Közélet

2007.02.24. 18:47

Mocskolódó levelek a Csiky-társulatnak

Több tucat mocskolódó telefont és elektronikus levelet kapott a kaposvári színház néhány színésze és rendezője egy 56-os előadás apropóján. Az egyik internetes lap szerint ugyanis „kommunista propagandadarabban gyalázzák" Tóth Ilonát.

Takács Zoltán

[caption id="" align="aligncenter" width="450"] Fotó: Kovács Tibor
[/caption]
Az egyik szélsőséges hangneméről ismert internetes újság azt írja a kaposvári Csiky Gergely Színház 56 06 / őrült lélek vert hadak című előadásáról, hogy közpénzen gyalázza a koholt vádak alapján 1957-ben ártatlanul kivégzett Tóth Ilonát. A cikk szerint a Mohácsi János rendezte előadásban meghamisítva formálják meg „a forradalom mártírját", akit „hírhedt történelmi alaknak" és „1956 fekete angyalának" neveznek. Mint ismert: Tóth Ilona forradalmi szerepe, pere máig az egyik legvitatottabb 1956-tal kapcsolatos kérdés. A fiatal orvosnő részese volt az ÁVH-gyanús Kollár István meggyilkolásának, s emiatt kivégezték.

A honlap szerkesztői kinyomozták és feltették az előadás készítőinek magántelefonszámait,valamint a teátrum titkárságának e-mail címét is honlapjukra, s arra biztatták olvasóikat, hogy kérjék számon a felelősöket az előadásért.

Tóth Ilona tragikus története

A Vasárnap Reggel egy korábban készült interjújában Eörsi László történész elmondta: „Tóth Ilona szigorló orvosnő volt Domonkos utcai kórházban. Megszállott volt, reggeltől estig dolgozott és éjszakánként részt vett a röpcédulák gyártásában és terjesztésében a társaival. Koffeininjekciókat adtak be egymásnak, hogy bírják fizikailag az embertelen tempót. Amikor Angyal Istvánt a Péterfy utcai kórházban letartóztatták, Tóth Ilonáéknak rögeszméjük lett, hogy árulót keressenek. Amikor Kollár Istvánt bevitték a kórházba, mint gyanús személyt, nem hitték el, hogy rakodómunkás. Találtak ugyanis egy fotót a zsebében, amin a sógora ÁVH-s egyenruhájában van, amit egyébként tréfából vett fel. A sógor mondta is, hogy ő figyelmeztette Kollárt, ne hordjon magával ilyen fényképet. Tóth Ilona és társai megverték, majd végül likvidálták."

Mohácsi János, a darab egyik írója és rendezője elmondta: mintegy húsz, többnyire idézhetetlen tartalmú elektronikus levelet és zaklató telefonhívásokat kapott a színház titkársága és a társulat egyes tagjai, valamint a színház honlapjára is írtak e témában a cikk után. Hozzátette: a legtöbben nem is látták az előadást, csak az említett cikkből hallottak róla. A rendező kiemelte, a darabban nem Tóth Ilona, hanem Sáry Flóra a szereplő neve.
„Nem véletlenül kereszteltük át az előadásban, hiszen történetét tömörítettük, áthelyeztük november 4-én hajnalra, létező történelmi szereplőket hagytunk el  – többek között Obersovszkyt és Gálit – a színházi cselekmény érdekében. Alakjában az a fiatal nő érdekelt minket, aki összeroppanva túlvállalt munkáitól, a röplapok gyártásától, a kórházi
osztály vezetésétől, az ellenállók bújtatásától és az iszonyú fáradtságtól
katasztrofális döntést hoz. Az út érdekelt minket, merthogy Tóth Ilona
döntése tragikus volt, azt vitatni nem lehet, de furcsa módon jelen esetben a színpadi és magántragikum úgyszólván ugyanaz."

