Közélet

2007.02.22. 17:54

Lakat sem kell a kerékpárra

Greekische salat – hirdeti a felirat kis (khm...) helyesírási hibával a napi ajánlatot. Bár az adag mérete nem ismert, a háromszáz forint nem is tűnik soknak érte.

Vas András

Kár, hogy a kopott krétafelirat még valamikor tavaly nyáron született: a balatonmáriafürdői strand kihalt, a büfék ablakán deszka és rács, rajtunk kívül csak egy magányos futó végzi bemelegítő gyakorlatait a köd borította tó partján. A víz amúgy csendes, láthatóan is hűvös, hiszen sűrű, lassú hullámok áztatják a termésköveket, s egy-egy nagyobb löket időnként megemeli a meglazult betondarabokat...

A gomolygó ködtől horrofilmszerűen kísérteties part után az alig kőhajításnyira található faluközpont meglepően és üdítően mozgalmas. Kerékpárosok érkeznek a szélrózsa minden irányából az abc elé, majd drótszamarukat letámasztva elnyeli őket a bolt. A biciklik lezáratlanul várnak gazdájukra – nyáron vélhetően nem ennyire könnyelműek a tulajdonosok, de most maguk vannak, barátok közt...

– Eszembe sem jut, hogy ellophatnák – mondja mosolyogva Fábián Zsuzsanna, aki Mária-alsóról teker át naponta, kétnaponta, hogy feltöltse hűtőjét. – Ilyenkor teljesen más világ a Balaton, mint amit az emberek főszezonban látnak. Barátságos, meghitt, nyugodt és biztonságos.

Hasonlóképp lelkes, ha a téli tópartról kell beszélnie, Inge Bruckschaft is. Az osztrák asszony az üdülővendégekkel ellentétben október elején érkezik és május vég felé kerekedik fel, hogy hazatérjen Stájerországba. – A nyári tömeg nem nekem való, jobban szeretem a csendet, nyugalmat – állítja a ma már nyugdíjas egykori grazi bankalkalmazott. – Nem értem, persze örülök neki, hogy sokan még nem fedezték fel, milyen idilli itt a tél. Sajnos, az idén nem fagyott be a tó és hó sem esett, pedig annál nincs szebb, mint verőfényes napsütésben a hó borította befagyott Balaton. S nem mellékesen az élet sokkal olcsóbb, mintha otthon, Ausztriában.

Ez persze viszonylagos, hiszen a boltban ugyan valóban olcsóbb minden, mint nyáron, ám azért az is érződik, nem segélyből élnek a helyiek. A tej, a kenyér, a sajtok, a felvágottak jó 10-20 százalékkal drágábbak, mint egy városi szupermarketben. A nyárhoz képest ráadásul meglepően – és érthetően – szolid a felhozatal, a hűtőpultok fele letakarva, kikapcsolva: minden kapható, csak éppen a megszokott ipari mennyiség helyett csak néhány darabos egy-egy kollekció. A forgalomhoz igazodnak az igények, s hogy mennyire belterjes a vevőkör, mi sem bizonyítja, hogy belépéskor mindenki tegeződik, így kifejezetten furcsán hat, amikor az eladó hirtelen magázásra vált – velünk szemben.

Persze egy kis közösség esetében érthető az összeszokottság, s hiába tűnik nagy falunak Mária, hosszú kilométereken keresztül csak lezárt nyaralókkal találkozunk, azaz a nyári sokadalom legjelentősebb része ilyenkor messze elkerüli a települést. Akárcsak a szomszédos Balatonfenyvest, ami talán még kihaltabb, legalábbis a vasútállomás és a strand környékén senkivel sem találkozunk. A büfék, bisztrók, pizzériák, éttermek, bárok, játéktermek, butikok, cukrászdák, ivók egytől-egyig zárva, a nehezen kezelhető rönkfa bútorok összedobálva, egymás hegyén-hátán hevernek az egységek oldalában. Komolyabb mozgás csak az iskola környékén tapasztalható: a Feketei Istvánról elnevezett intézmény udvarára bepillantva ismét megállapítjuk, a balatoni ember mindenhová biciklivel közlekedik – vagy másfélszáz kétkerekű várja a tanítás végét, s gazdáját.

Mint ahogyan a fonyódi kikötő elején is glédában állnak a bicajok, csak a horgászok használják ki, hogy húsvétig szünetel a hajózás, s semmi sem zavarja a halakat. Az út túloldalán viszont nagy a nyüzsgés, mintha hirtelen egy másik világba csöppennénk. Autók, motorok, iskoláscsoportok, vásárolni igyekvő kismamák – ez már a szokásos rohanó világ, hiába szállt fel a köd, egyre távolibbnak tűnik a tópart...

Összkomfort és nyugalom

Hosszú sorok a pénztáraknál, mindent elborító lángosszag és napolaj, küzdelem egy zsebkendőnyi területért a strandon – aki csak nyárról ismeri a Balaton, el sem tudja képzelni azt a nyugalmat, ami az üdülőszezon után megszállja a tóparti településeket. Közülük is elsősorban a Fonyódtól nyugatra eső, meglehetősen kevés önálló lakossal rendelkező, amúgy nagy kiterjedésű falvakat: Máriát, Fenyvest, Bélatelepet. Nem véletlen, hogy egyre több külföldi vesz ezen a részen nyaralót magának, csak éppen nem a főszezonra, hanem ősztől télig költözik ide. Vonzza őket a csend, a béke és a nyugalom. És nem mellékesen a teljesen kiépített infrastruktúra.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!