Közélet

2007.08.16. 08:26

Önmegvalósítás ötven körül

Negyvenéves kor környékén általában számvetést készít az ember. Sokan érzik úgy, hogy van még esély a fiatalkori álmok megvalósítására.

F. Szarka Ágnes

Értetlenül kapja fel az ember a fejét, amikor ismeretségi, baráti körében egy sziklaszilárdnak hitt házasság tizenöt-húsz év együttélés után felbomlik. Vagy amikor az egyik fél egy személyiségétől teljesen idegennek tűnő új hobbiba kezd. A szakember szerint a monotonná váló mindennapok hozzák az önmegvalósítás vágyát. Amikor a „gyorséttermi élet” a normális ingerekre már nem reagál.

– Húsz évet éltünk együtt – mesélte válása után az egyik olvasónk. – Nem gazdagon, de jól. Minden évben nyaralni jártunk, többször cseréltünk autót. Ritkán veszekedtünk, akkor is inkább a gyerekek miatt, akik észrevétlenül felnőttek. A szerelem már nem lángolt olyan hőfokon, mint hajdanában, de elvoltunk. Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért, amikor a férjem bejelentette, hogy elválunk, mert ő szabad akar lenni. Nem egy másik nő, a kapuzárás előtti szerelem miatt mentünk szét. Azt még megérteném. Csak azért, mert az én párom úgy gondolja, most még meg tudja valósítani önmagát, az ifjúkori elképzeléseit, de nélkülem. Én már csak kolonc vagyok a nyakán.

– Negyvenéves kora körül jut el az ember oda, hogy stabilizálódik a munkahelye, de legalábbis egy kicsit monotonná válik, nincsenek új ingerek – mondta Kertész Ágnes pszichológus.– A párkapcsolatok szerte a világon a gyerekeken keresztül működnek, a kommunikáció rajtuk keresztül zajlik. A gyerekek felnőnek. Élik a saját életüket, nem függenek a szülőktől. Éppen emiatt a párok nem tudnak egymás felé fordulni, mert a kapcsolat formálissá vált. Maguk felé fordulnak, a saját rejtett terveiket akarják megvalósítani. Az intim időszak megszűnik. Akiben túlságosan felbuzog ez az érzés, az lépni, váltani fog. Új partnert keres, vagy más számára  teljesen hajmeresztő, érthetetlen hobbiba kezd. A mindennapok már nem biztosítják azt az adrenalinmennyiséget, ami a boldogságérzéshez szükséges. Nem állunk meg egy pillanatra sem rácsodálkozni a világra.

Erősebb volt a játékgép a családnál

Béla szenvedélye a számítógépes játékokkal kezdődött, majd a játékgépeken folytatódott. A vége anyagi csőd, munkanélküliség, válás, hajléktalanság és öngyilkossági kísérlet lett.– A családom próbált megállítani, amikor rájöttek, hogy nem nő van a dologban, hanem egy sokkal rosszabb szenvedély, a játékgép, de nem hallgattam rájuk – mesélte. – Amikor észbe kaptam, már késő volt. A feleségem megunta, és elhagyott. Meg is értem. Még az országból is elment. Nekem mindegy volt, hogy hol alszom, mit eszem, csak ott lehessek a gép előtt.

Elmondhatatlan az az izgalom, amit a nyerés esélye jelentett. Amikor meg bejött, hát az, maga volt a földi paradicsom. Csak ebből nem lehetett kiszállni. Végül megpróbáltam, de az orvosok visszahoztak. Most mi lesz velem? Fogalmam sincs...
Valami új „őrület” kell. Az anyagi helyzetétől is függ, milyen módon keresi valaki a kockázatot. Világmegváltás helyett valamilyen extrém sportba kezd, vagy a játékgéphez áll. Ez aztán szenvedéllyé válik. A boldogság hajszolása, a még nagyobb veszély kísértése akár öngyilkossághoz is vezethet.

Elmondhatatlan az az izgalom, amit a nyerés esélye jelentett. Amikor meg bejött, hát az, maga volt a földi paradicsom. Csak ebből nem lehetett kiszállni. Végül megpróbáltam, de az orvosok visszahoztak. Most mi lesz velem? Fogalmam sincs... -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!