Közélet

2009.02.05. 11:21

Egyre keskenyebb nyomtávon

– Jaj, lemaradt az a középiskolás gyerek, ott fut! – kiált fel egy középkorú nő, s alig pár pillanat múlva már lengeti karját a kalauz a mozdony felé.

Füleki Tímea

Mintha mi sem volna természetesebb, rögtön hallatszik is az öreg szerelvény fékjeinek munkája, melyek megálljt parancsolnak az óránkénti húsz-harminc kilométernél jegyzett maximális sebességnek.
A kamasz felpattan, miközben a balatonfenyvesi kisvasútra először jegyet váltó utas azt mérlegeli: vajon milyen gyakorisággal fordulhat elő hasonló emberi gesztus az átlagos MÁV-os személyvonatok, a „nagy testvérek” esetében. Egy szűk esztendőn át biztosan testvérek még, s aztán úgy tűnik: (a papírforma szerint is) elengedheti a kisvasutak kezét az állami társaság, s így a balatonfenyvesi egykori gazdasági vasút is újabbat lendül a létbizonytalanság keskeny nyomtávján. A hivatalos menetrend szerint decemberig még naponta ötször fordul Somogyszentpálnál a szerelvény.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Rendszeres vendég a járaton
[/caption]
– Tizennégy egész, három tized kilométer – s talán ha jól belegondolna, századnyi pontossággal is meg tudná adni a még működő táv hosszát a kalauz. Egyike azoknak, akik nem csak azt fájlalnák, hogy a térség idegenforgalmában kihasználatlan a Nagyberek szívdobbanásaira zakatoló kisvasút. Talán még azt is elnézné, ha nem ömlenének az uniós százmilliók, hogy a tiptopra rendbe szedett takaros kis  szerelvények a Dráváig röpítsék az unikumra vágyó ökoturistákat, miután a vonalat a mesztegnyőivel összekapcsolták, és minden gondosan szőtt tervet valóra váltottak. Beérné azzal, ha valaki garanciát vállalna arra: nem hordják szét a fémtolvajok a Csisztafürdő felé még meglévő síneket.

– Van egy kis hajtányunk, a Kisvasutak Baráti Körének többi tagjával szaladunk néha egyet a csisztai vonalon. Az ősszel egyszer az utolsó pillanatban érkeztünk: még láttuk, ahogy elszaladtak előlünk. Az a vonal nem működik, de eddig még semmit nem vittek el belőle.   A táskaiból viszont már sem-mi nincs – mondja, aztán félbehagyja az elbeszélést, tenni kell a tűzre. Vesz pár hasáb fát a szenesláda mellől, és a vagon közepén álló kályhában pattogó lángok közé dobja.



A szemközti ülőhelyeken előkerül az olvasókönyv - másodikos lehet talán a kislány, alig egy-két évvel fiatalabb az odább egyedül ülő fiúnál. Látszik: mint mindenki, ő is rendszeres vendég a járaton, s vélhetően a Nagyárok minden méterét ismeri. Bár tekintete a környéket fürkészi, gondolatai már rég'' otthon járnak Imremajorban, péntek lévén nyilván a másnapi programját tervezi.
„Majorkán” aztán, mintha véget érne a világ, kiürül a kocsi. Az első megállóhelynél az olvasókönyv is visszakerül a hátizsákba, és barátnőstől, anyukástól hátuk mögött hagyják a januári munkanapot, irány a hétvége. Egyetlen utas marad fenn: a fiú, aki az összehangolt riadóláncnak köszönhetően nem késett le.

Az önkormányzatok forrásra várnak

Az érintett önkormányzatok, cégek és civilek 2002-ben alapították a Balaton-Boronka Kisvasút Kht.-t, hogy megoldják az üzemeltetés problémáit és kidolgozzák a fejlesztés lehetőségeit. A fenyvesi és a mesztegnyői vonalak felújításáról, összekötéséről terv készült, ám eddig hiába vártak forrásokra. A társaság a közeljövőben az új szabályozásnak megfelelően nonprofit gazdasági társasággá alakul.

– Szerencséd, több mint két órát várhattál volna a következőre – így a kalauz, aki aztán a téli berekre függeszti tekintetét. Szarvasok - kár, hogy elég távol. Nem úgy a fácán, amely közvetlenül a sínek tövében fogja menekülőre a zakatolás hallatán. A német cég kérődző marhái viszont a legkevésbé zavartatják magukat, miközben a szürkülő homály lassan rátelepszik a hétköznapra.
– Van villany, de nem szoktam felkapcsolni, akkor nem lehet jól kilátni – folytatja az egyenruhás vasútbarát, s kétségtelen: alaposabban szemrevételezhető a kinti világ a természet fényeinél. S bár a sötétség nem várat tovább, az még jól látszik, se közel, se távol nincs nyoma épületnek, de még talán útnak sem, ahol viszszafelé a kisvonat először megáll, mert van egy felszálló.
Míg azon tűnődünk: vajon honnan érkezhetett, készséges informátorunk már mondja is: Somogyszentpál-felsőn jártunk épp, bár az ezt jelző táblát hiába keresünk. Régen állítólag ki volt írva.
Egyszer talán megint kint lesz.

Rendszeres vendég a járaton -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!