Közélet

2007.08.19. 14:22

Kicsit neon, kicsit finom, már nem is miénk

Most éppen azt szereti mindenki csinálni, hogy egy nagyot eszik a vaníliás fornettiből, ráküld egy liter csokis pattogatott kukoricát, majd bedönt egy sört. Vesz egy neonkarkötőt, hazamegy és elmeséli a haveroknak, hogy ott volt Magyarország egyik legnagyobb szüreti ünnepségén Balatonbogláron.

Tímár András

Már messziről látszik a forgatag, sehol egy parkolóhely, és mindenkinél BB-s pohár. Még a rendőrök is abból szürcsölik az almalevet. Tipikus vásári lendülete van a fesztiválnak, éppen csak szárnyas és egyéb lábas jószág nincs kirakva.

Egy öreg, kopott ruhás, ősz haját csurkába fogó bácsi egy vele nagyjából egykorú marionettbábut ráncigál. A házilag babáknak eszkábált pódium, pont olyan mint a vásár. Egy elemes magnó a talapzat egyik fele, amely fekete lepellel van letakarva, ebből a műsorszámok után stílusban egymást kioltó szaxofonmuzsikák sípolnak recsegve elő. Az irányító, öregecske kéz újra és újra ugyanazt a motorikus, de láthatóan fárasztó mozdulatot teszi meg, amitől a baba vad rángatózásba kezd, megcsömörlött, gyomorgörcsös játékos módjára. De a baba kis fekete-fehér kockás öltönyében soha nem fog levegőt venni, csak fújja-fújja tovább, azt a rettenetes dallamot, a gép.

A BB fesztiválja két jelentősen eltérő részre osztható. Egyrészt van a nagyobbik terület, ahol a rendezvény szinte teljes egészét elfoglaló árusok, színpadok, majálisos dodgem, a repülő, forgó, ütköző és zenélő pénznyelők kaptak helyet. Borotvapengét, olcsó ruhát, műanyag pisztolyt áruló erdélyi cigányok, és ágyneműt, tangát, világító karkötőt értékesítő hazai romák. Fut az embere után a mesékből kilépő nagybajuszos alak üvöltve, hogy "Csókolom, a kezét, ócsóért adom a kettőt!" Ami rendben is van, csak azt nem érthető, mi a franc az, amit a kezekbe nyom. Szögletes, de lehet gömbölyű, világít, és nem tudni mitől olcsóbb. Itt már nem sárga, savanyú minden, hanem neon és finom. A villogó kitűzőből is jól megfér egymás mellett a vörös csillag, a kereszt és a cannabis-jel, csak, hogy politikailag is mindent megkapjunk.

A lángos szinte egyedül árválkodik jó árakon: sima 250, sajtos-tejfölös 350. De minden más olyan dolgot is lehet kapni, ami állítólag ehető, például ilyen a csokis pattogatott kukorica, a vegyesgyümölcs-aromával dúsított jégkása, vagy a nap sikere: vaníliás fornetti sörrel, amit maga a tulaj ajánl. Stabilizálódó fesztiválos árakhoz igazodva a legolcsóbb sör 300 egy korsóval, de legalább 5 dl egy korsó, a felesek általában 600 forint körül mozognak. Férfiak nagy örömére lehet kapni egész, bőrösen sült csülköt is, amit úgy reklámoznak, hogy pékné módra készült. Természetesen ez sem igaz, mert mindenki látja, hogy tárcsán forgatják reggel óta a húst. De legalább megpróbálták, és már ez is öröm itt. Főleg, ha héjában főtt krumplival adják. Aki pedig valami extrémebbre vágyik, az ehet hagymás, brokkolis, gombás, pulykafalatkákat.

Ha meg volt a finom, akkor a neon-soron verekedés a kis kínaival, vagy a határon túli cigányokkal nótázgatás. Lassú érkezés a fesztivál névadó bódéihoz, a pincészetekhez. Ha találomra bármelyik standhoz odamegyünk, akkor ott áll a tulajdonos is, készen arra, hogy elmesélje, mitől különleges az ő bora. Azt is, hogy hogyan kell kóstolni, hiszen ez tudomány. De a mesteremberek csak magányosan támasztják a pultot és nézik, hogyan vedeli be literszámra a nemes nedűt, a pad alá részegedve. Nem tehet semmit, legfeljebb bezárhat, de akkor nincs forgalom és nincs reklám.

Így van ezzel Trunkó Ferenc is, aki nem egy nagy fesztiváljáró, de a balatonboglári borokat szívén viseli, ezért kijött. A családi vállalkozást 7,5 hektáron műveli, szerinte a megmaradásának titka az, hogy képes alkalmazni a modern technológiákat és kihasználni a terület adottságait. – A legjobb fröccsborom a Királyleányka rizlingszilváni cuvée - mondja büszkén az öregedő borász, majd kortyol egyet az emlegetett nedűből, ami tényleg fröccsnek való. Csak sorolja a fajtaneveket egymás után, alig lehet követni: Merlot, Caberne Savignon, Chardonnay, ami fahordós érlelésű.  Miközben kóstolgatunk és lelkesen próbálom felfedezni az ízeket a tiszta, majd szódával felütött borban, egy lány penderedik mellénk és boroskólát kér. Kólát is kap, bort is kap, és a borász meg vakarja a fejét. – A fiatalok miatt muszáj kólát is árulnunk, de én még soha nem kostoltam meg így. Nem is fogom - mondja felháborodva Trunkó.

Nem kell messzire menni a hasonló csalódottságért. Bujdosó Ferenc egy hatalmas gazdaságot irányít nyolcvan hektáros területen. Őt is nagyon zavarja az, hogy a szüret ünnepén, amikor bornak kellene a középpontban lennie, akkor két színpadon üvölt hajnalig a zene és mindent pénzzé tesznek. Termékeit ettől még büszkén mutatja be. – Tizenhét féle borral vagyunk kinn, van amiből több évjárat – mutogat kedélyesen a fiatal borász. Mint meséli, ő még a szüleitől örökölte a bor szeretetét és úgy irányították, hogy végül borász lett. Szívesen mesél bárkinek a borairól, de szerinte már régen nem a borról szól a rendezvényen a történet, hanem a pénzről. Az el-elkomorodó ember azért még tud büszkélkedni: – a Szürkebarát a megye bora lett, és a termékeinkben megpróbáljuk megmutatni a Balaton déli partjának egyediségét.

A jobb időkre emlékező borászok egymás termékei kóstolgatják, miközben a tizen-huszonévesek asztal alá isszák magukat, a neonban pompázó fesztiválon. Elmennek csörögni a Republicra, vagy megnézik Demjén bácsi botorgálását a színpadon. Aki jobban tűzbe jön az meg tojással dobálni a No Thanx énekesét.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!