Közélet

2007.01.17. 08:25

Százmillió forint a béke ára

Feltehetően bekerül a történelem-könyvekbe 2007 január tizenhatodika: egy asztalhoz ült Zamárdi és Szántód képviselő-testülete.

SONLINE

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Dolgos János szántódi (balról) és Csákovics Gyula zamárdi polgármester; fotó: Gáti Kornél
[/caption]– A rossz szomszédság a múlté; új kor nyitánya ez – adott hangot optimizmusának Dolgos János szántódi polgármester, – de egyelőre még nem történelmi pillanat, majd csak ha megegyeztünk.

– Á, messze vannak még az álláspontok – legyintett a sokat tudók és sejtők bölcsességével Kiss Pál körjegyző, aki Szántód részéről volt érdekelt, s azt még hozzátette: szerinte nyerésre állnak...

– Jó ebéd után ejtőzni jöttem – mondta Karabinszky Gyula, talán az egész sokéves háborúskodás kulcsembere, a volt szántódi polgármester, ma már csak érdeklődőként. Nagy „ellenfele”, Kiss Jenőné is már csak képviselőként ült a zamárdi térfélre.

Egyezségre jutni, a peren kívüli megállapodásra a vagyonvita bírája szólította fel a feleket, nem lesz könnyű, ennyi feltétlenül kiderült a két fél jogi képviselőjének szavaiból, hiszen csak abban értettek egyet, hogy még sok mindenben nem értenek egyet.

– Százhárommillió forintra tartunk igényt Zamárditól – közölte a Szántódot képviselő Liszkay Katalin. – Ennyi jár szerintünk a korábbi közös ingatlanvagyonból, meg az 1997 után Zamárdihoz befolyt privatizációs bevételből lakosság-arányosan.

A zamárdit képviselő Petrik Ferenc hosszas fejtegetéséből csak rákérdezésre derült ki, ők valójában mennyit is követelnek. Mindent összeadva a félmilliárdot közelíti az összeg, de amiből nem engednek, az a volt Siotour-kempingek után Szántódhoz befolyt százötvenmillió. – A jogerős bírósági döntés a kempingeket Zamárdinak ítélte – magyarázta a jogász. – Szántód addig közjogilag ugyan létezett, de területe valójában nem volt.

– Ez jogi nonszensz – replikázott Liszkay Katalin. – Egy település hogy létezhet terület nélkül? A hajózási társaság részvényeit is el akarta perelni Zamárdi ugyanilyen megfontolásból, de veszített. Pedig azt csak kormányhatározat támasztja alá, a Szántódnak járó jussot meg a költségvetési törvény; a kempingekből befolyt idegenforgalmi adót Szántód számára egészítette ki az állam, hogy el tudja látni a közfeladatait. Az a pénz tehát el is ment a működésre, törvényesen. Zamárdi álláspontja így számunkra elfogadhatatlan.

Itt tartottak a jogászok, amikor a zamárdi Csonka András azt mondta: – Ha bármelyik fél pert nyer, amelyiknek fizetni kell, hogyan áll oda a választói elé? Ne akarjon egyik fél se keresni, ne a pénz, hanem a békesség lebegjen a szemünk előtt.

A per újra kezdődött

Első fokon újra kezdődött a vagyonmegosztási per a Somogy Megyei Bíróságon. A bíró felhívására azonban a két vitázó szomszéd az eljárás felfüggesztését kérte. Ha nem születik peren kívüli egyezség, bármelyik fél kérheti a folytatást hat hónapon belül. Szántód egyébként éppen tíz éve, 1997. április 15-én szakadt el népszavazással Zamárditól. Az „anyatelepülés” azonnal bírósági pert indított, vitatva a határvonalat. A Legfelsőbb Bíróság végül 2004. január 14-én hozott jogerős ítéletet, miszerint Zamárdinak jár még egy jókora terület az addig Szántódnak hitt részből.


Talán ennek hatására, de a várt szócsata helyett végül abban maradtak: közös ad-hoc bizottság egyezkedjen tovább. Erre mondta Karabinszky Gyula, Murphyt idézve: – Ha egy dolgot nem tudsz megoldani, alakíts bizottságot...

Ezek is érdekelhetik