Közélet

2008.11.30. 08:31

A fotózás nélkül kiégett volna Bíró Dániel

Kilenc év alatt közel ezer elesett nővel találkozott Bíró Dániel, a kaposvári Borostyánvirág Anyaotthon helyettes vezetője. A megannyi nyomor és erőszak elől szabadidejében a természetbe menekül.

Vas András

A nappaliban ülünk le, ilyentájt, élelmiszerutalvány-osztás idején ez a legnyugodtabb hely. A Borostyánvirág Anyaotthon lakói ugyanis a hipermarket és a diszkontáruházak felé veszik az irányt, egy, csak egy leány marad e vidéken, aki éppen ebédet melegít csemetéjének a konyhában. Néhány pillanat probléma nélkül, ám az intézmény helyettes vezetője ilyenkor sem pihenhet, hiszen ott a rengeteg akta, papírmunka az ideges férjek helyett.

– Tavaly lettem az otthon helyettes vezetője – meséli Bíró Dániel –, de már kilenc éve dolgozom ezen a területen. Még a katonaság alatt, polgári szolgálatosként kóstoltam bele.



S ezzel el is dőlt a sorsa. Jött az egyetem, majd az otthon, a lányok-asszonyok és a gyerekek problémái, a mindennapos gondoktól a normális gondolkodással elképzelhetetlen, felfoghatatlan történetekig. Melyekhez hozzászokni sohasem lehet, csak feldolgozni, különben felemészti a lelket, s vele az embert.

– Szerencsés alkat vagyok – állítja Bíró Dániel –, könnyedén regenerálódom, de még így is akadnak esetek, melyek megviselnek. Ezért is van szükség   más jellegű elfoglaltságokra. Én horgászom, fotózom.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Fotó: Bíró Dániel
[/caption]

Előbbi régi hobbi, utóbbival csak három-négy éve kezdett komolyabban foglalkozni. Autodidakta módon, mindig csak anynyira, amennyit az anyagi lehetőségek engedtek. Hajnalonként felkerekedik, irány a természet. No és a várakozás, hiszen a természetfotózás időigényes dolog, meglehetős türelemre van szükség, még akkor is, ha az ember nem a zsákmányt ejtő ragadozót, hanem a jóval szelídebb énekesmadarakat akarja lencsevégre kapni.

– Néha egész napokat elüldögélek – folytatja –, ugyanis főként olyan madarakat szeretek lefotózni, melyekből kevés van.
Mint például a sárgafejű királyka, Magyarország legkisebb madara, mely nem mellékesen villámgyors, ráadásul nehezen becserkészhető vidéken él. Mint például a Dráva mente, Bíró Dániel egyik kedvenc területe.
– A családnak van egy kis háza Őrtilosnál, Szentmihályhegyen – teszi hozzá –, szerintem Magyarország egyik legszebb vidéke. Építettem egy kis leskunyhót, ha oda kimegyek, teljesen kikapcsolok, kilépek az anyaotthon világából, feltöltődöm.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Fotó: Bíró Dániel
[/caption]

Hozzáteszi: a magányosan eltöltött, nyugodt, mégis élményekkel teli pillanatok nélkül valószínűleg már kiégett volna. Kilenc év alatt közel ezer lakót ismert meg az otthonban, mind egyedi, szomorú történet, s ha mindegyiket a lelkére-szívére veszi, már beleőrült volna.
– Elfelejteni persze nem lehet őket – állítja. – Egy normális embert nem hagy hidegen, ha egy nőt összevernek, ha egy gyermeket szexuálisan zaklat az apja. Ennek ellenére mégsem „halhatunk velük”, hiszen nekünk kell reálisan elemezni a helyzetüket, s segíteni rajtuk. Amikor ugyanis valaki bekerül hozzánk, nem tudja felmérni a helyzetét, nekünk kell gondolkodnunk helyette, elindítani a jövőjét. Segíteni, hogy minél hamarabb feldolgozza, kibeszélje magából a történteket.

Talán ezért is választott ilyen csendes hobbit: a munkája a beszéd, a szabadidejében csendre, magányra vágyik. Egy másik, az emberinél racionálisabb és kevésbé kegyetlen világba...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!