Közélet

2009.02.08. 15:32

Elménk fogságában éljük életünket

Gondolatébresztő beszélgetés. Leginkább így jellemezhetném azt a másfél órát, amit Dicsőfi Endre orvos, természetgyógyász, író, költő, tanító társaságában töltöttünk. S hogy mi a tanítás? Éljük meg az élet teljességét.

Kolumbán Tünde

Napkelettől napnyugatig bejárta a világot, mígnem Siófokon telepedett le Dicsőfi Endre, aki - hogy csak egy széles körben ismert tanítását említsem - elhozta Magyarországra az egyik legnépszerűbb masszázstechnikát, a thai masszázst. A sokoldalú ember jógát, keleti mozgáskultúrát és életfilozófiát tanít nekünk, a 90 százalékban negatívnak mondott magyaroknak, hogy életünkben a napi küzdelmek mellett vagy helyett megélhessük a testi és szellemi teljességet, az elme szabadságát.

Szombat délutánonként lakása ajtaja nyitva áll azok előtt, akik tanulni, változtatni akarnak, vagy egyszerűen csak el szeretnének csendesedni. Kétkedve kérdezem, hogy csak úgy bejelentkezés nélkül jön, aki csak akar? Dicsőfi Endre számára azonban ez a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, hogy az otthona közösségi térré alakul mindenféle kényszeres előjegyzés nélkül.



A beszélgetés kezdetén arról beszél, hogy az emberek többsége saját elméjének fogságában él. Elmeséli, hogy a keleti topmendzserek akár fél évre is képesek hátat fordítani a Rolls Roysokkal és egyéb státusz-szimbólumokkal körbebástyázott anyagiasult világnak, és ha besokallnak, beköltöznek egy buddhista kolostorba, ahol kopaszon, mezítláb élik a minden-napjaikat, meditálnak és megtisztulnak.

Tovább él jól a jógázó

Dicsőfi Endre sokat tapasztalt ember. 1969-ben hagyta el Magyarországot, mert megunta a gulyáskommunizmust. Németországban telepedett le, majd bejárta a világot: élt többek között Athoszban, a görög szerzetesek között is, ahová egy időben még nőnemű kecskét sem engedtek be. A ‘90-es évek elején tért vissza Magyarországra, azóta az agrármérnöki és orvosi diplomával bíró férfi önismereti és szellemi hagyományokkal dolgozó csoportokat vezet és oktat. Több mint 150 jóga- ászanát, gyakorlatot ismer, és úgy tartja: aki jógázik, nemcsak hosszabb, de minőségibb életre is számíthat.

Ezzel szemben a világ másik felén, például nálunk, hiába megy el bárki kéthetes kikapcsolódásra a földi édennek is nevezhető turistaparadicsomokba, akkor sem képes kikapcsolni. – Idehaza ez nem megy. A Kádári szellemi eltunyulás helyett bejött a globa-lista elnyomorodás, és tulajdonképpen ennek a válságát éljük. Nem gazdasági válság van, hanem tudati.

Az ember illúziókban él, amiket elfogad realitásnak. Például, hogy a pénznek van rea-litása, pedig nincs – mondja Dicsőfi Endre. A tanító szerint nagy baj, hogy az anyagit nem követte szellemi globalizáció, ami annyit tenne, hogy meríteni lehetne az egész emberiség szellemi anyagából. – Mi mindig abban gondolkodunk, hogy az egyik kizárja a másikat.

Ha én keresztény vagyok, nem lehetek buddhista. De va-jon miért ne lehetnék? A kereszténység miről szól: a szeretetről, a buddhizmus pedig a megvilágosodásról. A szeretetben megvilágosodunk, és kész – hangzik a határozott válasz. Ez a fajta globalizáció egyébként Di-csőfi Endre lakásában tökéletesen nyomon követhető, ahol jól megfér egymás mellett a keresztény ikon, a buddhaszobor és az egyiptomi papirusz.

Dicsőfi Endre úgy látja: az, hogy a magyarok meglátása szerint betegek, annak is betudható, hogy nem vagyunk hajlandóak tanulni. Pedig az, hogy miként éljük meg teljességgel, boldogan az életet, elsajátítható tudomány. Csakhogy mi konokan ellenállunk a tanításnak, s emiatt a teljes élet helyett kialakulnak bennünk a függőségek. Dicsőfi a taoizmus tanítását idézi: amíg valaki fiatal, nem érdekli a tao, amikor középkorú, nincs ideje a taóra, mire idős lesz: nincs ereje hozzá.

– Így van ez valahogy nálunk is. Nincs időnk elcsendesedni. Először csak a ballagáson, majd az érettségin akarunk túl lenni, ami után úgy gondoljuk: hogy vár ránk a nagy szabadság. Aztán jön az egyetem, ami még nagyobb kihívás, majd ha azt elvégeztem, akkor érkeznek a gyerekek, akiket fel kell nevelni.
Akkor azt mondjuk, hogy na, majd ha nyugdíjba megyek. De addigra az ember egy roncs...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!