Közélet

2007.09.14. 08:05

Egyenes út a nyomorba

Kilakoltatásról szóló végzést hozott a postás a homokszentgyörgyi Bielochradszky Györgynének és párjának. Zsúfolásig tele az udvar öreg bútorokkal, edényekkel. Az asszony tanácstalanul áll a halom közepén. Hol kezdje?

Nagy László

Sápadt, beesett arcú embere csendben pakol. – Az utolsó pillanatban sikerült szereznem egy kis házat a közeli Mariettapusztán – mondja rakodás közben Szárszói Tibor. – A télig rendbe hozom annyira, hogy meghúzhassuk magunkat benne. Csak azt nem tudom, miből fizetjük majd a 13 ezer forint lakbért; 23 ezer forint minden jövedelmünk. A lakbér és a gyógyszerek után jó, ha négyezer marad havonta megélhetésre. Ez csak az éhenhaláshoz elég. Itt a vége – hajtja le a fejét.
Olyan adósság miatt válik földönfutóvá a homokszentgyörgyi pár, amelyhez valójában semmi közük nincs.
– 17 éve a Budapesten élő volt férjem kölcsönt vett fel az én nevemre – sorolja az előzményeket az asszony. – Úgy tudtam, hogy már rég visszafizette a teljes összeget. Három évvel ezelőtt azonban kaptunk egy felszólítást: fizessük ki egy összegben a hátralékot, különben elárverezik a házunkat. Persze nem volt ennyi pénzünk. Később felhívott egy férfi, hogy megvette a lakást. Amit mi 1999-ben másfél millióért vásároltunk, az 270 ezer forintért egy idegen ölébe hullott. Az új tulajdonos felajánlotta: másfélmillióért visszavásárolhatjuk. Ezerötszáz forintunk sem volt. Maradt a kilakoltatás.

– Kaptunk egy kis krumplit a szomszédtól – mondja az asszony –, és a kórház is megküldte az útiköltséget. Hétszáz forint – ez talán a hét végére elég lesz. Hogy azután mi jön, nem tudom. A kutyánkat már nem tudtuk tovább etetni. El kellett altatni szegényt – sírja el magát. – Minden csapás után azt mondom: ennél rosszabb már nem jöhet. Aztán mintha a sors játszana velünk, megmutatja, hogy lehet még rosszabb is.

Bielochradszky Györgyné a válása után Homokszentgyörgyön kezdett új életet. Ebben az új életben azonban egymást követték a bajok. Évekig az édesanyját ápolta, aztán annak halála után ő szorult a párja segítségére. Daganatot találtak nála, majd a szemét kellett műteni, s kétszer agyvérzést kapott. 54 éves, beteg, és egyetlen fillér jövedelme sincs. Mára pedig egyetlen vagyonát, a házát is elvesztette.

– Többször mondtam Tibinek, hogy pakoljon össze és menjen. Hagyjon engem, hiszen bárhol másutt találna munkát, mert jó szakember. Nem mer magamra hagyni, mert bármikor rosszul lehetek, és még az orvost sem tudom kihívni.
– Milyen világ az, ahol hagyják éhen veszni az embert? Nem vétettünk senkinek, nem iszom és jól tudok dolgozni. Mégis hogyan juthattunk idáig? – fakad ki a férfi.

Gyümölcsön élünk, meg néha kenyéren

Levél a távolba: „Na Gina, azt hiszem, bevégeztetett“ – írta a Kubában élő lányának az asszony. „Megjött a végzés, hogy kilakoltatnak. Pereskedhetnék, de belefáradtam. Beteg vagyok és nagyon gyengék vagyunk mindketten. Már két hete nincs mit ennünk. Gyümölcsön élünk, meg néha kenyéren, ha pénzhez jutunk. Már a Tibi sem bírja, egyre többet alszik, és ő is nagyon le van fogyva!“


– Nem maguknak köszönhetik, hogy ilyen helyzetbe jutottak – erősíti meg Kulcsár Szilveszter homokszentgyörgyi polgármester is, aki jól ismeri őket. – Tibor szorgalmas, dolgos, ritkán látni kocsmában. A lehetőségekhez képest most is próbáltunk segíteni rajtuk foglalkoztatással, néhány ezer forinttal. Azonban a gondjukat megoldani mi nem tudjuk. Túl sok a szegény ember, a falu pénze pedig kevés.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!