Közélet

2008.07.17. 15:15

Butító a stewardesstől, klíma-csomag Brüsszelből

Az Európai Parlament Tájékoztatási Főigazgatóságának jóvoltából nyolc újságíró három napon keresztül ismerkedhetett az EP munkájával, felépítésével és aktuális ügyeivel Brüsszelben.

Molnár Gábor

– Ha tudtam volna, hogy ilyen jó társaság jön össze, hozok egy liter cseresznyepálinkát, biztosan elfogyott volna – kesergett a tranzitban egy újságíró kolléga, majd hozzátette: pia nélkül amúgy sem tudom elviselni a repülést.
Bánatát tovább fokozta az egyik kollegina megjegyzése, miszerint a Malév igazodott az utazási szokásokhoz és a reggeli-délelőtti járatokon nem szolgálnak fel alkohol tartalmú italt. Ennek ellenére vezetőoperatőr társammal elhatároztuk, megpróbálunk némi butítót kisajtolni a stewardessből – mint utóbb kiderült, kevés sikerrel...

A gép lassan kigurult a felszállópályára és egy agynyomasztó gyorsulás után a magasba emelkedett. Az ég felhős, mit felhős, szinte fekete volt, így szótlanul, magunkban imát mormolva haladtunk felfelé. A kicsi gép – alig százötven személyes – rázkódva, erőlködve tört előre, mi pedig már nem is gondoltunk az alkoholra, csak az otthonmaradottakra, akik biztosan eljönnek majd a temetésünkre, hiszen akkor úgy éreztük, itt a vég...
A kis Boeing azonban jó munkásember módjára elérte a megfelelő magasságot és egy éles jobbossal irányba állt: megkaptuk a napi sajtót, egy Magyar Nemzetet és egy Magyar Hírlapot. Hamarosan jött a kaja is: a sonkás-zöldséges rántotta, vaj, dzsem, 0,1 százalékos zsírtartalmú joghurt és minizsemle erősen felejthető volt... Falatozás közben már senki sem gondolt a kalandos felszállásra és az ide-oda címzett fohászokra. Az utazás további részében minden rendben ment, sört azonban nem kaptunk, ugyanis hiába próbálkoztunk, tényleg nem volt...

Két óra elteltével végre szilárd talajt érezhettünk a remegő lábunk alatt. Hajnali 6.20-kor indultunk és csak egy dolog járt a fejünkben: mikor érünk már a szállodába egy jó zuhanyzásra. A túrát vezető hölgy azonban hamar szertefoszlatta álmainkat: a hotelbe nem költözhettünk be, mert túl korán érkeztünk. Az ezt követő monológja azonban még nagyobbat ütött. – Vigyázzatok az értékeitekre, mert előfordult, hogy kiraboltak egy magyar újságírót – mondta. – Fényes nappal leütötték, elvitték a pénzét és az okmányait. Volt arra is példa, hogy a szállásra tartva lopták el egy kurzuson résztvevő táskáját.

Európa egyik legnagyobb repteréről kiérve eldobott csikkek, üres sörös dobozok és szemét fogadott minket. A kalauzunk, látva a megilletődöttségünket, közölte: nemcsak a közbiztonsággal akad probléma, hanem az utcák tisztaságával is.
A döbbenetből a napi program első állomása, a Resident Palace ébresztett fel. Az impozáns, nyolcemeletes építmény mindenkit lenyűgözött. Egy gyors kávé után a sajtó- és konferenciaközpontban megismerkedhettünk az Európai Unió „forró ügyeivel”. A téma címét olvasva kicsit megijedtem, mert attól tartottam, ellentüntetők tojászáport zúdítanak ránk, de közben rájöttem, nem Magyarország fővárosában vagyunk és a sejtelmes szókapcsolat is mást takar...

A bő egy órán át tartó előadás után a klíma-csomag került napirendre. Bár a beszámoló rendkívül részletesnek és érdekesnek bizonyult, a kevés alvás miatt sokan ásítozással és a fejük megtartásával voltak elfoglalva, ahelyett, hogy a lelkes szakembert hallgatták volna. Egy rövid séta után a Magyar Köztársaság állandó brüsszeli EU-képviseleténél kötöttünk ki, ahol a szomszédos országok tagságának lehetőségeivel ismerkedhettünk meg, majd az energiacsomag rejtelmeibe vezettek be minket.
Mire az utolsó előadó is zárta sorait, a társaság már csak támolygott a fáradtságtól. Ennek ellenére egy háromfős csapattal nekiindultunk, hogy felfedezzük Brüsszelt. A gyönyörű flamand házak között több étterembe, pubba is betértünk, ahol a belga sörfőzők méltán híres termékeivel is megismerkedtünk. A közel három órán át tartó séta után elégedetten állapítottuk meg: tényleg kiválóak a sörök és a pizzára sem lehet panasz.

Másnap aztán az Európai Parlamentet vettük célba. Jó félórás séta után megpillantottuk a monumentális, üveggel burkolt épületet. Már a bejutás sem volt egyszerű. Mindent ki kellett pakolnunk a zsebeinkből egy műanyag ládába. Miután megröntgenezték pakkunkat, egy fémdetektoros kapun átjutva vehettük át az akkreditációs kártyáinkat. Aki fotózni is akart, még a helyi szabályzatot is alá kellett írnia. Kísérőnk jelezte, nélküle egy lépést se, mert eltévedünk. Először nem vettük komolyan, de miután bejutottunk, már értettük, mire is gondolt. Rengeteg szint és szárny, irodák, tárgyalók. A beosztásunk nagyon szoros volt, így nem nagyon jutott időnk partizánakciókra, pedig biz’ Isten készültünk...

Miután negyedórányi kavargás után rátaláltunk a célállomásra, megkezdődtek az előadások. Megtudtuk: egy szerződés értelmében havonta egyszer Strasbourgban ülésezik az EP, és ez évente 400 millió euróba kerül. A költségvetésbe is bepillantást nyertünk, melyből kiderült, egy új nemzet felvétele sem olcsó mulatság. Például csak a tolmácsok alkalmazása, elhelyezése 19 millió eurót kóstál. Amúgy a nyelvekkel már akadt némi probléma, az írek ugyanis ragaszkodtak a saját anyanyelvükhöz, annak ellenére is, hogy a lakosság döntő többsége angolul társalog és az írt néhányan nem is értik. Az is előfordult, hogy egy szlovák képviselő nem volt hajlandó csehül hallgatni az egyik előadást, s mivel nem volt szlovák tolmács, nem folytathatták tovább az eszmecserét.

Szó esett még a kommunikációs és audiovizuális részlegről. Informálódhattunk még az ipari és energetikai bizottság „legforróbb” ügyeiről, valamint a környezetvédelem érdekében tett erőfeszítésekről. A sűrű program miatt alig maradt időnk megcsodálni a helyet, ahol Európa sorsáról döntenek: a tanácstermet, konkrétan alig öt percet kaptunk.
A záró napon a legutóbb elnöklő szlovének szóvivője számolt be tapasztalatairól, majd az Európai Bizottság (Berlaymont) székházában végighallgattuk Kovács László adóügyi- és vámügyi biztos nemzetközi sajtóértekezletét. A háromnapos túrát Brüsszel belvárosában zártuk, ahol eltapsoltuk a megmaradt euróinkat, majd repülőre ültünk és abban bíztunk, ezúttal nem lesz szükség imára. Mint látható, biztonságban hazaérünk a családunkhoz.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!