Közélet

2007.10.26. 09:27

Öröklött bunkósbot a per

A Somogy Megyei Bíróság első fokon hetvenmillió forint kifizetésére kötelezte Zamárdit a Szántóddal zajló vagyonvita perében. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságon folytatódik, de továbbra sem zárható ki a peren kívüli egyezség.

Kolumbán Tünde

– Hogy értékelik a friss bírósági döntést?
Dolgos János, Szántód polgármestere: – Nincs semmiféle diadalittas mámor bennünk az ítélet után, persze jobb, mint ha fizetési kötelezettséget állapított volna meg a bíróság. Peren kívül 62 millió forintra tartottunk igényt. A bíróság most szinte ezzel azonos összeget állapított meg.
Csákovics Gyula, Zamárdi polgármestere: – Elfogadhatatlan számunkra a döntés, de akkor sem lennék elégedett, ha Szántódot kötelezték volna fizetésre. Az elsőfokú megyei bíróság az anyaközség érdekeit soha nem tartotta szem előtt. Természetesen élünk fellebbezési jogunkkal.

– Többszöri próbálkozás ellenére miért nem sikerült peren kívül megegyezni, ki a hibás?
Dolgos János: – Nem okolnék senkit emiatt. Távol áll tőlem, hogy üzengessek, de áldatlan az az állapot, ami most van. Eltelt tíz év a szétválás óta, és még mindig ott vagyunk, ahol elindultunk. Az elmúlt ciklusokban a testületekben dolgozó képviselők alkalmasak lettek volna a megoldás megtalálására, mégsem sikerült. Amikor felvettük a kapcsolatot Csákovics polgármester úrral, mindketten a megegyezésre törekedtünk. Már az első tárgyaláson felvetődött, hogy zárjuk le nullszaldóval a vagyonvitát. A képviselő-testület azonban nem merte felvállalni ennek felelősségét. A szántódi képviselők számára a közös tárgyalások során vált világossá a vagyoni helyzet. Mindenki úgy érezte, ha nullszaldó képezné a megegyezés alapját, akkor a község lakosságától elvennének 62 millió forintot.
Csákovics Gyula: – Büszke vagyok a képviselőtársaimra, hogy Zamárdi belement a nullszaldós megoldásba, és sajnálom, hogy Szántód elszalasztotta a megegyezés lehetőségét. Nekik is el kellett volna fogadniuk, hogy a peren kívüli egyezség erkölcsi hozadéka nem forintosítható. Ez a civakodás sohasem volt a két település érdeke, csak néhány kalandoré. A határvita három éve eldőlt, nem kellene a tüzet tovább szítani. A tárgyalások során azt tapasztaltam, hogy Szántód jogi képviselője nem híve a megegyezésnek, az anyagi érdeke nem ezt diktálja. Néhány ember miatt járunk tíz éve bíróságra, ahelyett, hogy fátylat borítottunk volna a múltra.

– Milyen végkifejletre számítanak, és hogyan kívánnak a végső döntés után békésen egymás mellett élni?
Dolgos János: – A Legfelsőbb Bíróság döntése a határvitában Zamárdinak kedvezett. Akkor sem ér minket meglepetés, ha az ügyben teljes fordulat következik be. A szétválásnak mindenképpen mi vagyunk a vesztesei. Ezt az ügyet öröklött bunkósbotként visszük magunkkal, amiben úgy tűnik, mindenképpen egy harmadik ember döntését kell elfogadnunk. Nem tudhatjuk, mi lesz a Legfelsőbb Bíróság döntése, de szerintem a két település közötti viszonyt nem fogja befolyásolni. Az lenne a jó, ha a két képviselő-testületben még meglenne a szándék egy újabb közös testületi ülésre. A tárgyalásnak még most is volna reális alapja.
Csákovics Gyula: – Bízom benne, hogy a Legfelsőbb Bíróság bölcs salamoni döntést fog hozni, és nullszaldóval zárja le az ügyet. Hogyan lehetne egy bíróságnak az az érdeke, hogy bármelyik települést ellehetetlenítse? Az biztos, hogy a vesztesben tüske marad. Ha a szántódi testület tárgyalási szándékkal megkeresne minket, belemennénk. Az egyezség azonban nem lehet egyoldalú. Ha lemondunk a követelésünkről, elvárhatjuk, hogy a másik is így tegyen.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!