy ha vidéken tartják az embereket, az olcsóbb. A nagyvárosokba áramló sok munkanélküli eltartása ugyanis jóval nagyobb pénz volna az államnak. Így aztán a támogatásból megvan a megélhetése a külföldi gazdának, s ha ingyen hozza hozzánk a portékáját, már akkor is jól járt. Ezért tudnak alámenni a mi árainknak, mi pedig nem tudjuk állni velük a versenyt.