Elbúcsúztatták Király Bélát

– Beteg volt, nagyon beteg – magyarázta egy kopott Nemzetőrség feliratú karszalagot viselő fekete öltönyös férfi, Újság Tibor, a Nagy Imre Társaság szervezője. – Az utolsó időkben naponta hordták vércserére – tette hozzá, mire a kis csoport tagjai – rokonok, barátok, ismerősök, kaposváriak – elkomorodva bólogatni kezdtek.

Aztán előkerülnek a régi képek, az egyiken egyenruhában, még egészségesen látható, a másik nem sokkal halála előtt készült, s egy beteg, megfáradt öregember látható rajta: Király Béla, aki a Titanic elsüllyedésének a napján született 1912-ben, s életéhez méltón, az amerikai függetlenség napján hunyt el.

– Voltak és vannak olyan emberek, akik nemcsak hazájuk, hanem Európa, sőt a világ történelmének, sorsának alakulására is hatni tudnak, hatottak – jegyezte meg róla emlékező beszédében Mihályfalvi László, a kaposvári Táncsics gimnázium örökös igazgatója, a Nemzetőrség egykori parancsnoka kaposvári búcsúztatójának egyik szervezője, aki barátként emlékezett Kaposvár rendszerváltás utáni első országgyűlési képviselőjéről.

– Tudtuk, hogy Béla bácsi nagyon idős és nagyon beteg. Mégis valamennyien megrendülten és fájó szívvel olvastuk és hallgattuk a hírt: életének 98. évében meghalt Király Béla. Az 1956-os forradalom nagyjai közül utolsóként ment el, egyúttal ránk hagyott egy súlyos és értékes örökséget. Nagy Imre harcostársa volt, s életüket ugyanannak a forradalomnak szentelték. Annak, melyről mindig felháborodva emlegette: Fölforr a vérem, amikor bukott forradalomról beszélnek. Győzelmes forradalom volt, amelyet − létrehozott demokratikus intézményeivel és társadalmával együtt − katonai intervencióval egy idegen nagyhatalom háborúban fojtott vérbe.


Király Béla bevallotta: sohasem hitte, hogy valaha is visszatérhet Magyarországra az emigrációból. Éppen ezért, amikor pedig 1989-ben Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére mégis hazajöhetett, nagyon boldog volt, mert visszakapta, ami Amerikában egyedül és legjobban hiányzott neki: a hazáját.

– Egyszer megkérdeztem tőle, mit tanácsol a mai fiataloknak – folytatta Mihályfalvi László. – Azt felelte: Ahhoz, hogy emberek maradjatok, három dolog kell. Az első szeretet. Ez teszi igazán emberré az embert. A második munka, mégpedig olyan munka, amelyet szeretsz, amelyet szívesen végzel. A harmadik humor. Magyarként pedig azt tanácsolom: ne feledjék, hogy az újkori magyar történelem két legfényesebb időszaka az 1848-as és az 1956-os forradalom volt! Mindkettőt a nemzeti egység jellemzi. A nemzeti összefogásnak a leglényegesebb eleme a hazafiság. Az igazi hazafi tud engedni saját kényelméből és jólétéből, hogy a haza iránti kötelességének a teljesítésére is jusson ereje és ideje!

Az ismerősök elmondása szerint élete utolsó éveiben Király Bélának csak egy dolog hiányzott: a szülőváros elismerése. Nem is titkoltan várta, hogy a megannyi országos és nemzetközi kitüntetés mellé Kaposvártól megkaphassa a díszpolgári címet.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Király Béla búcsúztatása
[/caption]

– Az utóbbi években rengetegszer szóba hozta ezt – állította Újság Tibor. – Életében már nem kaphatja meg a kitüntetést, így azt szeretném javasolni, hogy az illetékesek ebben a szép városban találjanak egy helyet, ahol emléket lehet állítani neki.
Hasonlóképpen vélekedett Mihályfalvi László is, aki szerint egy emléktáblát vagy -oszlopot mindenképpen megérdemelne Király Béla. Akiről Nagy Imréhez hasonlóan nagyon sokan tudják, hogy a somogyi megyeszékhely szülötte.

