Közélet

2009.10.22. 16:00

A vasfüggönytől a transzformátorig

Húsz éves a somogyi rendszerváltás címmel rendezett konferenciát a Somogyi Fiatalok Egyesülete. Az előadásokon a rendszerváltás előzményei, a választási rendszer és a nyolcvanas évek végének somogyi eseményei elevenedtek fel.

Vas András

Felmérések szerint húsz év távlatából sokak számára csalódást okozott a rendszerváltás: az emberek többsége előtt a fejlett Nyugat képe lebegett, s meg voltak győződve róla, hogy az emberi jogokkal együtt azonnali, hihetetlen életszínvonal-emelkedés is vár rájuk. Leginkább ennek köszönhető, hogy két évtized távlatából jelentősen megfakultak az akkori események jelentőségei.

– A mai gyerekeknek olyan természetes dolog a demokrácia, minthogy víz folyik a csapból – mondta bevezetőjében Lamperth Mónika országgyűlési képviselő. – Pedig különleges érték, meg kell becsülni a szólásszabadságot, az egyesülési, gyülekezési és más, az alkotmány biztosította jogokat.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Gyarmati György és Kovács László Imre a kaposvári konferencián
[/caption]
Melyeknek a nyolcvanas évek végén még igencsak híján volt a társadalom, mely valójában nem sokat tudott a politikai színfalak mögött történtekről. Így például a korabeli titkosszolgálatok tevékenységéről sem, melyek pedig, mint az fennmaradt, s mára már kutathatóvá vált dokumentumokból is kiderül, jelentősen hozzájárultak az események ilyetén alakulásához.

– Sokakban például a rendszerváltás egyik kezdeti eseményeként az osztrák-magyar határon kiépített vasfüggöny lebontása és a keletnémet menekültek kiengedése maradt meg – magyarázta Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója. – Pedig a belügynek és a határrendészetnek eleinte sokkal nagyobb munkát adtak a román-magyar határon történtek: 1988 végére már több mint tízezer menekült érkezett a keleti szomszédtól, jelentős részük illegálisan.

Mindez természetesen nem maradt titokban, így nem véletlen, hogy míg a vasfüggöny felszámolásának tervét az osztrák közvélemény üdvözölte, addig a nyugati szomszéd rendőrsége és határőrsége komoly, Ausztriát fenyegető menekülthullámtól tartott. Nem is alaptalanul, hiszen egy héttel azután, hogy hivatalos hír lett a nyugati határzár felszámolása – azaz 1989. május másodika után –, az NDK-ban ugrásszerűen megnövekedett a magyarországi turistavízumot igénylők száma.

– Ennek ellenére a magyar hatóságok nem szigorítottak a határőrizeten – folytatta a főigazgató –, viszont a titkosszolgálati jelentések arról tanúskodnak, hogy Magyarország nem akarta felvállalni a kivezető kapu szerepét a szocialista országok menekültjei számára.

Alig negyed év múlva mégis kiengedtek több mint 50 ezer keletnémetet: ehhez a páneurópai piknik néven elhíresült rendezvény mellett komoly kül- és belpolitikai tárgyalássorozat – keletnémet tárgyalópartnere kifejtette Horn Gyulának, reményei szerint a magyar külügyminiszter a munkásmozgalom akasztófáján végzi... –, szócsaták vezettek.

– A kormány nem mindenben működött együtt a titkosszolgálatokkal – tette hozzá Gyarmati György –, ami több konfliktushoz is vezetett, később kiderült, Németh Miklós miniszterelnököt is megfigyelték. Ez is közrejátszott, hogy a rendszer végnapjaiban a politikai vezetés egyre kevésbé támaszkodott a szolgálatokra.

S ez nem csak a kül-, de a belpolitikában is tetten érhető volt: 1989-re a hazai ellenzéki mozgalmak komoly tárgyalási pozícióba kerültek: még javában bontották a vasfüggönyt, amikor a Nemzeti Kerekasztal az új választási törvényről tárgyalt.

– Furcsa helyzet állt elő, ugyanis a törvény eredetileg az MSZMP és az ellenzéki pártok küzdelmeinek adott volna keretet – jegyezte meg Kovács László Imre, a szegedi egyetem docense –, ám mire valóban „használatba került”, már a két nagy ellenzéki párt, az SZDSZ és az MDF csatázott egymással.



Az egyetemi docens szerint a hazai választási rendszer egymástól nagyon távol álló koncepciókból jött létre. A történelmi pártok a régi, listás szavazás, míg az MSZMP és az újak, az MDF, az SZDSZ és a Fidesz az egyéni kerületek mellett kardoskodtak. Az idő előrehaladtával aztán módosultak az elképzelések, ugyanis egyértelművé vált, már nem csak az lesz a választások tétje, sikerül-e leváltani az állampártot, hanem a kormányalakítás joga is.

– Így alakult ki a mostani vegyes, listás, egyéni és kompenzációs listás rendszer – folytatta Kovács László Imre –, mely a többség számára olyan, mint egy transzformátor: az egyik oldalon bemennek a szavazatok, a másikon kijönnek az elnyert mandátumok, de csak kevesen tudják, mi is történik közben... Az országgyűlés létszáma, a választókerületek nagysága, a külföldön élő magyarok választójoga igazából mind technikai kérdés. Egységes politikai akarattal meg lehetne változtatni, de maga a választási rendszer szakmailag kipróbált és jó.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!