Közélet

2009.04.19. 20:08

Sorsfordító képességeink

A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos ember él Magyarországon, a népesség 5,7 százaléka.

Márus Kata

Legnépesebb csoportjukat a mozgássérültek alkotják, csaknem 44 százalékkal. Minden tízedik sérült értelmi fogyatékos az országban. Több mint 83 ezren vallották magukat látássérültnek és csaknem 61 ezren hallássérültnek vagy beszédhibásnak.
Az EU-tagországok közül Magyarországon a legalacsonyabb a fogyatékkal élők foglalkoztatása. Tíz év alatt 17 százalékról kilencre csökkent a foglalkoztatott fogyatékosok aránya az országban.



Hegedüs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének elnöke szerint Somogyban 1200 és 1500 közötti a regisztrált álláskereső a megváltozott munkaképességűek között. Ám legalább kétszer ennyien vannak, akik tudnának és szeretnének is dolgozni, de nem jelentkeznek a munkaügyi központokban. A regisztrált munkanélkülieknek csupán 12 százaléka jut munkához Somogyban is, csakúgy mint országosan.

A rehabilitációs munkahelyként is működő, megváltozott munkaképességűeket is foglalkoztató Ability Park road show a hét végén a fogyatékkal élők világába engedett bepillantást játékos formában Kaposváron.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Megismerés után könnyebb az elfogadás
[/caption]
Sok mindent tanulhat az ember az Ability Parkban. Például azt, hogy bármely érzékszervünk hiánya bizonytalanná tesz. Nem csupán a külvilágban való eligazodásban, önmagunkban is.

Gondolták volna valaha, hogy éppen úgy kell vezetni a kerekesszéket, mint egy tankot? A kerekei ugyanis ugyanazon az elven működnek: forduláskor az egyik mindig áll. S persze ezen kívül még egy csomó mindenre kell figyelni, ha az ember útra kel vele. Például, hogy mindkét kereket ugyanolyan erővel hajtsa. Talán mindezek miatt övezi akkora tisztelet Gézát, aki 56 másodperccel tarja a rekordot. Ennyi idő alatt suhant ugyanis végig az Ability Parkban a hullámvasútnak nevezett 110 méteres speciális akadálypályán. Kerekesszékkel. Gézát nem a kíváncsiság vitte a pályára, hogy kipróbálja magát. Évek óta pontosan tudja ugyanis, milyen kerekesszékben ülni.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Éppen úgy kell vezetni a kerekesszéket, mint egy tankot
[/caption]
A többiek azt mondják, Géza őrült. Csakúgy mint András, aki viszont látássérült. Hogy miként éli meg fogyatékosságát, arra a legjobb példa az egyik közös kiránduláson történt eset, amikor a buszsofőr föltette a szokásos kérdést: mindenki megvan? András fölállt, hátfordult, úgy tett, mintha végigpásztázta volna a buszt, majd annyit mondott: úgy látom, igen. Miután a sofőr nem ismervén a körülményeket komolyan vette a kijelentést, s elindult, csak egy társuknak kellett a sötétben az M3-ason a busz után baktatnia.

Szóval az abilitysek, ahogy magukat nevezik, szinte külön világot alkotnak. Egy részük maga is fogyatékkal él. Így hát még inkább szerettem volna a föld alá süllyedni, amikor a röpke egy óra alatt, amit az Ability Parkban töltöttem, háromszor szégyelltem el magamat gyors egymásutánban. Először, amikor egy szellemi fogyatékos egyben mozgáskorlátozott fiút bámultam az akadálypályán úgy, hogy a szám is tátva maradt. Olyan fürgén és ügyesen szlalomozott kerekesszékével a szűk, kanyargós pályán, hogy nem tudtam levenni róla a szememet.

Másodszor, amikor a kérdésre, hogy kipróbálnám-e a kerekesszéket, gondolkodás nélkül rávágtam, nem merem. Most sem tudom, mitől féltem jobban. Attól, hogy onnantól kezdve ahogy beleülök a székbe, mindenki, aki körülöttem áll, lenéz majd rám. Vagy attól, hogy a szép áprilisi napsütésben ott bénázok a kerekekkel a forgalmas Tesco parkolóban, s próbálom a megfelelő irányba fordítani. Volt egy harmadik alkalom is, de arról majd később.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Sorsfordító képességeink
[/caption]
Volt viszont, amit kipróbáltam. Bekötött szemmel kellett összepárosítanom tapintásra anyagokat, hallás után pedig különböző csörgőhangokat. A gond már ott kezdődött, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor felkerült a szememre a kendő, eleve bizonytalan lettem. Nem csupán a körülöttem lévő tárgyakban, hanem magamban is. Hirtelen még azt sem tudtam eldönteni, a koromsötétség vagy az zavar jobban, hogy a többi ember másnak lát. Viszont nálam is beigazolódott: amint egy érzékszerve kiesik az embernek, a többi azonnal kifinomultabban kezd működni. Így hát, bár többszöri próbálkozásra, mégiscsak sikerült a párosítás. Az eredmény ismeretében akár sikerélményem is lehetett volna, de a pillanat kiélvezése helyett egyetlen dologra tudtam csak koncentrálni: mikor kerül már végre le rólam a kendő?

Aztán már csak Katit hallgattam, aki látássérültként segített nekem a játékban, és csalhatatlan biztonsággal állapította meg minden párosításról,  jól választottam-e. Azt mondta: születése óta látássérült, mostanra már csaknem teljesen vak. Hiába keres, ezen kívül más munkát nem talál magának. Miközben elköszöntem tőle, s hazaindultam, azon tűnődtem, milyen lehet a világ az Ő szemével. Túlságosan azonban nem tudtam belemélyedni a gondolataimba, mert idő közben odaértem az autómhoz. Amikor aztán becsaptam az ajtót, és csönd lett körülöttem, önkéntelenül végigvillant az agyamon: de jó, hogy hazamehetek. Méghozzá így, ahogy vagyok.
Na, ez volt a harmadik alkalom....

Címkék#Kaposvár
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!