Közélet

2007.08.14. 19:50

Öt stendhali kör az emberiség jövőjéért

– Egy vörös nagyfröccsöt és egy kis Unikumot! – hangzott fel végre az esztendeje nem hallott bariton. Elégedetten nézett egymásra a belső körökben csak Lerakatként emlegetett balatonmáriai egység törzsgárdája, hiszen az ominózus rendelés azt jelentette, Lajos, a jó nevű informatikus megkezdte szokásos, kéthetes szabadságát. Ami a többiek számára egyet jelentett a szokásos nyári szabadegyetemmel.

Vas András

Lajos ugyanis meglehetős filozófiai hajlamokkal, s nem mellékesen héttüdős beszélőkével rendelkezik, így az augusztusi kikapcsolódásra – s ezen belül a presszófélére – szánt idő jelentős részében nem igazán engedett mást szóhoz jutni. Igaz, témáinak egy részét csak azok értették, akik a korábbi években is lelkesen – és hallótávolságon belül – támasztották a pultot, ám a kezdők szerencséjére minden nyáron új mondanivalóval is jelentkezett.

– Politika vagy emberiség? – tette fel súgva a kérdést Jenő bá, a sokat tapasztalt marcali kőműves, mellyel arra várt tippet fellelkesült kompániánktól, hogy Lajos az elmúlt év hazai történéseinek összefoglalójával kezdi a kéthetes kurzust – mint tavaly –, vagy éppen a Föld jövőbeli sorskérdései kerülnek terítékre. Persze természetesen csak az újabb stendhali kör – egy vörös spriccer és egy fekete feles – után…
– Egy jéger-kör, hogy gyurcsányozni fog – ajánlott fogadást Berci, a kanizsai pedagógus. A társaság persze nem vette a lapot, hiszen a téma nagyon adta magát, ráadásul túl nagy volt a tét.
– Inkább valami egyházas dologgal rukkol elő – replikázott Jancsi, a mesztegnyői vállalkozó, aki jórészt csak Lajos miatt kerekezett át nap, mint nap Mária-alsóról.

– Frászt, mostanság Kína a sláger – jelentette ki Tomika, a nyugalmazott rendőr főtörzs, ám nem sokára kiderült, hiába a régi cimboraság, Lajost senki sem ismerte igazán.
– Pajtikáim, mit szóltok a bonyhádi gödörhöz? – csuklott egy nagyot a második gyomorerősítő után Lajos, majd választ sem várva saját verziója előadásába kezdett. – Aszongyák, hogy valaki robbantott, pedig egy fenét. Illetve robbantottak, csak éppen nem közülünk valók.
Egyetértően összenéztünk, való igaz, egyikünk sem járt mostanság Tolnában, ráadásul Tomika kivételével a fegyvereket is kevéssé ismertük.

– Higgyétek el, ez a támadás a Marsról jött – vágta el bólogatásunkat Lajos. – Így álltak bosszút azért a nyeszlett robotért.
– Mégiscsak az emberiség – nézett körül diadalmasan Jenő bá, majd benyakalta az elismerésünkképpen elétolt háromdecinyi rizlingszilvánit. Sokáig persze nem élvezhette a sikert, ugyanis Lajos ellentmondást nem tűrően újabb adagot rendelt magának. Azt pedig Jenő bá is tudta, a napi penzum az ötödik kör végéig tart…
– Ez az első jele, hogy nekünk befellegzett – folytatta Lajos. – Addig kekeckedtünk velük, amíg megunták, s visszacsaptak. Egyelőre el akarják kerülni a nagy balhét, ezért nem Amerikát, a ruszkikat vagy Kínát vették célba, hanem a magyar pusztát. De ez csak a kezdet. A következő alkalommal majd a közepébe pörkölnek.

Hogy valójában minek, arra szabadsága első napján nem akart kitérni, de várható volt, a következő két hétben még bizonyosan fény derül a pontos célpontra.
– Ezért szar ügy, hogy egymással ba…kodunk – csapott az asztalra Lajos. – Össze kellene fognunk. Nem a bőrszín, a vallás, a gazdasági fejlettség kell, hogy irányítson bennünket, hanem, hogy emberek vagyunk. Csak így, együtt tudunk győzedelmeskedni. Ha hatmilliárdan összedugjuk a koponyánkat, csuda dolgokat tudunk kisütni.
– Ezt kis körben kellene kezdeni – folytatta. – Jussunk mi egyességre – tárta szét áldón a karjait, persze csak rövid időre, ugyanis lassan vitába szállt a gravitációval. – Aztán magunk mellé állítjuk a máriaiakat, a keresztúriakat, az egész Balatont. Mindegy, hogy szoci vagy fideszes, a jövőbeli világban ez már nem számít.

– Baró kis kanyar volt, mi? – súgta oda Berci örömmel, hogy végre előkerült az általa jósolt téma.
– Aztán jöhetnek a szomszédok, a románok, tótok, osztrákok – gombolyította tovább az egyre szövevényesebb történet fonalát Lajos. – No és persze az oroszok a sárgákkal, az amcsik az arabokkal. Mindenki beleteszi a saját ötletét: biztosan kitalálunk valamit, ami megvéd mindnyájunkat.
Mire eddig ért a beszédben, lecsúszott az ötödik rundó is. Lajoska nagyot ásított, majd akadozó léptekkel az ajtó felé indult.
– Ennyi? – kapta fel a fejét csalódottan Tomika, aki láthatóan hosszabb és élvezetesebb mesére készítette fel magát.
– Hagyd csak – nyugtatta Jenő bá –, a hétvégére belelendül. Ha nem veszik össze Stendhallal, huszadikára még a világbéke is összejöhet. Lajostól minden kitelik…

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!