A Balaton aranya: akár 150 ezer forint egy nap alatt

A nap már lement, a fenyvesi vízpart elnéptelenedett. Emberek jönnek szörfösruhában, kezükben fémdetektor, méretes szűrő, kanalak. Ahol egy órája az utolsó fürdőző kimászott, ugyanazon a lépcsőn besétálnak a vízbe. Már a lejáró körül megkezdődik a munka, a fémkeresővel szélesen hadonászva indulnak el lassan befelé.

Csak akkor állnak meg, amikor jelez a készülék. Ilyenkor a gép a hátra kerül, és csobban a nagy merítő kanál, több kilónyit kihasítva a mederből. Az iszapból előbb egy hármashorog, sörösdoboz, aztán egy szép gyűrű kerül elő. 
 
– Ez a széles aranylánc a tegnapi fogásom: 25 gramm, az értéke százötvenezer forint. Jó napom volt – mondja szerényen mosolyogva a nagybajomi Horváth Attila. – A legtöbb éjszaka sajnos nem ilyen. Van amikor be kell érnem egy halom önetetővel, bennszakadt horoggal, rozsdás fémpénzzel. Olyankor magam is felteszem a kérdést: mi az ördögnek mászkálok 6-7 órán át a hideg vízben? Persze nem akarok panaszkodni, mert ennyi év alatt néhányszor már megtérült az a pénz, amit az eszközökbe belefektettem.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] 6-7 óra a hideg vízben nem mindig térül meg
[/caption]
A nagybajomi férfit már 17 éve a Balaton vize ringatja, s lassan ékszerboltot nyithatna a vízből kihalászott holmiból. A társa – Kalányos István – csak egy hónapja kíséri el, de már egy aranygyűrűt náluk is elrakhatott az asszony.
– A legtöbb helyen szívesen fogadnak bennünket, mert a horgot, drótot, szeget, konzervdobozt is kihozzuk a vízből – mondja. – A rozsdás önetetőknek, horgoknak, sörösdobozoknak bizony nem örülne a fürdőző, ha belelépne. Én Szemesen szennyvízakna fedelet találtam odalenn. Amikor kihoztam, egy kislány megkérdezte tőlem: le akarom ereszteni a Balatont?  Nemrég Siófoknál öt lőszer került a kezünkbe a lépcsőfeljárónál. Fémpénzeket is gyakran találunk; a rozsdás százasokat, ötveneseket, huszasokat átveszi a bank. Tegnap már ezzel fizetett a fiam a boltban. Attilának pedig nemrég egy 1860-as érme került a kosarába.
 
– Gyakorlatilag mindegy, hogy északi vagy déli part, kis vagy nagy strand. Bárhol lehet jó fogás – mondja Horváth Attila. – Sokan odajönnek hozzánk, kíváncsiskodnak. Többen próbára is tesznek bennünket. Órát, fémpénzt dobnak a vízbe, és elcsodálkoznak, hogy egy perccel később már 30-50 centivel arrébb kerül csak elő. Azon is meglepődnek, hogy ami a mederbe jut, azt szinte abban a percben be is lepi a homok.
 A bajomi férfinak eddig egy másfélmillió értékű óra volt a legnagyobb fogása, ezt azonban nem tarthatta meg. – Gyakran kérnek tőlünk segítséget; keressük meg a vízbe esett értékeiket, s olyankor utána küldjük a holmit a tulajdonosnak.

Én majd minden strandon hagytam már névjegykártyát, hogy ha a fürdőzők elveszítenek valami értékes tárgyat, szívesen segítek megtalálni. Nem csak vízhez hívnak. Egy pár az újlaki reptéren elhagyta a jeggyűrűjét, szerencsésen megtaláltam nekik. Egy ismerősöm a halastóba ejtette a láncát, az is meglett. Került már így elő elveszett slusszkulcs, mobiltelefon is. 

A detektoros kincskeresés a tengerpartokon régóta ismert, a magyar tengernél pedig a hollandok és a németek kezdték el évtizedekkel ezelőtt. Manapság a Balatonnál több tucatnyian, főleg helybeliek foglalkoznak a vízbe esett értékek előkerítésével. Az arany csábító; sokan belevágnak, megveszik a drága felszerelést, aztán néhány hónap múlva elegük lesz az egészből. Megterhelő 5-6 órát folyamatosan eltölteni a hideg vízben. – A végére már igencsak nehéz a merítő kanál. Nekem eddig 11 óra volt a legtöbb, amit a vízben eltöltöttem – mondja Horváth Attila. Társa hozzáfűzi: ezért nem kell attól félni, hogy mindenki fémdetektort ragad. – Kemény munka ez, és az eszközök sem olcsók – mondja. – Egy komolyabb fémkereső ára 300 ezer forint, s nem árt szörfruhát viselni munka közben.
– Én még egy melegítőt is aláveszek – ismeri el a bajomi kincskereső. – S ekkor még az igazán rázós élményekről – vízihullákról, gránátokról – nem is beszéltünk. Engem a vízihullák szerencsére elkerültek még, de kukoricagránáttal már találkoztam a Velencei tavon. Kézben vittem ki a partra, s utána a tűzszerészek azt mondták: ez volt a második születésnapom.
  A két kincskereső azt tartja: amíg lesznek olyan felelőtlen emberek – férfiak és nők egyaránt –, akik karnyi vastag nyaklánccal, gyűrűv a kezükön mennek a vízbe, addig érdemes lesz keresgélni a meder alján. Mert az a gyűrű ami a parton még szorítja az ujjat, a vízben könnyen lecsusszan. A meder pedig megőrzi a becsületes megtalálók számára.

6-7 óra a hideg vízben nem mindig térül meg -->