Közélet

2010.03.29. 08:22

Egyedül nem megy! Szinglik, akik szerelemre vágynak

Egyre többen magányosok Magyarországon. A gyerek kifogás, a gondoskodás néha megfojt a tapasztalatok szerint. A kaposvári klubba látogatók megteszik az első lépést, hogy társat találjanak.

Meiszterics Eszter

Az egyedül élők növekvő száma, az elmagányosodás Magyarországon ma már társadalmi probléma. A párkapcsolati krízisek orvoslása, a lakosság lelki egészségének védelme népegészségügyi kérdéssé vált.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Egyedül nem igazán finom a kávé sem
[/caption]

Felmérések bizonyítják: évről évre több a hosszantartó egyedülléttől szenvedő ember, akik között nagy számban lelki betegséget, depressziót diagnosztizálnak. Terápiák léteznek, de azokat nem támogatja az állam.  

A lelki betegségek okai között szerepel a rohanó világ, a politika, a gazdasági helyzet. A szeretett társ elvesztése vagy a hosszú évek alatt meg nem talált szerelem, a simogatás hiánya miatt sokan szenvednek a magánytól.

Somogyban a szingli nők és férfiak önsajnálat helyett cselekvésre szánták el magukat: alapítványba tömörültek. Hosszú távú programokkal tervezik a jövőjüket. Már nem is szingliknek mondják magukat, hanem egyedül élőknek. Klubot alakítottak és hadat üzentek a teljes elmagányosodásnak.



Jóízű nevetés hallatszik a kanizsai utcai irodából. Férfiak és nők beszélgetnek, kötetlenül, őszintén, tabuk nélkül. Pedig most találkoztak először. Idegenekként érkeztek, klubtársakként távoznak. Vagy mi több: sorstársakként.

Ahogy arról korábban beszámoltunk: felmerült az igény a klub indítására, amely a magányos emberek számára nyújt reményt. Szerkesztőségünkbe jó néhány e-mail érkezett és íme ők azok, akik megtették az első lépést azért, hogy változtassanak. Olyan csapat alakult a somogyi szinglikből, akik már azt is kikérik maguknak, hogy szinglik lennének.

– Egyedül élők klubja! – magyarázza Porga Andrea sportedző és tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner. A szinglik valójában maguk választják, hogy pár nélkül élnek, ebben a klubban senki nem akar egyedül lenni, csak így alakult az élete. Ezért a kényszerszingli kifejezést inkább hanyagoljuk, egyedül élőknek valljuk magunkat!

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Társsal kézenfogva sétálni: úgy szebb lenne a Balaton is
[/caption]

A háttérben hallom, ahogy Tamás, egy jó értelemben vett mackó alkatú férfi épp azt ecseteli a hölgyeknek, hogyan használta ki az előző párja. Saját gyermeke nem lehetett, ezért aztán örömmel nevelte választottja előző kapcsolatából született gyerkőcét, mégsem volt benne köszönet. Kölcsönt is vett fel, hogy jobban éljenek, egyedül fizethette vissza. Két éve nincs senkije, nem talál olyan társat, aki megbecsülné.

Ahogy Ági sem, aki bár házas, huszonkét év után külön költözött a férjétől. Húsz évet élt Németországban vele, nemrég hazaköltözött.
– Nemrég volt egy randim, nem jött be! – teszi hozzá.

– De legalább megtetted az első lépést! – ezt már az a férfi mondja, aki egyébként nem szingli, azért jött el az alapító ülésre, mert szívesen segítene a klubtagoknak a magabiztos, sportos külső kialakításában.
– Tudjátok, mi az a társas magány? Sokan évekig élnek egy rossz kapcsolatban. Magányosak a párjuk mellett.

– Ők is keresnek ám! A párjukkal maradnak kényelemből, de azért kikacsintgatnak, és keresnek, hátha lesz jobb, aki miatt leléphetnek – így a válasz.
– Vagy a gyerek miatt marad! Azt várja, hogy nagyobb legyen!
– Az csak kifogás. A gyerek mindig csak kifogás!

