Albérletből krízishelyzetbe - az utca nem leánynevelde

A kaposvári hajléktalanellátás szempontjából komoly eredményeket hozott az idei év. A Vöröskereszt, az önkormányzat, a szociális és családgondozó és a drogambulancia egyeztetéseinek köszönhetően sikerült regisztrálni az otthontalanok többségét, kiderült, kik azok, akik egyszerre több helyen veszik igénybe a szociális szolgáltatásokat. Az egészségügyi rendszerbe is sikerült beszervezni őket, 231 hajléktalant státuszoltak a rendelőkben. S akik kérték, megkaphatták a különféle oltásokat, így a H1N1 ellenit is.



Nappali melegedő és éjjeli menedékhely nyújt oltalmat a siófoki hajléktalanoknak november 1-je és április 30-a között. Az ágyakat jelenleg 31-en veszik igénybe, de a menedékhelyen akár 40-45 főnek is kulturált körülmények között jut hely. – Az utcán senkit nem hagyunk – szögezte le Csák Tivadarné, a városi gondozási központ családsegítő szolgálatának munkatársa, akitől megtudtuk: egy sikeres pályázatnak köszönhetően a népkonyhán reggelivel is várják a rászorulókat, emellett a hajléktalanok ebédet kapnak, este pedig zsíros kenyeret és teát biztosítanak számukra. A családsegítő minden szempontból kemény télre készül: egyre több albérletben élő kerül krízishelyzetbe, emiatt mind többen érdeklődnek a szabad helyek felől.  

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Várni van idő...
[/caption]

Mindig csak a holnapot várják

Vagy tízen toporognak dideregve a kaposvári Nostra mellett a hóesésben a teajáratra várva, s alig fékez le a kocsi, máris megrohanják a napi apanázsért.
Persze előbb még alá kell írni, hogy átveszik a csomagokat – fél kiló kenyér és két májkonzerv a menü –, majd előkerülnek a műanyag palackok a forró teának.
– Húúú, de jólesik! – kortyol bele azonnal a csapat egyetlen nőtagja, a többiek kevésbé lelkesek, arcukra van írva, forralt bornak jobban örülnének. De a hidegnek is. Vagy valamilyen töménynek.
Bár még csak délután négy óra, a többség már erősen ittas, handabandázva magyaráznak a szociális munkásoknak, s jót röhögnek a kezét fázósan fújogató fotóson.– Most még nincs is hideg – kóstolgatja egyikük. – Maradjon kint velünk éjszakára, akkor lehet igazán fázni. Nézze, szét van fagyva mindkét kezem!

A sísapkás, nyári edzőcipős arcán is fagyásnyomok, szidja a hajléktalanszállón élőket és a menhely vezetőit, akik miatt ott kell aludnia, ahol az éjszaka éri. De  aztán elismeri, sohasem próbálkozott józanon bejutni, így aztán nem is tervez hosszú távra, mindig csak a holnapot várja.
– Ittasan valóban nem jöhetnek be – erősíti meg a hallottakat Gulyás János, a Vöröskereszt kaposvári hajléktalanszállójának vezetője. – Szondáztatni nem szoktunk, de azért nem nehéz észrevenni, hogy egyesek alig állnak a lábukon.
A szállón jelenleg negyven-egynéhányan éjszakáznak rendszeresen, bár a létszám a hét végére, amikor éjszakára már mínusz tizenöt fokot jósolnak a meteorológusok, vélhetően felmegy ötven fölé. – Az okmányiroda szerint jelenleg 231 lakás nélkül bejelentett él Kaposváron – folytatja Gulyás János. – Rajtuk kívül még úgy negyven-ötven, hivatalosan nem regisztrált hajléktalan lehet a városban, azaz összesen úgy kétszáznyolcvan, s talán tucatnyi nő él közöttük. Az otthontalanok száma évente nagyjából tízzel nő, de nagy a fluktuáció, talán kilencven az állandó kaposvári, a többiek vándorolnak, kórházba vagy börtönbe kerülnek, lakáshoz jutnak, valaki befogadja őket.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A népkonyhán kicsit felmelegszenek az ételtől
[/caption]

Vagy meghalnak. Az idén eddig ketten távoztak az élők sorából, mindketten nyáron, ugyanis bármilyen furcsa, a nagy meleg veszélyesebb számukra, mint a hideg: főként a keringési, szív- és érrendszeri betegségben szenvedőknek, akiknél mindez alkoholizmussal párosul.
– Jelenleg nyolc különösen veszélyeztetettről tudunk – teszi hozzá a szálló vezetője. – Mindannyian krónikus alkoholisták, róluk a teajárat mellett is gondoskodunk. Lépcsőházakban, a Kapos-parton, a hőközpont mellett húzzák meg magukat. Egyikükről nem tudjuk, hol. Ők azok, akik gyakran még a heti ellátmányukat sem veszik fel, pedig a csomag napi egy étkezésre elegendő konzervet tartalmaz. És persze a népkonyhára sem jönnek be.

Ahol naponta 35 adag ételt osztanak ki – ha többen mennek, jut nekik is –, jórészt azok használják ki a lehetőséget, aki a szállón laknak. Az utcáról jóval kevesebben jönnek be, ugyanis egyszerűen a legalapvetőbb szabályokat sem hajlandóak betartani, nem ismernek kontrollt, kompromiszszumképtelenek. Tudják is magukról, ezért is nem próbálkoznak a közösségi élettel – tisztában vannak vele, hogy nem csak külső körülmények miatt kerültek ilyen helyzetbe.


Ez a világ nem lánynevelde: a kisbűntényestől a Csillag volt lakójáig

Százból talán négyen-öten megmenthetőek – állítja Gulyás János. – A kintiek kilencven százaléka szenvedélybeteg: alkoholisták, szipusok, szerencsejátékosok. Akadnak köztük olyanok, akiknek havi hetven-nyolcvanezer forint az ellátmányuk, s az utolsó forintig játékgépbe dobálják. Egyre több sajnos a fiatal, s egyre képzetlenebbek, sokan írni-olvasni sem tudnak, így esélyük sincs, hogy változtassanak az életükön. Az ellenoldalon mérnökről, repülőgép-szerelőről, többokleveles szakmunkásokról, tanárokról tudunk. Sokuknak normális családi hátterük volt, s anyagi gondok miatt csúsztak le. De akadnak börtönviseltek is, általában szabálysértésesek, kisbűntényesek, de van köztük többszörös gyilkos is a szegedi Csillag börtönből. Ez a világ nem lánynevelde...