Közélet

2009.07.11. 18:43

Csokis Tibi bebútorozta a hedrehelyi Pókemberke otthonát

Szürreális mondat, pedig a baj nagyon is valódi: Csokis Tibi a fóti vajdától plüss ülőgarnitúrát intézett egy hedrehelyi mozgássérült kisfiú otthonába. Segítségben esztétikát sosem keresek többé. Ez így szép.

Balassa Tamás

A tizenkét éves Viski Rajmund dongalábakkal és nyitott gerinccel született, nyolc műtéten van túl, sosem fog járni merevítők nélkül. De szombaton boldog volt. Pókembernek maszkírozták, körülötte forgott a világ, a hazai mulatószene állócsillagai mind-mind érte koncerteztek a visnyei focipálya melletti színpadon.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Viski Rajmund és édesanyja
[/caption]

Hencsén egy falunapi kavalkád mellett veszünk egy balkanyart Visnye felé, ennyi emberrel elégedettek lennénk a zsákfaluban is. Hatalmas kézzel festett útbaigazító-tábla mutatja az utat: Mulatós est 14 órától, Csokis Tibi, SOS. A tábla minden kanyarban visszaköszön, akárha nagyüzemi technológiával készült volna. Pedig ezeket állítólag a szervező maga festegeti kevés szabad idejében.



Visnyén a polgárőrök mentén eljutunk a Csokis Tibi feliratú mikrobuszig. A felirat olyan, amit egy ezeréves verdán elképzelhetünk. Hand made by Tibi.
– Szevasztok, gyerekek! – fogad a jótékonysági délután lelke-motorja – Itt van mindenki, Kadlott Karcsi és Bunyós Pityu már lejátszott, most éppen a Tesók vannak színpadon, lesz Csóré Jenő, Segafredo, estig nyomjuk, aztán mindenkinek haknija van, nekem irány Berhida: na, mit mondjak még? – pörög Csokis Tibi fülig érő jókedvvel.



Értek mindent, zsigeri derű nélkül ez nem menne. Bemutatkozom azért a körmondat végén. Megtudom, sikerült berendezni a hedrehelyi kisfiú otthonát, a fóti vajdától plüss ülőgarnitúrát kaptak, négy fotellel, együtt lehet a család végre. A pesti főbírótól jött a konyhabútor, már szinte csak a gáztűzhely hiányzik. Kaptak egy hatalmas faltól-falig szőnyeget is.
– Ott szárad a kerítésen, a bepakoláskor baromira eláztunk vele – mosolyog. Mindig mosolyog, ha már itt tartunk. Szakít egy marokkal a sráca vattacukrából, a legény engem is megkínál.

Időközben elkészül a nap hősének, Rajmundnak az arcfestése. Föláll, elveszti egyensúlyát. Nem először életében: már talpon is van. A lábaira szíjazott járógéppel ügyesen jön felénk.
– Szeretem a Pókembert – felel elismerő tekintetünkre, és a kezét nyújtja.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Megrohamozták a sztárokat
[/caption]

– És még milyen meséket szeretsz? – A világ második legrosszabb kérdésén magam is meglepődök.
– A Dragon Ball Z-t, de azt betiltották. A fiús meséket szeretem – mondja.
A mulatás ekkor a tetőfokára hág, lehetnek a focipálya környékén lehetnek vagy százan. Tibi szerint háromszázan voltak eddig, és jönnek folyamatosan a hencsei programról. A fedett, délutánra kissé lekókadt virágokkal borított színpadról hömpölyög lefelé a hejehuja-hangulat.

Lehajolok Rajmundhoz, hogy jobban halljam, ekkor látom igazán nagy, zöld szemeit.
– Szavalóversenyen is szoktam indulni, legutóbb A hottentottát mondtam, tudja, az olyan nyelvtörős – meséli, s folyamatosan a szokatlanul nagy forgatagot fürkészi. Most éppen egy Tesók-szórólappal gazdagodik.



Viski Zsoltné, az édesanya filigrán nő, három gyermeket nevel. Azt mondja, a fiú nyolc műtétje, közte a két csípőműtét ellenére sosem fog rendesen járni. Ellátja magát, de a kábdól például nem tud kiszállni egyedül. A maga 28-30 kilójával a 40 kilós anyukája ezen nehezen segít; zuhanytálcát szeretnének.
– Rajmund a budapesti Mexikói úti iskolába jár, 4,6 volt az átlaga, még ösztöndíjat is kapott – büszkélkedik a fiúval.
– És huszonnégy érmet szerzett úszásban, és négy kupát is – egészíti ki a szöszke Ramóna, a 10 éves középső testvér. Zsolt, a legkisebb testvér 5 éves.

Elhallgat a zene. Tibi a színpad mögött gyülekező sztárokat nógatja. Csóré Jenő, a roma énekes az árnyékban melegít, egy másik előadó a rövidnadrágja miatt aggódik: jó lesz-e így?
– Jó vagy, édesapám, csak a közönséget ne kergesd szét! – zrikálja a drukkba szorult kezdő dalmestert. Kissé lámpalázas a fiú, súgja nekünk a főszervező.

Csokis Tibi Somogyban a sokadik – köztük mezőcsokonyai, vései, bonnyai, babócsai – jótékonysági programja ismét felpörög. A dalszerző-énekes búcsúztunkban annyit mond: olyan még nem volt, hogy ilyenkor rossz idő legyen.
– Kergetik egymást a felhők, de a végére mindig kisüt a nap, szerződésben vagyok az Égiekkel – int vidám istenhozzádot.
Aztán a nagy mulatósslágeré, a Légy nagyon boldogé a visnyei pálya...

Címkék#Visnye
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!