Így zajlik a párbeszéd, egymás szavába vágva. Mindenki elmondja a tapasztalatait, mindenki élt már meg kritikus időszakokat a kapcsolatában.
– Azokból is tanulunk – teszi hozzá Erzsi, akivel bevallása szerint az a gond, hogy túl gondoskodó.

– Van ilyen? Lehet valaki túl gondoskodó? – kérdem. – Persze! Ha egy pasi megszokta, hogy az előző nője nem törődött vele. Egy darabig odavolt érte, hogy kényeztetem, kiszolgálom, keresem a kedvét. Aztán úgy érezte, megfojtom a gondoskodásommal és elköltözött.

– Azt hitte kisajátítod. Nem érezted, hogy hol a határ. Van ilyen. Ami az egyik embernek természetes, a másiknak túl sok – mondja Joli, aki özvegy és 24 éves lánya bíztatta arra, jöjjön el Kaposvárra a szombati klub alapítóra.

Többségük nehezen mozdul ki, de most hogy itt a tavasz, összeszedték a bátorságukat és összefogtak. A Megújulás és lendület Közhasznú Alapítvány keretein belül teljesen szabályos érdekképviseletet alkotnak. Segítőik is akadnak: Marits István, az alapítvány tagja például nem szingli, de mivel képzésszervezéssel foglalkozik, úgy érezte, a klubtagok számára is tud néhány önbizalom növelő tréninget ajánlani. Ahogy Panics Adrea mesterkozmetikus is.

- Minden nő szép valahol! – vallja. Erre akarja ráébreszteni a hölgyeket. Egy előnyös frizura, egy ízléses smink csodákra képes, és ami a legfontosabb: önbizalmat ad.

Egy Berlinben élő fotós hölgy is olvasta az interneten a klub szerveződés ötletét, ő ingyen felajánlotta a támogatását.
Miközben fogynak a szendvicsek és lefőzik vagy az ötödik kávét is, nem szűnik a párbeszéd. Egyértelmű, hogy van miről diskurálniuk.
Egyben bizonyosan mind egyetértenek: bármiről is legyen szó, szerelemről vagy barátságról, otthonról vagy munkahelyről, a működés kulcsa: a kommunikáció.

Túra és borkóstoló magány ellen

Az Egyedül élők klubja nem ad hoc jelleggel működik a jövőben. Hosszú távon tervezik a jövőt. Porga Andrea alapító tagtól megtudtuk: olyannyira belelendültek a szervezésbe, hogy biciklitúrát, lovas programokat, szalonnasütést, balatoni hétvégét, és közös mozizást, színház látogatást is terveznek. Kéthetente, havonta összejönnek, tréningeken, környezetvédelmi kezdeményezésekben vesznek részt.

Meghívást kaptunk Köt-csére egy borászathoz, főállású anyukák invitáltak minket közös programokra és meglepő módon középkorú és huszonéves házaspárok is biztosítottak bennünket a támogatásukról – tette hozzá az alapító. - Felvettük a kapcsolatot hasonló külföldi szerveződésekkel, német, svéd és finn egyedül élőket tömörítő csoportok bíztatnak minket, csereprogramokat is kezdeményeztek.

Meghívást kaptunk Köt-csére egy borászathoz, főállású anyukák invitáltak minket közös programokra és meglepő módon középkorú és huszonéves házaspárok is biztosítottak bennünket a támogatásukról – tette hozzá az alapító. - Felvettük a kapcsolatot hasonló külföldi szerveződésekkel, német, svéd és finn egyedül élőket tömörítő csoportok bíztatnak minket, csereprogramokat is kezdeményeztek.

Egyedül nem igazán finom a kávé sem Társsal kézenfogva sétálni: úgy szebb lenne a Balaton is -->

Címkék#Kaposvár
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!