Közélet

2009.09.13. 15:25

A TV2 egykori vezetője gasztroparadicsomot varázsolna Viszre

Diákként volt szendvicsember, targoncavezető, piaci árus, később reklámügynökség vezetője, kereskedelmi tévé vezérigazgatója, forgatott filmeket, könyveket, verseskötetet írt, megjárta az El Caminót és a Kailászát, a buddhisták legszentebb helyét.

Vas András

Velünk Viszre beszéli meg a találkozót, legújabb vállalkozása, az ötcsillagos kastélyszálló, a Chateau Visz teraszára. A megbeszélt időpont előtt jelzi, késni fog…

– Nehezen talált ide?
– Olyan helyet kerestem, melynek érezni egyfajta spirituális mélységét – válaszolja Tolvaly Ferenc. – A somogyi táj pedig messze földön ismert erről.

– De miért éppen Visz?
– Ősi település, már a 13. századi írásos emlékekben szerepel: a fehérvári káptalan birtoka volt. Már ez is elég erős jelzésnek bizonyult, de a kastély múltja is megfogott.

– Misztikus hely akad másutt is a megyében…
– Ez viszont közel van az autópályához is.

– Végre egy kortárs érv! Bár ezzel együtt is merésznek tűnik az ötlet: ötcsillagos szállót építeni ide, a semmi közepére. Mi vonzza ide a vendégeket?
– A csend, a nyugalom, mely alkalmas rá, hogy az ember kizárja a külvilágot, s elgondolkodjon, hol is tart az életében. Ehhez járul a gasztronómiai igényesség. A vendéglátás egy Magyarországon még nem meghonosodott típusa, melynek központi eleme a konyha.

– És a Németországból, egy Michelin-csillagos étteremből idecsábított séf.
– Aki fejébe vette, hogy ez lesz az első hely idehaza, mely kiérdemli azt a bizonyos csillagot.

– Magyar konyhával?
– Az elfeledett magyar konyhával! Annak felélesztett, a köztudatba visszacsempészett értékeivel. A séfünk fél évet csak azzal töltött, hogy kutatta a magyar konyha hagyományait, az alapanyagokat, fűszereket, eljárásokat. Mindazt, ami a világ nagy éttermeiben nem található. Ami egyedi, magyar.

– Egész filozófiát kerített Visz köré.
– Mindig is vonzódtam a filozófiához. Ahogyan a teológiához is. Németországban egy kolostorban érettségiztem, s a filmfőiskola után elkezdtem a hat világvallással foglalkozni.

– Komoly kacskaringókon át jutott egyre közelebb hozzájuk.
– Mindig kerestem a kihívásokat, vonzottak az új dolgok. Így kerültem kapcsolatba a reklámmal és a médiával. Alapvetően a technikai újítások fogtak meg, ám később meg akartam ismerni a média összes területét. Végül a TV2 vezérigazgatói székében találtam magam.

– Alapítóként. Nyugdíjas állás lehetett volna, mégis önszántából távozott.
– Máshogy képzeltem a kereskedelmi tévézést. Sokkal több, komolyabb értékkel, több közszolgálati műsorral.

– Ha jól tudom, a Big Brothernél állt fel a székéből.
– Gondolom, ön is tudja, mivé lett a római színház... Néhány évtized alatt kulturális szentélyből gladiátorarénává züllött, ahol embereknek kellett meghalni a tömegek szórakoztatásáért. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a kereskedelmi tévék is eljutnak odáig, de látható, elindultak a lejtőn. Nem akartam rálépni arra az útra.

– Helyette Szent Jakabét választotta, végigjárta az El Caminót.
– Úgy éreztem, elvesztettem azt az erdélyi fiatalembert, aki még értette a természet üzenetét. Elindultam megkeresni, hogy bizonyítsam, élhet bármilyen körülmények között az ember, ha elszánja magát, visszatérhet a gyökereihez. Csak meg kell állni, s megérteni a világot és önmagát. Azt hiszem, nem véletlen, hogy a németben az állni, „stehen” és a megérteni, „verstehen” egy tőről fakad, a megértést a megállás teszi lehetővé.

– A keresztény zarándoklat után következett a tibeti. Melyik adott többet?
– Az El Caminón hívő keresztényként otthon éreztem magam. A Kailásza idegen kultúrát jelentett, de ennek megismerése még inkább megerősítette a hitemet és önazonosságomat.

– Mindig ennyire biztos volt önmagában? Amikor 17 évesen elmenekültek Erdélyből, Ceausescu Romániájából, gondolta volna, hogy idáig jut?
– Akkor csak kíváncsi voltam. A világra, melytől el voltam zárva. S az volt a legfontosabb, hogy kiderítsem, mit szeretnék csinálni, illetve mik a lehetőségeim. Persze volt néhány alappillér. Sohasem volt kérdés, hogy magyar vagyok, nem akartam német, spanyol vagy amerikai lenni, pedig lett volna rá lehetőségem. Sőt, élhettem bárhol, mindig otthon éreztem magam: mert a haza mindig ott van, ahol az ember magyarnak érezheti magát.

– Ezért vallja a németországi Kastl gimnáziumáról, hogy magyar iskolában érettségizett?
– Egészen pontosan abban az időben az egyetlen szabad magyar középiskolában!

– Szerencse?
– Ajándék. Mint sok minden az életemben.

– Azért ennél több kellett hozzá.
– Talentumok. Melyekkel jól-rosszul sáfárkodtam.

– A rosszak jobban érdekelnének...
– A tévézést már említettem.

– Megpróbálná újra?
– A kereskedelmit soha. A közszolgálatinak pedig nincs meg a megfelelő törvényi kerete, mely biztosíthatná a folyamatos magas minőséget. Így viszont értelmetlen belevágni. Pedig szívesen kipróbálnám, már csak azért is, mert rengeteget kaptam ettől az országtól, és úgy érzem, cserébe többet is tehettem volna érte.

– Patetikusan hangzik.
– Pedig így van. Egyes ügyeket korábban is fel lehetett volna karolni. Ilyen a Chateau Visz is. Nekem ez nem befektetés vagy pénzkereset. Sokkal inkább a magyar gasztronómia és a minőségi turizmus felvirágoztatásának ügye. A mennyiségi turizmus számára például a Balaton kicsi, ha összehasonlítjuk a horvát, a görög, az olasz vagy a spanyol tengerparttal, így hát olyat kell kitalálnunk, mely a fizetőképes vendégeket is vonzza. A tömegturizmus és tömegtermelés helyett a minőségi szolgáltatás. Csak fel kell élesztenünk a hagyományainkat, és mernünk kell távlatokban gondolkodni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!