Közélet

2010.03.25. 13:09

Hét szűk esztendő vár a Balatonra

Szőnyeg alá söpört problémának érzi a Balaton vízpótlását, a szükséges jónak tartja a beton védőműveket és elmondásából az is kiderül: nem a lídós strandokban van a magyar tenger jövője. Pécseli Péter szakaszmérnököt, a Balatoni Vízügyi Kirendeltség új vezetőjét kérdeztük a visszatérő balatoni aggályokról.

Füleki Tímea

- Új tisztségében máris szembesült a szokásos tavaszi kérdéssel: miért eresztik le a Balaton vizét? Mióta jelent ez gondot?
– 2002 és 2005 között nagyon alacsony volt a vízállás. 2003-2004 környékén merültek fel az első kifogások. Létezett egy erős civil mozgalom, s feljelentettek minket. 2008 tavaszán született meg végül a bírósági határozat, mely kimondta: minden szempontból az üzemeltetési szabályzatnak megfelelően jártunk el, s felmentettek bennünket. Kétezer-ötre összesen 2400 milliméternyi, tehát közel két és fél méternyi víz hiányzott. A Balaton egy felülről szabályozott tó, azaz csak a
maximális szintet tudjuk szabályozni, s egyelőre nem tudunk pótolni. Ennek következményeként évről évre csökkent a vízszint és így jutottunk el 2005 nyarán a 23 centiméterig. Eközben a Sió-zsilip 2000 áprilisa óta zárva volt. 2005 szeptemberében kaptunk legközelebb engedélyt, hogy kinyissuk, miután augusztusban megint extrém mennyiségű csapadék érkezett.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Betonművek nélkül két éva alatt a telkek felét elmossa a Balaton
[/caption]

- A természet tehát úgyis megoldja?
– A Balaton életében ciklusok vannak. Régi képeink tanúskodnak arról, hogy ennél alacsonyabb vízszintekre is akadt példa, mínuszos értékek, tehát a nullásnál alacsonyabb szint is előfordult. Ilyen kritikus időszakokat dokumentáltak az 1920-as és az 1950-es években. Mínusz huszonkét-huszonhárom centiméter volt az alsó rekord. A tizenkilencedik század vége óta folyamatos a vízszintrögzítés, s ilyen ciklusok mindig előfordultak. Jól kivehető, hétéves periódusok észlelhetők, hét csapadékosabb és hét csapadékban szegényebb esztendő követi egymást általában. Emlékezetes, hogy a kritikus időszakban felmerült a Rábából, Dunából való vízpótlás gondolata. A vége mindig az volt, hogy egyelőre várjunk, mert a természet meg fogja oldani. S lám, 2005 augusztusában olyan mennyiségű csapadék érkezett, hogy a Kenese-fűzfői rész jóformán úszott.

- Úgy fogalmazott: „egyelőre“ nem tudunk pótolni. Ezek szerint ez nem lefutott?
- Szőnyeg alá söpört problémának érzem, amióta rendben van a vízszint. Majd ha megint jön a csapadékban szűkebb időszak, akkor újra napirenden lesz. Most ugyanis a bővebb periódus vége felé járunk. A kérdés persze számos problémát felvet. Azóta sem tisztázott a Rába habzása, a Duna magyarországi része pedig elég szenynyezett. Környezetvédelmi és ökológiai szempontból át kellene tehát gondolni az egészet, a vízminőség tekintetében ugyanis biztosan hátrányos lenne. A tanulmányok ezzel nem foglalkoztak, inkább a mennyiségre koncentráltak. Érdekes egyébként, hogy a Rábára gondoltak, ám pont ugyanakkor a Rába is szinte teljesen kiszáradt, lévén, hogy közel van a Zala vízgyűjtőjéhez.

- Lehet-e akkor bármit csak a természetre bízni, amikor a partvonal betonművei mesterségesek?
- Ezek a beton műtárgyak a hatvanas évektől épültek. A déli vasút védelmében nyilván tenni kellett valamit. Vannak szemléletes ábráink erről is, figyelemmel kísértük a zamárdi part változásait. Tíz év alatt 40-50 métert jött előre a víz, tehát annyit elhabolt a partból. Ha nincs védve a part, akkor a víz a déli parton nyilvánvalóan rombol, északi parton épít. Ahhoz, hogy viszonylag állandó partvonalat tudjunk tartani, kellenek ezek a betonművek. Ez tehát nem más, mint a szükséges jó. Sok helyütt felvetik, hogy miért kellett fürdőkádat csinálni a Balatonból, de a déli part annyira kiépült, hogy ha elbontjuk ezeket a betonműveket, két év alatt a telkek felét elmossa a víz.

- Hogyan lesznek akkor hőn áhított lídós strandjaink?
- Lellén is megcsinálták, két év alatt elvitte a víz. Folyamatos karbantartás, pótlás árán marad csak meg. Lellén az volt a probléma, hogy húsz centivel magasabban homokozták fel, mint ami a vízjogi létesítési engedélyben szerepelt. Mi azt mondtuk: ez nem gond, mert a víz egy-két nyár alatt el fogja vinni. A hatóság kiadott egy bontási határozatot, s mire kimentek volna végrehajtani, addigra a természet megoldotta. A Balaton négy medencére van osztva, négy nagy körző áramlást lehet felfedezni. Ezek a parttal párhuzamosak, s adott esetben iszonyú sebességűek lehetnek. A tengerparton, ahol lídós strandok vannak, csak oda-vissza áramlás történik, nem jellemző a part menti áramlás.

- A másik visszatérő bosszúságot a turizmuspártiaknak a nádasok okozzák.
- A nád az északi parton pusztul, a délin pedig megtelepszik. A nemzeti park szakértője azt mondta, nagyon jó volt az alacsony víz, mert szépen fejlődtek a nádasok. Elég nagy nádterületek jelentek meg főleg a déli parton. Ugyancsak a nemzeti park szerint a nádnak a 60-80 centis víz a legideálisabb, ez pedig az északi parton nem tartható. Ott ezért elkezd pusztulni. A szél letép szigeteket, áthozza, s itt a déli parton meggyökeresedik. Nincs más választás tehát, meg kell szeretni a nádasokat.

Pécseli Péter 2003 óta vízügyes

1977-ben született. 1999-ben végezett a bajai vízgazdálkodási főiskola építőmérnök szakán vízellátás-csatornázás szakirányon. 2003 óta dolgozik a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságon, először mint vízgazdálkodási ügyintéző, majd 2006-tól területi felügyelőként. Az Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségének élére 2010. január 15-én nevezték ki.


Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!