Közélet

2007.06.24. 16:32

Egy megmentett élet maga a világ

A 63 esztendővel ezelőtti holocaust kaposvári áldozataira emlékeztek vasárnap a Baross utcai emléktáblánál és az izraelita temetőben.

Vas András

Lassan gyülekeztek az emlékezők, az eredetileg meghirdetett háromnegyed tizenegyes időpontban még csak Szita Károly polgármester és Mergancz Sándor városi rendőrkapitány ácsorgott türelemmel a kaposvári Baross utca 18-as számú háza előtt. Az épület falán három esztendeje hirdeti emléktábla: innen hurcolták el a kaposvári zsidókat 1944 júliusának első hetében az auschwitzi koncentrációs táborba.

– A somogyi megyeszékhely zsidó hitközsége 183 esztendős múltra tekint vissza – mondta Szita Károly a közben összegyűlt nagyjából félszáz főnyi hallgatóságnak –, s olyan neves személyiségeket adott nemcsak a városnak, de az országnak is, mint a kórház névadója, Kohn, vagy ahogyan ma ismerik, Kaposi Mór. Ennek ellenére 1944-ben gettóba zárták a körülbelül háromezer fős kaposvári zsidóságot, majd július elsején a tűzérlaktanyába költöztették, onnan vonaton Auschwitzba szállították őket.

Két évvel a második világháború befejezése után mindössze 378 felnőttkorú zsidó élt már csak a városban, s hasonló arányú tragikus veszteség érte a nagyjából hatezres somogyi zsidóságot is.
– Hősként haltak meg – tette hozzá a polgármester –, s rengeteg mindent köszönhetünk nekik. Emlékszünk rájuk mindörökké, s nem feledjük, mi történt velük.

Hasonlóképpen az emlékezés fontosságáról beszélt az izraelita temetőben rendezett megemlékezésen Schönberger András főrabbi is. Az auschwitzi hamvakat tartalmazó óriási urna előtti emlékparkban több mint százan gyűltek össze, hogy leróják kegyeletüket ismerőseik, hozzátartozóik előtt: kaddist mondtak és gyertyát gyújtottak a holocaust áldozataiért.

– Emlékezni kell, de nem csak az elhurcoltakra és meggyilkoltakra – jelentette ki a főrabbi –, hanem az emberi aljasságra is. Nem lehet tudni ugyanis, mi fájt jobban a vagonokba terelt embereknek: hogy elszakították őket rokonaiktól, vagy hogy elvették tőlük magyarságukat, honfitársaik megtagadták őket. Persze tudjuk, nem szabad általánosítani, akadt segítő kéz, csak kevés. Az is igaz, az írás is megmondja: minden megmentett élet maga a világ...

Ezek is érdekelhetik