Országos kovácstalálkozó: pengett az üllő Vésén

Az idén azonban nem volt ennyire örömteli a leg, soha olyan kevés pénzből nem kellett gazdálkodniuk a szervezőknek, mint 2009-ben.

A szokásos hárommillió forint helyett az idén csak másfél jutott a kovácstalálkozóra – mondta Bertók László polgármester. – Sajnos mind a mai napig nem írták ki azt a turisztikai célelőirányzatot, melyből az elmúlt években kaptunk támogatást. Így a teljes összeget saját erőből teremtettük elő. A kovácsok vendéglátását, a verseny színvonalát sikerült szinten tartanunk, inkább a kísérőprogramokon spóroltunk. Illetve a korábbi kettő helyett egy kategóriában hirdettünk versenyt, mégpedig úgy, hogy a kovácsok fantáziájára bíztuk, milyen munkadarabot készítenek.



Az idén 23 kovács nevezett a vései találkozóra az ország minden részéből, ám a segédekkel együtt csaknem száz versenyző kalapácsától pengett az üllő a faluban. S két-háromezer körüli látogatóra számítottak a szervezők. Bertók László szerint anyagi hozadéka nincs a rendezvénynek, ám azt pénzben nem lehet kifejezni mekkora haszon, hogy a falu nevét összekötik a kovácstalálkozóval, s megismerték az egész országban. Arról nem is beszélve, hogy a hosszas készülődés összekovácsolja a falubelieket – mondta a polgármester.

Az apám, az öregapám is kovács volt, verejtékkel keresték a kenyerüket – mesélte a találkozó legidősebb mestere, az igali Szabó Sándor. – Nehéz, de szép munka, tisztelem a hagyományait, de azokat is, akik ma művelik ezt a mesterséget. Úgy látom, van azért jónéhány fiatal is, aki űzi a kovács szakmát, mégpedig szívvel-lélekkel. A családban sajnos nincs, aki továbbvigye a hagyományokat, de én még ma is előveszem néha az üllőt és a kalapácsot, ha valakinek segíteni kell a faluban. Ezen a versenyen pedig egy ókori római lelet, egy kiskapa másolatát készítem el.

Évszázadok óta van egy olyan szakmai öntudat a kovácsokban, hogy vallják: a kovács mesterség nem egy, hanem a mesterség – mondta Takáts Zoltán, az Országos Kovácsmíves Céh céhmestere. – Harminchét éve dolgozom a szakmában, s már látom, itt is igaz: a jó pap holtig tanul. Legalább öt év gyakorlat kell, hogy az ember a felmerülő feladatokat biztonsággal megoldja, ám a jó kovácsmester folyamatosan fejleszti a tudását.

Ide Vésére is azért jönnek többek közt a mesterek, mert kíváncsiak a többiek tudására, munkáira, s persze azért is, mert itt akarnak lenni. Ha nem is sokan, de a fiatalok is választják ezt a szakmát, amiből – talán mondhatom –, hogy meg lehet élni. Ám hogy milyen szinten, az függ többek közt a kitartástól, a tehetségtől, a rátermettségtől és a kreativitástól.