Közélet

2009.09.09. 10:28

Szörnyű nap: élhet, ha beletörődik végtagja elvesztésébe

Az egynapos sebészet korában 3–6 vagy akár 8 hétig gyógyítani bizonyosság nélkül: ez az orvostudomány csodálatos luxusa. A pislákoló remény 30 éve élteti a kaposvári rehabilitációs osztályt.

Balassa Tamás

Ezeken a folyosókon hiába is keresnénk a vészhelyzetes életérzést. Itt nincs sürgés-forgás, és persze nincsenek kamerák és címlaparcú műtőslegények sem. Itt nem másodperceken múlik az élet, hanem végtelenül hosszú, súlyos hónapokon. Amikor bele kell törődni egy végtag elvesztésébe, amikor újra kell tanulni beszélni, járni. Amikor újra kell akarni élni.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A pislákoló remény 30 éve élteti a kaposvári rehabilitációs osztályt
[/caption]
„Olykor hetekig semmi remény, és akkor végül megmozdul a végtag; ezért a pillanatért érdemes dolgoznunk”, mondja Brigovácz Éva, a Kaposi Mór Oktató Kórház rehabilitációs osztályának vezető főorvosa. „Sebész férjem szokta mondani, hogy az operáltja a műtét után napokkal egészségesen távozik, én meg hónapokig gyógyítok. De a mi sikerünk ugyanolyan siker!”

A rehabilitáció, mint önálló tudomány alig több mint hatvanéves. Multidiszciplináris, tehát az orvostudomány számos ágának eredményeit és gyógyítási technikáit használja. Egyebek között reumatológiai, ortopédiai, neurológiai ismeretekre van itt szükség. Gyógytornászok, logopédusok, szociális nővérek, pszichológusok és ergoterapeuták (gyógyfoglalkoztatók) közösen érhetnek el bármiféle eredményt. Utóbbi egy érdekes és új területe a rehabilitációnak, kreatív tevékenységekkel, előszeretettel művészeti, önmegvalósító foglalkozásokkal inspirálják a betegek testét-lelkét.

„A rehabilitáció nem elsősorban gyógyszeres kezeléseket jelent: nekünk a betegek testét-lelkét kell gyógyítanunk egyszerre, csak így lehet esélyünk a gyógyulásra”, magyarázza Brigovácz Éva. „Szükségünk van a beteg aktivitására, csak pozitív gondolkodással érhetünk el eredményt. Az sem mindegy, mikor adunk botot a beteg kezébe, vagy mikor adunk neki kerekes széket, ezek ugyanis visszavethetik az akarást. Fontos az időzítés...”

Az elmúlt évben 610 fekvő beteg fordult meg náluk, a járóbeteg-forgalom több tízezres nagyságrendű. Sokan a hazai megbetegedési – és halálozási – statisztikákban vezető stroke (agyi katasztrófa, a vérkeringés zavara) után kerülnek hozzájuk. Ilyenkor a mozgás-, a beszéd- és az érzékelésközpont, a kognitív (megismerési) funkció is jelentősen sérülhet, amiből borzasztóan nehéz visszatérni az elfogadható állapotba. Egy másik jelentős csoport az időseké, akik sajgó végtagjaikat igyekeznek használhatóbbá tenni, vagy gyakorta a veszélyes combnyaktörésből lábadoznak. Nekik sokszor az életük is törést szenved, a rehabilitáción szociális problémákat is orvosolni vagy legalábbis kezelni kell.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Itt nem másodperceken múlik az élet
[/caption]
Az osztály földszinti tornatermében éppen nagyszámú nyugdíjas sanyargatja magát a javulás reményében. Egy pisszenés nélkül nyújtóznak az ég felé, a karokat azonban nem mindenki tudja a váll mögé húzni.

„Nem megy, angyalom, az istennek sem megy”, panaszolja egy hölgy Laczó Tímea gyógytornásznak, aki igyekszik a maximumot kihozni mindenkiből. Az eredményes munkáért dicséretet kapnak a résztvevők, de az igazi siker az lesz, ha végre gondoskodni tudnak magukról, s teljesebb életet élhetnek.

„Kisunokámat szeretném már ismét fölkapkodni, megdögönyözni, de úgy megnőtt a prücsök, hogy nem bírja a derekam. Na, de majd most, összekapom magam, aztán megkergetem tökön-babon át”, mondja a legközlékenyebb, barázdált arcú férfiember kifelé menet.

A kórtermekben egyéni foglalkozásokat tartanak. Bárdos Mariann osztályos orvos éppen állapotfelmérést kezdett egy tolókocsiba kényszerült, a beszéddel is küszködő férfinál. A mindvégig kapaszkodókkal kiépített, egyébiránt somogyi kortárs képzőművészek alkotásaival színesített folyosón állapotukat egyeztetik a betegek.

Brigovácz Évát legnagyobb sikereiről és kudarcairól kérdezem. Hosszasan gondolkodik, a sok problémás eset közül nehéz egyet-kettőt kiemelni. Sikerként egy politraumatikus – motorbalesetben mind a négy végtagján törést szenvedett – fiatal felépülését említi. Kudarcként azt, amikor egy sclerosis multiplexes (SM) lány nem tudta elfogadni bénult állapotát, addig ugyanis segíteni sem tudtak rajta. Mert amíg például egy végtagamputált beteg számára a beletörődés a továbbélés első lépcsője, az SM-es lány az orvostudomány fejlődésében hitt.
Az idő azonban a rehabilitációban érintetteknek csak nagyon-nagyon lassan dolgozik...
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Olykor hetekig semmi remény, és akkor végül megmozdul a végtag
[/caption]
A kaposvári rehabilitációs osztály az egyik legrégebbi az országban, három évtizeddel ezelőtt alapították. Bodosi Mihály nyugalmazott főorvos és Mecseki László nyugalmazott osztályvezető főorvos tették le az alapkövet. Jelenleg három orvos az osztályon, Mecseki doktor a mozgásszervi rehabilitációs szakrendelésen fogadja a betegeket. A csapat munkáját a minap a nagy sikert kiváltó kaposvári szakmai vándorgyűlésen ismerték el.



Eszközellátottságuk a terápiás igényeknek megfelelő, komoly hiányt nem szenvednek semmiben. Alapítványuk – melyet a takarítóktól a főorvosokig közösen alapítottak – nagyban támogatja a beszerzéseket. A robottechnikákat, számítógépes szimulációs játékokat ugyan nem alkalmazzák, de ezek világszerte kísérleti fázisban vannak csak.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!