Történelem a folyómeder alján

– Ilyen fiatal emberként hogyan válhat valaki a folyami régészet atyjává?
– Túlzás a magyarországi folyami régészetet hozzám kötni, hiszen előttem is voltak már próbálkozások. Az egyik legnagyobb innen nem messze Tolnában. Bölcskénél az 1980-as évek végén búvárok és régészek működtek együtt a római kori kikötőerőd megismerésében, kelta oltárkövek felszínre hozásában. Aztán jött a rendszerváltás, és az országnak lett elég dolga a folyami régészet nélkül is. Én az egyetemen régészetet, hajóépítészetet tanultam, és már akkor elkezdtem búvárkodni. Kézenfekvő volt a kettő összekapcsolása.

– Miben különbözik a folyami régészet a tengeri búvárkodástól?
– Zavarosabb a víz, nincs látótávolság, van viszont sodrás. A tengerben ugyanakkor mások a veszélyek, például ott a mélységi mámor. Sokszor merültem már magam is tengerben. Külföldi kutatócsoportokhoz csatlakozva akár már holnaptól kutathatnék. A tengeri kutatás azonban csak akkor érdekelne, ha hivatalos magyar expedíciót szervezhetnék. Úgy gondolom, van elég feladat a hazai vizekben is.

– Valóban van?
– Gyakorlatilag bárhol merülhetnénk, szinte az összes hazai vizünkben ott a lehetőség. Eddig sehonnan sem jöttünk fel üres kézzel. A Mosoni-Dunában török kori erőd rejtőzik, a Rábában várfalra bukkantunk, a Drávában bödönhajók tucatjaira.... A történelem során ember és víz mindig összetartozott. Kikötőket építettünk mellé, hajóztunk rajta. Háborúztunk, kereskedtünk a hullámokon. A folyómeder a világon mindenütt gazdag lelőhely, ugyanakkor mi még alig ismerjük a mieinket.

– Mi volt eddig a legextrémebb helyzet, amikor merülni kellett?
– Pontosan emlékszem a dátumra: december 6-án merültünk le először a Drávába. Iszonyú hideg volt, a víz alig hatfokos. A Dunán is volt részem hasonlóban. A partot még hó borította, de nekünk meg kellett mártóznunk az egyfokos vízben. Sajnos nem lehetett megvárni, amíg kitavaszodik. Egy építkezés miatt el kellett végezni az előzetes régészeti vizsgálatot.

– Napokon belül indul a Dunakanyarba, utána ismét a Drávához készül. Mire kíváncsiak odalenn?
– A Dunán Mária királyné elsüllyedt kincses hajóit igyekszünk megtalálni. Egy korabeli leírásból tudjuk, hogy a királyné a mohácsi csata után hatvan hajóval próbálta az udvart Budáról Bécsbe menekíteni. Esztergomnál azonban az ottani kapitány rajtaütött a menekülőkön. A zűrzavarban néhány hajó elszabadult, majd elsüllyedt. A királyi kincstár nagyobb része eltűnt. Nem tudni, hogy milyen kincseket szállítottak az elveszett hajók, mint ahogy pontos lelőhelyükről sem maradt fenn adat.A Dunakanyarban azonban máig legendák keringenek mesés kincset talált halászokról.

2006-ban egy bejelentés kapcsán már végeztünk kutatásokat Szob magasságában, akkor azonban egy kelta lelőhelyre bukkantunk hajó helyett. Most speciális gumicsónakkal és szonárral szereltük fel magunkat. Végigpásztázzuk a medret; több tíz kilométeres a kutatási terület, ezért több szakaszra osztottuk fel. Tavaszszal már bemértük azokat a pontokat, ahol a szonár jelez valamit az aljzaton. Most ezeknél merülünk majd. A fontosabbnak tűnő területeken eltávolítjuk az üledéket a fenékről, és mintát veszünk. Ha megvan a hajó, ki kell ásni, fel kell hozni a leleteket és restaurálni. Évekig eltart, hiszen ez nem kincsvadászat, hanem módszeres kutatómunka.

1993-ban tanfolyamot indítottak. Később a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal dokumentációs főosztályának vezetője lett.

Hivatalba lépésétől – 2001 óta – ő szervezi a víz alatti tudományos kutatócsoportot.

– A Duna után ismét a Dráva következik. Eddig 29 bödönhajót találtak meg, ez a harmadik nagyobb kutatás. Mi lehet még itt a mélyben, és hogyan vélekedik a hatalmas leletről a szakma?
– A drávai felfedezésnek hatalmas nemzetközi visszhangja van. Idehaza a műemlékvédelmi hivatal minden évben bemutatja a legfontosabb eredményeket, és két éve szerepel köztük a Drávatamásinál feltérképezett lelőhely is. Franciaországban egy rangos szaklapban önálló fejezetet kapott a bödönhajó-temető, Amerikában pedig egy kongresszuson magam mutattam be ezt a helyet. Júliusban Londonba, a legnagyobb búvár-régészeti konferenciára készülök, ahol szintén a Dráva lesz az egyik fő témája az előadásomnak. Épp a lelőhely nagysága miatt kell folytatnunk a munkát idén is. A kutatás hosszadalmas, a leletek felfedezése csak a kezdete a munkának. Rengeteg kérdés vár még megválaszolásra, s idén már a Barcsnál tavaly megtalált különálló hajóroncsot is tanulmányozni szeretnénk.

– Honnan van pénz a kutatásokra?
– Egy Los Angeles-i – magyar célokat támogató – alapítványtól kétmillió forintot kaptunk. Ebből vásároltunk szonárt, csónakot. Ma még az a helyzet, hogy Amerikában könnyebb támogatást szerezni a kutatómunkához, mint idehaza.

1993-ban tanfolyamot indítottak. Később a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal dokumentációs főosztályának vezetője lett.

Hivatalba lépésétől – 2001 óta – ő szervezi a víz alatti tudományos kutatócsoportot.

-->