Közélet

2007.04.14. 19:05

Íjászverseny az illatfelhőben

Jótékonysági lovasíjász versenyt és középkori harcászati bemutatót szervezett a Szent György Lovagrend a kaposdadai Kassai birtokon.

Vas András

Méretes ételszag fogad már a bejáratnál, három kondérban rotyog a pörkölt, ám egyelőre csak a személyzet sertepertél az edények körül, a többség inkább néhány kőhajításnyira a domboldalban üldögél, s a lovasokat figyeli. Éppen három kék ruhás, kék öves német próbálja összehangolni az íjászatot a lovaglással: inkább kevesebb, mint több sikerrel. Láthatóan a sportág nem családi hagyomány náluk, s őseik sem nyereg alatt puhították a húst: egyikük például öt lövésből egyszer sem találja el a táblát; az utána következő ötven százalékos teljesítménye ezek után már-már profit sejttet. Persze nagy meló a szíjat elengedve, a nyeregben állva-forogva lövöldözni – ennél már csak a segítők dolgoznak többet, akik a szerte a domboldalba lőtt nyílvesszőket szedegetik szorgalmasan...

Ám ezúttal nem elsősorban az eredményeken volt a hangsúly a kaposdadai Kassai-birtokon, sokkal inkább a rendezvény jótékonysági jellege emelkedett ki. A nemzetközi lovasíjász versenyt ugyanis ezúttal Kassai Lajos, a házigazda a Szent György Lovagrenddel közösen szervezte, méghozzá igencsak nemes céllal: a lovagrend az esemény bevételéből hátrányos helyzetű somogyi diákok tanulmányait kívánja finanszírozni.

– Egyelőre három, rossz körülmények közt élő hatodik osztályos tanulót választunk ki – mondta Knoll Gyula, nyugalmazott repülő-ezredes, a lovagrend megyei priorja –, akiket az egyetem végéig segítünk majd. Természetesen tudjuk, ez a mai adományoknál jóval nagyobb anyagi erőfeszítést kíván tőlünk, éppen ezért további rendezvényeket szervezünk majd.

A megyei prior szavait éles kiáltás szakítja meg, mire a kék, piros és fekete ruhás lovasok hasonló üvöltésben törnek ki: így üdvözlik a kánt, Kassai Lajost, akin barna ruha feszül, mutatván, egyedüliként a társaságból már mesternek vallhatja magát. Ennek megfelelően jelentős a különbség az íjásztudásban is: a házigazda ugyanis láthatóan tud lőni, míg a többiek inkább csak szeretnének tudni. Ez már abból is kiderül, hogy míg a mester a kilencven méteres pályán akár kilencszer-tizenegyszer is céloz és lő, addig tanítványai már a féltucat kísérlettel is boldogan kiegyeznek.

A domboldalban sütkérező nagyjából félszáz főnyi nézősereg viszont nem tesz kivételt, minden találatnak örül, ám igazán csak akkor jön izgalomba, amikor az egyre erősödő széllel pörköltillat érkezik a pálya fölé. Hiába no, sport közben hamar megéhezik az ember...

A mestertől a szolgálókig

A Kassai kánság vezetője Kassai Lajos, aki egyedüliként a társaságból már elérte a mester fokozatot: ezt jelzi kék szegélyes barna ruhája. Néhányan sárga és piros ruhát hordhatnak, ők a haladó 2 és 3 kategóriába tartoznak. Rangban utánuk a fekete ruhások következnek, majd a bordó, a zöld és a kék kaftánt viselők, akik azonos színű övvel fogják össze ruhájukat. Utóbbi három szín a tanulóké, míg a kék ruhát és sárga övet viselők még nem rendelkeznek vizsgával, így ők nem is versenyezhetnek. Az előrelépéshez különböző íjásztudás-szint szükséges, melyet a versenyzőknek folyamatosan igazolniuk kell. Egy viadalon amúgy kilenc sorozatot adhatnak le a versenyzők a három részre osztott, kilencven méter hosszú pályán, ahol szakaszonként előre, szembe és hátra kell nyilazni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!