Közélet

2009.10.23. 15:46

Egy címer utóélete

Az úgy volt, hogy a Rolf leverte a tábla fölül a címert. Azt a búzakalászosat. Rákérdeztek, persze, hogyan is történt, hiszen eléggé elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki csak úgy kalimpál három és fél méter magasban. Ám mivel elég egyöntetűen állítottuk vagy tizenöten, hogy a térképpel, mármint a keretével ütötte le, és hogy abszolút véletlenül, végül is nem lett nagyobb balhé a dologból. Elvitték beüvegezni, de valahogy a kampónak és a tiplinek is nyoma veszett, így ’88 novemberének elejétől szűk egy éven át címer nélkül maradt a Táncsics gimnázium 35-ös terme.

Vas András

Rolf persze nem véletlenül kalamászolt az összecsavart térképpel, egészen konkrét tervei voltak vele, s egy jól irányzott mozdulattal sikerült is leszednie, kampóstól, tiplistől. És felháborodva. Nem nagyon értettük, mi a rossebért most jött rá a címertörési hóbort, és éppen tornaóra után az öltözőben. Arra pedig egyáltalán nem emlékezett senki, hogyan került egyáltalán szóba a november hetedikei ünnepély, s ebből pláne hogyan kanyarodtunk ötvenhathoz. Amiről Rolf egészen elképesztő dolgokat tudott, olyanokat, amiről otthon előttünk soha, senki sem beszélt. Mert szóba jött, tagadhatatlan, én például egy pesti kirándulás záróakkordjaként, a Déli pályaudvarnál. A szemközti, Alkotás utcai házak golyóverte falait bámulván kérdeztem rá, hogyhogy nem javították ki őket a világháború óta. Na, akkor tudtam meg, hogy nem negyvenötben lőttek itt utoljára. Arról persze, hogy pontosan mi történt, érthetően nem kaptam bővebb felvilágosítást, de ez utólag mindenképpen érthetőnek bizonyult: 85-ben nem feltétlenül volt tanácsos mindent egy tizenegy éves gyerek tudomására hozni.

Így csak annyit tudtam 56-ról, amennyit Zsuzsa néni nyolcadikban elmondott róla a történelem és állampolgári ismeretek órán: Rákosiék miatt sokan elégedetlenek voltak az országban, s ezt használta ki a kapitalista Nyugat, hogy fellázítsa az embereket, s ebből lett némi lövöldözés. Aztán meghallgattuk Mező Imre segélykérő telefonját az ostrom alatt álló pártházból, felolvastak nekünk néhány meglincselt ávós tiszt halálának történetét – a másod- és harmadosztályú focibajnokságból mindnek ismertem a nevét, ők voltak a honvédcsapatok névadói: Asztalos János, Szabó Lajos, Papp József... –, és hogy szerencsére leverték a zendülést.

Rolf azonban máshogy adta elő a dolgot, az alapsztori jobban hasonlított az otthon hallottakra, ám sokkal több konkrétumot tartalmazott, plusz egészen meglepő állítást Kádár Jánosról: hogy miatta jöttek be a szovjetek, s vannak itt azóta is. S emiatt kell nekünk még mindig november hetedikét ünnepelnünk. Ahelyett, hogy...

Néhány hónappal később már minden világos, egészen pontosan nyilvános volt, erről cikkeztek az újságok, otthon is nyugodtabban lehetett róla beszélni, s júniusban, közel a bizonyítványosztáshoz mindenki látta, ahogyan egy ország megköveti az „árulókat”. Rolf szeptemberben fél tucat narancssárga Fidesz-kitűzővel és egy házilag barkácsolt Kossuth-címerrel érkezett az évnyitóra.



Előbbieket kiosztotta az arra érdemesek között – Szlavi, Jász, Füli, Zola mellett nekem is jutott egy –, majd Szlavi és az én vállamon állva felrajzszögezte a címert. Aztán izgultunk, hogy mit szól hozzá az osztályfőnök, az orosz vagy a történelemtanár, de meglepetésünkre nem történt semmi: előbbi és utóbbi hallgatólagosan beleegyezett, echte orosz nyelvtanárunk pedig észre sem vette a változást. Csak két hónap múlva, amikor már túl voltunk október huszonharmadikán, a köztársaság Szűrös Mátyás-féle kikiáltásán: orosz órán senki sem kérte, hogy elevenítse fel velünk a szovjet himnuszt vagy a Bunkócskát. Hirtelen kimentek a divatból. És addigra már találtunk egy új ünnepet...

Címkék#Kaposvár
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!