Malacságokkal záruló óév

Ehhez pedig ismét tele kellett pakolni a cekkert, azaz nem véletlen, hogy már pénteken hosszú sorok kígyóztak a zöldségeseknél, pékségekben, no és elsősorban a húsboltokban.

– A szilveszeri menüből idehaza nem hiányozhat a virsli – mondta Molnár Gyula, a kaposvári Kossuth Lajos utcai húsbolt vezetője. – Ilyenkor nyolcszor-tízszer annyi virsli fogy, mint az év többi napján. Ami változás az elmúlt évekhez képest, hogy egyre többen keresik a minőséget, azaz jobban fogy a juhbeles, mint a műanyagba töltött.

Pedig utóbbi éppen a duplájába kerül műbeles társának, igaz, a minőségük sem összehasonlítható.
– Jobbak az alapanyagok, több benne, közel fele a hús – árulja el a jó virsli titkát Ponekker László, a kaposvári Privát-Hús Kft. tulajdonos ügyvezető igazgatója. – Emellett szalonna kerül bele, mi kihagyjuk a különböző pépeket a masszából.

Persze ez nem minden szilveszter éjféli lakoma alapkellékéről mondható el: a gyanúsan olcsó, a nagyáruházakban előszeretettel akciósként emlegetett termékek fehérjetartalma nem a hústól, hanem a rengeteg szójától magas – a minőségi különbség nemcsak az étel ízén, de már a szagán is érződik...

Nem mindegy ugyanis, mi kerül a fazékba: a választék óriási, ám éppen emiatt könnyen ingoványos talajra is tévedhet a gyakorlatlan vásárló. A különbség ugyanis nem csak az árakban mérhető – nem ritka a hat-

A szilveszteri pezsgőzés egyik legfontosabb mozzanata a koccintás, mely a régmúltból ered. Az emberek eredendően áldást kértek ügyükhöz az égiektől, amikor valamely dolgukban megegyezésre jutottak.

A koccintás volt a pecsét a megállapodásokon, a közös szándékot fejezte ki.

Az újévköszöntő koccintás egyszersmind a népi mágia modern változata. Célja, hogy a következő esztendőre bőséget, szerencsét, boldogságot biztosítson.nyolcszoros különbözet –, ám nem véletlen – sőt, gyanús –, ha valamelyik terméket igencsak kedvező áron kínálják a kereskedők. A két-háromszáz forintos virslik minősítéséhez vélhetően elegendő megemlíteni: az alapanyagként szolgáló bőrke és fejhús kilója többe kerül... Igaz, az ilyen olcsó műbeles termékek akár hosszú hetekig is elállnak, ellentétben a jellemzően húsból készült, juhbeles „rokonaiknál”, melyek éppen alapanyagaik miatt maximum egy hétig ehetőek.

Hasonlóképpen a debrecenihez, mely – míg a virslizés nem kifejezetten hazai hagyomány – valóban a magyar asztalokon bukkan csak fel az óesztendő végén.
– Utóbbi kifejezetten a hagyományos hazai ízlés szerint készül, más a darálása, mások az alapanyagok – mondta Ponekker László. – Ettől lesz sokkal markánsabb íze, mint a virslinek.

Az óév végi, újévi asztalok másik szinte elengedhetetlen fogása a malacsült. A boltokban az ifjú sertések két fajtájával találkozhat a vevő: a pecsenyemalac nyolc-tíz, míg a süldő harminc-negyven kilós. Utóbbiból természetesen általában darabokat pakolnak a háziasszonyok a kosárba, előbbi viszont egyben sütve, almával vagy citrommal a szájában tálalandó.
– Értelemszerűen a pecsenyemalac a drágább – állítja Molnár Gyula. – Ezt kifejezetten csak ilyenkor áruljuk, év közben szinte nincs is kereslet iránta. Általában a malachús valahogy csak a szilveszteri mulatozáshoz kapcsolódik, máskor az emberek megmaradnak a disznónál.

A szilveszteri pezsgőzés egyik legfontosabb mozzanata a koccintás, mely a régmúltból ered. Az emberek eredendően áldást kértek ügyükhöz az égiektől, amikor valamely dolgukban megegyezésre jutottak.

A koccintás volt a pecsét a megállapodásokon, a közös szándékot fejezte ki.

Az újévköszöntő koccintás egyszersmind a népi mágia modern változata. Célja, hogy a következő esztendőre bőséget, szerencsét, boldogságot biztosítson. -->