Karácsony az intézetben - Mindegy hol, csak otthon ne!

– A mostani karácsony sokkal jobb lesz, mint az eddigiek voltak. Lehet, hogy csak ketten-hárman leszünk, de mi legalább szeretjük egymást. – A 15 éves Marietta és hasonló korú barátnője, Anita várta így az idén a karácsonyt. Az elsőt, amit nem otthon töltenek. A Somogy Megyei Gyermekvédelmi Központ átmeneti otthonában gyújtanak gyertyát szenteste. Három hete vannak az intézetben. Önként hagyták ott a családjukat. Szeptember óta tervezgették, hogy eljönnek otthonról, november közepén aztán útnak indultak. Azt mondják: náluk otthon ünnepekkor is mindig csak veszekedés volt. Itt viszont úgy érzik magukat, mint egy igazi családban.

Marietta eddig szüleivel és hat testvérével élt együtt. Ám édesapjával nem jött ki, inkább csavargott vagy a kocsmában volt a haverokkal, mint otthon. Tudom – mondta –, én is hibás vagyok abban, hogy idáig fajultak a dolgok, de a szüleimen is múlt. Az a baj, hogy szerintük minden miattam van. Akkor hogy van az, hogy a három hét alatt csak kétszer kerestek? Egyszer behozták a ruháimat, egyszer meg mondták, hogy menjek haza. De tudom, csak néhány napig volna jó, aztán minden maradna a régiben. Így aztán az biztos, hogy ha hazakerülnék, bármit megtennék, hogy ide bekerülhessek. Vagy akárhova máshová, csak otthon ne kelljen lennem!

Anita azt mondja, mostohaapja miatt választotta az intézetet. 12 éves volt az anyja, amikor Anita még az előző házasságából született. – Nálunk is sokszor volt otthon kiabálás, verekedés – mesélte Anita. –  A többi testvéremet szerették, engem meg kiközösítettek mindenből. Én voltam otthon a fekete bárány. Az igaz, hogy sok hülyeséget megcsináltam, de szerintem engem nem úgy szerettek, mint a többieket. Anyám cigány, a nevelőapám magyar, és volt, hogy azt hallottam tőle: büdös cigány, menj a házból! Anyám eddig egyszer hívott fel, de csak azért, hogy megmondja: lesz picikéje, úgyhogy lesz helyettem másik gyerek.

S miközben Anita egyre jobban belemelegedett a mesélésbe, vehemensebben bizonygatta beszélgetésünk közben: nem érdekli az egész, és örül, hogy anyja ismét babát vár. Így hát csak észrevétlenül igyekeztem odacsúsztatni egy papír zsebkendőt a kezébe, amit persze elfogadni sem akart, mondván: nem kell, nem is sírt.
Cintia és Renáta már sokadik karácsonyát tölti az intézetben. Cintia 2005 szeptemberétől van intézetben, azt mondja azért, mert kocsit akartak lopni, hogy meglátogassák édesanyját a kórházban. – Nekem az otthoni az igazi karácsony – mondta. – Szeretem az anyámat, de mos-tanában már egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy kivi-gyem innen. Hiába írtam neki levelet vagy telefonáltam, nem válaszolt.

A 18 éves Renátát három hónapos korában nevelőintézetbe adta vér szerinti anyja. Hároméves korában aztán nevelője kihozta az intézetből, s onnantól családban élt. – Tizenöt éves koromban meghalt a nevelőapám – mondta –, s bár előtte is voltak gondok otthon, de akkor elszabadult a pokol. Anyám úgy szeretett nevelni, hogy nagyon sokat vert. Amikor apám még élt, sokszor megvédett, de amikor meghalt, minden még rosszabb lett. Így aztán talán mindketten akartuk, hogy elkerüljek otthonról. Anyám úgy indított útnak, hogy a kezembe nyomott egy bérletet, és mondta: menjél a gyivibe, ott azt csinálnak veled, amit akarnak. Nemrégiben meg már azt mondta: kár, hogy nem vagyok nála.

Somogyban az idén csaknem 1200 gyerek tölti a karácsonyt gyermekvédelmi gondoskodásban. A beutalás oka leggyakrabban a gyermekek veszélyeztetése, a felügyelet nélkül hagyás, a gondozás elmulasztása vagy a szülő lakhatási problémája. Gyakori még, hogy az agresszív, deviáns gyermeket kiemelik a családból. Az idén csaknem 100 gondozott nagykorúvá vált, ám közülük 74-en utógondozotti ellátottként a rendszerben maradtak. Negyvenöt gondozásban lévő fiatal hazakerült. Kiemelkedő, hogy az idén meghaladja az örökbe-adások száma a 25-öt.

De most már nem mennék vissza, lelkileg nem bírnám ki, annyit hitegetett. Ráadásul érettségi előtt egy héttel felkerestek a vér szerinti szüleim is. Nagyon felzaklatott a dolog. Bár a nevelőanyám felkészített, hogyha 18 éves leszek, biztosan megjelennek, mert azt hiszik, lesz munkám, pénzem. De én megmondtam nekik: ha eddig egy képeslapot nem tudtak küldeni névnapomra, születésnapomra, akkor most se  érdekeljem őket! Mostanában egyébként nem várom annyira a karácsonyt – csendesedett el Renáta.

– Amikor apu még élt, azok voltak az igazi karácsonyok. Most hiába vannak körülöttem barátok, ismerősök, akkor is egyedül vagyok. Anyám mindig azt mondta: én is ütni fogom a gyerekemet. De én azt gondolom: mindent meg akarok majd adni neki, ami nekem nem jutott ki. Egy normális családot, és nem csak 15 éves   koráig, hanem egészen addig, amíg szük-sége lesz rá.  

-->