A rendező szerint ebben a jelenetben a közönség elindul a katarzis felé
vezető sírós-nevetős úton. „A mi Tóth Ilonánk története szeretettel és vigyázva készült, ezért aztán hazugnak, aljasnak, erkölcsnek, ostobának, gyávának és gonosznak tartom azt a hecckampányt, amely a napokban tudatlan és előítéletes egyének részéről elindult. Tény, hogy a darab élesen kettévágja a közönséget, tizedrésze felháborodva elmegy, ám a maradék igencsak kedveli - sírnak és kacagnak."

Arra a kérdésre, hogy mit kíván tenni a színház vezetése a hecckampány
ellen, a teátrum vezető rendezője azt mondta, hogy a rágalom ellen nincs
gyógyszer.
„Legyél büszke az ellenségeidre, mondja Nietzsche Zarathustra szájával, de azt hiszem ebben az esetben ez is sok lenne. Nekünk ezek a megtévesztett és előítéleteik jeges sötétjében kiabáló egyének nem ellenségeink, mert jelen esetben nagyobb a füst, mint a láng... Bár az is igaz, hogy mint magánszemély szívesen meghackelném az ügyet elindító portált..."

Az év egyik legjelentősebb darabja

A kritikusok a színházi évad egyik kiemelkedő darabjaként írnak Mohácsi

János, Mohácsi István és a zeneszerző Kovács Márton darabjáról. Zappe

László kritikájában azt írja: „legerősebbnek a második részt nyitó kórházi

jelenetet éreztem, ahol a történelemtől meghajszolt, kimerült emberek,

betegek és sebesültek, orvosok és ápolók őrült tettekbe sodródnak." Koltai Tamás kritikájában megjegyzi: „Mohácsi Jánosban lehet bízni, ha

megátalkodottan tápláljuk az illúziót, hogy a színház arra való, amire

kitalálták: megmutatni a világot, ahol élünk."



Kapcsolódó anyag:
Vicces fiúk a világhálón

színház néhány színésze és rendezője egy 56-os előadás apropóján. Az egyik internetes lap szerint ugyanis „kommunista propagandadarabban gyalázzák" Tóth Ilonát. Takács Zoltán Tóth Ilona tragikus története A Vasárnap Reggel egy korábban készült interjújában Eörsi László történész elmondta: „Tóth Ilona szigorló orvosnő volt Domonkos utcai kórházban. Megszállott volt, reggeltől estig dolgozott és éjszakánként részt vett a röpcédulák gyártásában és terjesztésében a társaival. Koffeininjekciókat adtak be egymásnak, hogy bírják fizikailag az embertelen tempót. Amikor Angyal Istvánt a Péterfy utcai kórházban letartóztatták, Tóth Ilonáéknak rögeszméjük lett, hogy árulót keressenek. Amikor Kollár Istvánt bevitték a kórházba, mint gyanús személyt, nem hitték el, hogy rakodómunkás. Találtak ugyanis egy fotót a zsebében, amin a sógora ÁVH-s egyenruhájában van, amit egyébként tréfából vett fel. A sógor mondta is, hogy ő figyelmeztette Kollárt, ne hordjon magával ilyen fényképet. Tóth Ilona és társai megverték, majd végül likvidálták."

Az év egyik legjelentősebb darabja A kritikusok a színházi évad egyik kiemelkedő darabjaként írnak Mohácsi

János, Mohácsi István és a zeneszerző Kovács Márton darabjáról. Zappe

László kritikájában azt írja: „legerősebbnek a második részt nyitó kórházi

jelenetet éreztem, ahol a történelemtől meghajszolt, kimerült emberek,

betegek és sebesültek, orvosok és ápolók őrült tettekbe sodródnak." Koltai Tamás kritikájában megjegyzi: „Mohácsi Jánosban lehet bízni, ha

megátalkodottan tápláljuk az illúziót, hogy a színház arra való, amire

kitalálták: megmutatni a világot, ahol élünk."

Fotó: Kovács Tibor -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!