Kijózanít a hajnali részegségből a balatoni hullámverés

A Coke Club homokjából hirtelen, gomba módra nőttek a hang és fénytornyok, a reggeli próbálgatásból kitűnt: a technikáé lesz a főszerep szombaton. Tíz órakor még utálunk izzadtságban fürödni, pedig ez a sors várt mindenkire, aki a reggeli után az utcára merészkedett, ezért ismét megmártóztunk szeretve tisztelt tengerünkben. A víz, bár semmit nem hűlt tegnap óta, elsőre meglehetősnek borzongatónak tűnt, de az első – szabályos, egészséget védő – hirtelen mozdulatokat kerülő gyakorlatok után hamar bemerészkedtünk a 26 fokos hullámokba. Nem szeretnénk cizellálni, de egyszerűen fantasztikus érzés a tiszta Balatonban kiélvezni az ébredés utáni perceket. A beígért, viharos erejű szél még messze nincs itt, de az előlöketek már jeleznek valamit a változásból. A homokot locsolni kell, hogy a strandolok ne nézzenek ki sivatagi bevetésről visszatért idegenlégiósnak, ebben a helyzetben kap új használatbeli jelentést a napszemüveg. Szem nem maradhat szárazon.

A gumimatracos elgondoláshoz persze már nem alkalmas a frissnek nem, sokkal inkább sivataginak mondható fuvallat által gerjesztett hullámzás. Tessék vigyázni, mert akárhogy is, de a Balaton veszélyes üzem, és felesleges figyelmetlenségből nem muszáj bekerülni a vízi mentők statisztikájába. A leégés terén számunkra új technikát sajátítottunk el krémezésben profi lányok megfigyelésének köszönhetően. Eddig csak 0.8-as júzereknek számítottunk ezen a téren, de most feljebb léptünk pár kiadással. A naptejet pontokban, inkább terjedelmes korongokban kell egyenletes távolságokba kinyomni a testre, aztán erőteljes mozdulatokkal, minden bőrnégyzetcentit érintve muszáj egyenletesen elkenni. Maszatolás tilos. Az így kapott páncél – faktortól függően – megfelelő védelmet adhat, de a legjobb, ha a déli órákban árnyékba húzódunk. A fák alatt olvasgató, szunyókáló embersokaság láttán, ez utóbbi az ésszerű megoldás, bár vannak kivételes esetek.

A délelőtti mártózás egyik nagy tanulsága, hogy soha nem érhetsz ki elég korán a strandra, mert valakik biztosan megelőztek már, legalábbis az éjszakából ottmaradt legényeket nem lehet leverni. Az egyik csapat messziről jöhetett, mert hatalmas hátizsákokon aludtak, amikor kezdett beindulni az élet a strandon. A fürdőzni indulók mosolyogva kerülgették a bohókás, békésen pilledő vándorokat. A másik csapat jóval fickósabb volt ennél, mert a Balatont önmaguk józanítására használták. A baj csak az volt, hogy a srácok közül néhányan a lépcső korlátján is elszédültek, ezért túlvilági hangon üvöltöztek irigykedve azokkal, akik náluk jobban bírták az esti strapát. Szerencsére a mozgáskoordinációs zavar a parton marasztalta a remegő lábakat.

A Coke Club hatalmas fába vágta a fejszéjét ismét, mert az ország legnagyobb LED-istallációjával, lézershow-jával összefűzött buliját akarják ideprezentálni. Ezt csak az ó csípőtornás időjárás-változás húzhatja keresztül, de az nagyon. A Balatonhoz a jósok tíz fokos lehűlést és viharos szelet jeleztek, ami nem tenne jót a bemutatónak és hajnalig tartó csípőtornás szeletelésnek. Egyelőre még nincs semmi különös, bár valami felleg mintha takarót húzott volna a Nap elé. A dallamok lazulósak, a gigaled közepén a dj már reggel tíz óta nyomja. Még béke van.



A hajnali részegség harmadik felvonásában Ádámot kellett elhajtanunk a csába, mert azt gondolta, megérdemli a nyakban lógó passbelépőnket, de néhány határozottabb mondat után megértette: neki ma inkább már csak otthon terem babér. A havert itt hagyták a Coke Clubon. A vízilabdasapkába ordítozó fiatalembernek csak azért bocsájtjuk meg túlságosan nagyra engedett hangját, mert a magyar férfi vízilabda válogatott névsorával vidámítja a közeget, és próbál szurkolókat szerezni itt Siófokon a Rómában rendezett világbajnoki megmérettetéshez. Egyetértünk: akkor hajrá magyarok!