Közélet

2007.12.07. 14:59

A lestrapált birkától a fáradt Télapóig (videóval)

Csoportos kedvezmény esetén fejenként kétszáz forint, amúgy a duplája egy városnéző körút Kaposváron a Tschu Tschu vonattal. A hideg miatt rövidebb az út a megszokottnál, bár a gyerekeknek sokszor még ez is hosszú.

Vas András

– Ott jön, ott jön! – szakadnak el a Katica-tanya lestrapált birkájától az apróságok, amikor a zöld kisvonat feltűnik a kaposvári sétálóutcán. A jármű alig fékez le a főtéren, a somogyjádi óvódások már kapaszkodnak is fel rá. Egyik kísérőjük közben kifizeti a fuvardíjat: az amúgy négyszáz forintos jegyet féláron kapják meg csoportos kedvezményként. Mi is felkászálódunk az első ülésekre – épületes látványt nyújthatunk az aprónép között...

– Indulhat a vonat! – kezdi el skandálni mögöttünk egy mackófej-sapkás kölyök; a rigmust természetesen azonnal átveszik vagy tízen, így ütemes gajdolás mellett indul el a Tschu-Tschu vonat körútjára.
A német városnéző alkalmatosság tulajdonosa, a Tata melletti Bajon élő Huzl Tibor – akinek öt és fél órába telik a hazaút – lassan tiszteletbeli kaposvárinak számít, olyan régóta jár a somogyi megyeszékhely különböző rendezvényeire. A meglehetős hideg miatt ezúttal csak rövidebb körre vállalkozik: kimarad a cseri kitérő, s nem kanyarodik el a Rákóczi-pálya felé sem.



Pecsenyézés zenei aláfestéssel

Amíg az aprónép a vonaton vacogott, a Mikulással randevúzott, esetleg a Pajta színház szalmabáláiban ugrándozott vagy birkát simogatott a Katica-tanya kihelyezett tagozatán, addig az idősebbek inkább a lacikonyha felől érkező illatokkal viaskodtak. Mivel közeledett az ebéd ideje, egyre többen matattak a zsebükben a bukszát keresve, s álltak be a sorba valami harapni, illetve innivalóért. Néhányan persze meglepődtek, amikor kiderült egy szál kolbász és egy ibrik forralt bor áráért akár egy közepes vendéglőbe is beülhettek volna. A pecsenyék közül ugyanis a hurka tíz dekánként 280, a kolbász 400 forintba került, a saslikot 550-ért mérték, míg a lélekmelegítőnek szánt forralt bor decijét egy százasért kínálták. Igaz, a nem éppen olcsó lakomát valóban ünnepi környezetben, kellemes háttérzene mellett lehetett elfogyasztani.

– Szia Mikulás! – sivítja a gyereksereg, amikor rákanyarodva a Noszlopy utcára elhúzunk a fázósan üldögélő piros kabátos férfi mellett, ám a nagyszakállú hamar kiesik érdeklődési körükből, ugyanis a sarkon észrevesznek egy hatalmas darut.
– Ez az enyém – állítja rendkívül meggyőzően egy szemüveges fiúcska, mire a többiek irigykedve csodálják az építkezésen dolgozó gépet. Van idejük megbámulni, ugyanis a Tschu Tschu szépen megkerüli az egész sártengert, majd rákanyarodik a Berzsenyi utcára.
Őrült sikítozás kezdődik, ugyanis a pénteki forgalomban kamionok húznak el – dízelfelhőbe borítva a nyitott kocsikat – mellettünk: a gyerekek élvezik az utazást, főként, hogy kiderül, a Tesco felé tartunk. Mivel a hipermarketről mindenkinek van legalább egy emléke, egymás szavába vágva sorolják, mi mindenre lehet majd számítani. Éppen ezért némi csalódás számukra, hogy a kisvonat csak befordul a parkolóba, de nem áll meg – hogy figyelmüket eltereljék, az óvónők éneklésre bíztatják a csapatot: karácsonyi dalok csendülnek fel, zeng az utca, a járókelők mosolyogva integetnek a nótázó társaságnak.

– Mi ez a fos? – halljuk a hátunk mögül némiképp sejpítve; majdnem kiesünk a kocsiból. Hogy az elöl jelentős foghiánnyal küszködő kisklapec mire gondolt, sohasem derül ki, ám beszólása arra mindenképpen jó, hogy a környezete a következő percekben elnevetgéljen a csúnya mondaton.
Közben visszafelé haladunk a Berzsenyi utcán, s a jádi ovisok egyre inkább elunják a vonatozást. Valahol persze érthető, városnézés gyanánt eleddig egy építkezés, a hipermarket parkolója és egy négysávos út jutott nekik osztályrészül. Tschu Tschu ekkor befordul a József Attila utcába, majd a Somssich következik, onnan pedig a Kossuth utca a park felé. Valódi látnivaló híján a gyerekek ismét éneklésbe kezdenek, majd észreveszik, remekül lehet dobogni az alumínium lábtartón, így kitartóan rugdosni kezdik – lendületük kitart a Szent Imre utcában is.

A sétálóutcára érve aztán lefékez a szerelvény: a hátsó kocsiba újabb csoport nyer bebocsátást. A jádiak ismét megélénkülnek, végre tényleg lehet bambulni; nézik a sétálókat, a kirakodó vásárt, a megmaradt télapócsokikat az utcán kínáló árust, akitől ihletet is kapnak. Amint lefékez a vonat a főtéren, megrohanják a még mindig a kisszéken didergő Mikulást. A tőle kapott szaloncukorral már tényleg teljes a délelőttjük...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!