– Ő is fennen hirdette mindig – mondta a Táncsics gimnázium örökös igazgatója –, lokálpatrióta volt, egész életében hű maradt Somogyhoz, Kaposvárhoz és egykori gimnáziumához. Mi pedig hűek maradunk emlékéhez, eszméihez. És nem végleg búcsúzunk tőle, hiszen ahogyan ő mondta: Haldoklom, és ha elmegyek, majd előkészítem ott fönn a barátaimnak a helyet, hogy egy jó sör mellett kibeszélgethessük magunkat...

Király Béla hivatalos búcsúztatója katonai tiszteletadás mellett csütörtökön délután lesz Budapesten a Maléter-laktanyában. Földi maradványait a rákoskeresztúri köztemető háromszázas parcellájában helyezik örök nyugalomra. Kőhajításnyira földije, miniszterelnöke, Nagy Imre sírjától...

Király Béla

1912-ben született Kaposváron.

1930-ban tette le a katonai esküt.

1935-ben avatták hadnaggyá a Ludovikán.

1940 és 1942 között a Honvéd Hadiakadémián folytatott tanulmányokat, közben frontszolgálatot teljesített a Don mellett.

1945. március végén a kőszegi védőkörlet parancsnoka volt. Hadifogságba került, megszökött.

1946-1947-ben az 1. honvéd gyaloghadosztály vezérkari főnöke volt.

1950-1951-ben a Honvéd Akadémia parancsnoka volt vezérőrnagyi rangban.

1951. augusztus 17-én az ÁVH letartóztatta, koncepciós perben kötél általi halálra ítélték, az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre módosították.

1956. október 31-én rehabilitálták. A forradalom idején a Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke, Budapest katonai parancsnoka volt. A szovjet bevonulás után emigrált és az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1965-ben kapott állampolgárságot.

1966-ban PhD fokozatot szerzett a Columbia Egyetem történelem szakán.

1971-től a hadtörténelem professzora a Brooklyn College-ben.

1989-ben hazatért. Beszédet mondott Nagy Imre és társai újratemetésén. A Legfelsőbb Bíróság felmentette és visszaadta vezérőrnagyi rangját.

1990-ben vezérezredessé léptették elő, az országgyűlési választáson független jelöltként mandátumot szerzett Kaposváron.

1993. március 11-én a Jad Vasem Intézet a Világ Igazai közé választotta.

1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült.

2002-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével (katonai tagozat).

2004-ben az MTA külső tagjává választották, és elnyerte a Nagy Imre Érdemrendet is.

2009. július 4-én hunyt el.

1930-ban tette le a katonai esküt.

1935-ben avatták hadnaggyá a Ludovikán.

1940 és 1942 között a Honvéd Hadiakadémián folytatott tanulmányokat, közben frontszolgálatot teljesített a Don mellett.

1945. március végén a kőszegi védőkörlet parancsnoka volt. Hadifogságba került, megszökött.

1946-1947-ben az 1. honvéd gyaloghadosztály vezérkari főnöke volt.

1950-1951-ben a Honvéd Akadémia parancsnoka volt vezérőrnagyi rangban.

1951. augusztus 17-én az ÁVH letartóztatta, koncepciós perben kötél általi halálra ítélték, az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre módosították.

1956. október 31-én rehabilitálták. A forradalom idején a Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke, Budapest katonai parancsnoka volt. A szovjet bevonulás után emigrált és az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1965-ben kapott állampolgárságot.

1966-ban PhD fokozatot szerzett a Columbia Egyetem történelem szakán.

1971-től a hadtörténelem professzora a Brooklyn College-ben.

1989-ben hazatért. Beszédet mondott Nagy Imre és társai újratemetésén. A Legfelsőbb Bíróság felmentette és visszaadta vezérőrnagyi rangját.

1990-ben vezérezredessé léptették elő, az országgyűlési választáson független jelöltként mandátumot szerzett Kaposváron.

1993. március 11-én a Jad Vasem Intézet a Világ Igazai közé választotta.

1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült.

2002-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével (katonai tagozat).

2004-ben az MTA külső tagjává választották, és elnyerte a Nagy Imre Érdemrendet is.

2009. július 4-én hunyt el. Király Béla búcsúztatása -->