2008.02.23. 20:18
Tanórán disznólkodtak az ötvenes hallgatók
Százhúsz kilós volt még szombat hajnalban, a reggeli órákban azonban tananyaggá lényegült. A falusivendéglátó-képzés szennai tan-disznóvágása pálinkával indult, és a bőrkeevés sem maradt el.
- Nyolc-tízféle pogácsa, szilva- és almapálinka – sorolja az autentikus túlélőcsomagot egy tanfolyami hallgató szombat délelőtt Szennán, a Miszlang-portán. – Ezzel valahogy elleszünk, amíg komolyabb étkek nem kerülnek az asztalra – kínál körbe a kezében szorongatott szerdahelyi kerítésszaggatóból. Tovaperdül aztán, és dolgozik tovább a böllér keze alá. A sertés már nincs valami jó bőrben: egyáltalán, semmiféle bőrben sincs. A sürgő-forgó gyerekek nagy örömére, akik a McDonalds-ban sosem láttak még bőrkemenüt.
A Somogy Megyei Tudományos és Ismeretterjesztő Társulás (TIT) alapítványi iskolája ősszel kezdte meg az OKJ-s falusivendéglátó-képzést. Horváth László Árpád igazgatótól megtudom, 37-en jelentkeztek a képzésre, ahol vállalkozni, kommunikálni és hirdetni egyaránt megtanulnak a hallgatók.
A gazdasági ismeretek, turizmus és vendéglátás tárgyak rejtelmeibe Palkó Sándor, a Széchenyi kereskedelmi szakközépiskola tanára avatja be a résztvevőket.
- A nappalin 1225 órás anyagot a levelező képzésben rövidebben, gyakorlatias látásmódot kialakítva oktatjuk - mondja Palkó Sándor. Lánya mindeközben kétpercenként érkezik szépen színezett, szívecske-nyomatos rajzokkal; új művének főmotívuma egy teknő, amiből négy sertésláb kandikál az ég felé. Kisfia nem művészkedik, kötényt kér, és a fortyogó kondérokat tisztes távolból méregetve hasznosítja magát.
A hangulat egyre kellemesebb, hamisítatlan disznóvágós. Hiába, no, a diákok tehetségesek.
- Az élmény a falusi vendéglátás kulcsa – magyarázza lelkesen Mester József, a kaposszerdahelyi kulturális egyesület szíve-motorja. – Ha a közösség élvezi, amit csinál, az átragad a vendégre is, s közben észrevétlenül kedveli meg a helyi kultúrát értékeket.
A középkorú népművelő számos somogyi közösségben tette már a dolgát, hol hagyományokat őrizve, hol jövőbe mutató értékeket teremtve. Vagy inkább a kettőt együtt. A tanfolyamon hallgatóként vesz részt, de a marketing-kommunikációt oktatja is.
A tanfolyamra – Szenna, Szilvásszentmárton, Bodrog, Cserénfa, Kaposújlak és Kaposvár mellett - Kaposszerdahelyről érkeztek a legtöbben. Lancsár Etelka a szerdahelyi Máté Borházat képviseli, amit pályázati támogatással épített a család. Kőröshegyi olaszrizlinget tartanak, helyben csak csemegeszőlejük van. Falubeli diáktársával, Pál Istvánnéval éppen a borokat kínálják.
Miszlangéknak neve van a falusi vendégfogadásban
Az Ágnes Vendégház tulajdonosaiként már csaknem húsz éve fogadnak vendégeket Szennán. Ebből is látszik, lehet ezt jól, okosan csinálni. Az OKJ-s gyakorlat támogatóitól, Miszlang Jánostól és Ágnestől sokat tanulhattak a résztvevők (köztük lányuk, aki szintén a tanfolyamra jár.) Remélhetőleg sokan közülük elmondhatják majd egyszer, hogy japán, indiai, venezuelai, kolumbiai vendégeik alig akarták abbahagyni a nokedliszaggatást, a langallósütést. Aminthogy Szennán ez már megesett.
- Jó ital, jó étel, békesség – összegzik a falusi vendéglátás lényegét.
- Mindez a nyugalomról, az itt még létező közösségekről és a népi hagyományokról szól – mondja Etelka. – Ápoljuk a borkultúrát is, rajta vagyunk a Meiszterics-féle lovastúra-útvonalon, van lókikötőnk, és jómagam a népművészeti egyesület tagjaként viseletkészítéssel és szövéssel is foglalkozom.
- Egymás kínálatára kell építenünk – veszi át a szót Pálné. – Férjemmel a szülői házat szeretnénk fogadóvá alakítani, és nyugdíjas éveinkben vendéglátással foglalkozni. Mi a szállást, más a programot adja, csak közösen megy.
Mindannyian megállapodunk: a község látnivalói mellett a szomszédos falvak, s az egész Zselic értékeit kell kiaknázniuk.