Közélet

2010.03.03. 14:34

Terrorriogatástól az enyészetig - Taszár még reménykedik

Elterjedt a hír, a lehetséges taszári befektetőjelölt aláírt minden dokumentumot, készen áll a 900 munkahelyet jelentő beruházás megkezdésére, most már az államon a sor, rábólint-e a szerződésre. A taszáriak visszafogottan, de reménykednek.

Vas András

Gagarin láthatóan elégedett a sorsával. A taszári önkormányzat – korábban tisztiklub és helyőrségi művelődési otthon – előtti kis téren álló, az űrrepülés úttörőjére emlékező mellszobor feje ugyanis már patyolat, s gondos kezek sikálják-kefélik róla a tél nyomait. Hasonlóképpen gondozott az egykori katonai lakótelep közepén a hajdani alakulat hősei-áldozatai előtt tisztelgő emlékmű: gondozott kis liget közepén áll, s négy friss koszorút számolunk rajta. A település láthatóan két kézzel kapaszkodik a múltjába.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Bejárat évekkel az utolsó használat után
[/caption]

Mást egyelőre nem is nagyon tehet, hiszen december 31-én múlt négy esztendeje, hogy – másfél évvel az amerikaiak távozása után – végleg levonták a zászlót a hajdani bázison: a magyar honvédség kivonult Taszárról, mely amúgy tavaly szeptemberben ünnepelte volna alapításának 80. évfordulóját. Azóta időről-időre felröppennek hírek a lehetséges befektetőkről, s bár a politikusok rendkívül optimistán nyilatkoznak a jövőt illetően, a helyiek realistábbnak tűnnek.
– Elhisszük, persze, hogy elhisszük, hogy lesz itt még reptér – mondja egy hatvanas asszony a bolt előtt –, mi mást is tehetnénk. Ez az egyetlen reményünk, ennek a falunak a jövője áll vagy bukik egy esetleges fejlesztésen. A legszomorúbb, hogy nem tehetünk semmit az ügyben, nem rajtunk múlik egy majdani megállapodás. Mint ahogyan nem miattunk mentek el az amerikaiak sem...



Akik amellett, hogy felrakták a világtérképre a Kaposvár melletti települést, elképesztő fejlődést hoztak Taszárnak. Az országgyűlés 1995. november 28-án járult hozzá, hogy a délszláv válság rendezésében közreműködő IFOR erők Magyarország területén átvonulhassanak és állomásozhassanak. A Magyar Honvédség az IFOR erők tevékenységét a taszári repülőtér létesítményeinek igény szerinti átadásával segítette. Az első amerikai katona 1995. december 6-án érkezett meg, két nap múlva megkezdődött az ezred repülőgépeinek áttelepítése Pápára. Ez azonban senki sem zavart, hiszen a jenkik érkezése soha nem látott fellendülést indított el.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Álmaikban Amerika visszainteget
[/caption]

– Nagyjából kétezren-kétezer-ötszázan dolgoztak a Brown and Rootnál, az amerikai hadsereg kiszolgálásáért felelős cégnél – emlékezett vissza Karancz János nyugállományú alezredes, a taszári bázis utolsó parancsnoka. – Aki tehát akart, kapott munkát, s nemcsak Taszárról, hanem a környékről is, még Kaposvárról is rengetegen jártak ki dolgozni. Emellett a különböző szolgáltatóknak i komoly bevételt jelentettek a katonák, akik kijártak a faluba, illetve Kaposvárra.
Az akkori taszári ingatlanárak, albérletek tarifái például az egekbe emelkedtek – magasabbak voltak a kaposvárinál, pedig az amerikaiak jelenléte a megyeszékhelyen is érzékeltette előnyös hatását –, hiszen a Brown and Root vezetői, amerikai alkalmazottai mind a környéken kerestek maguknak lakást.
– Sokáig a taszári katonáknak a faluban kellett élniük – magyarázta Karancz János –, csak a nyolcvanas évek végén kaptak engedélyt, ha akarnak, beköltözhetnek Kaposvárra. Viszont a többség ezek után is megtartotta a honvédségi lakásokat, melyeket aztán nagyon jó áron adtak ki az amerikaiaknak. Most persze mind üresen áll, vagy fillérekért kibérelhető.

– Sz.rért-hugyért megvehetőek – pontosított Polák László. Az ötven körüli férfi jelenleg közmunkásként dolgozik a faluban, korábban természetesen az amerikaiaknál állt alkalmazásban. – Tizenkét órás műszakban voltam fűtő a sátorvárosban. Amióta kivonult az amerikai hadsereg, nem volt normális munkám.
Polák László szerint a munkanélküliség csak az egyik probléma, a település hangulata-arculata is megváltozott az elmúlt fél évtized alatt.
– Korábban elő nem fordulhatott, hogy ilyen kihaltak legyenek az utcák – folytatta. – A katonák, ha nem voltak szolgálatban, kocsmába, cukrászdába mentek, vagy csak ide, a művelődési központba. Most pedig, nézze! – mutatott körbe. – Néhány nyugdíjas katonán kívül nincs senki, a vendéglátóhelyeken tizedére esett a forgalom. Már csak három bolt és öt kocsma maradt, a többiek bezártak.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A legendás bár...
[/caption]

A reptér után ugyanis a bázist is felszámolták, ami közel félezer család számára jelentette a taszári élet végét. Az aktív katonák új állomáshelyre költöztek: rengeteg fiatal, huszonöt-negyven közötti hagyta el a települést.
– Unalmas lett az élet – állította a boltból kilépve egy negyvenes asszony. – Az igazi taszáriakat zavarja ez a csend, hozzászoktunk a repülőgépekhez. Negyven év alatt az életünk része lett. Ha tényleg sikerülne újraindítani a repteret, nagyon jót tennének a faluval, talán még az egykori laktanyával is lehetne valamit kezdeni.
A reptérre persze sokat rá kellene költeni, hiszen az elmúlt években igencsak leromlott az állaga – pedig Taszár alig fél évtizede még Magyarország második legnagyobb és legkorszerűbb repülőterének számított.

– Nem láttam vagy négy éve – jegyezte meg Karancz János –, vélhetően az épületek eléggé leromlottak. Viszont még így is olcsóbb az újraindítás, mint zöldmezős beruházásként valahol egy új repteret építeni. Amúgy érthetetlen, hogyan jutott idáig a helyzet, a politikusok elképesztő károkat tudnak okozni, egyértelmű, hogy miattuk mentek el az amerikaiak. Terrorveszéllyel riogatták az embereket, pedig állítom, soha olyan biztonságos nem volt Taszár, mint akkor. Ötven méterenként járőrökbe botlott az ember, és ez csak a földi biztosítás volt, emellé még jött az amerikai technika a légtér védelmére...
– Elb.szták, s most görcsösen ki akarják javítani a hibát – hangzott egy sokkal szókimondóbb változat az egyik közmunkás részéről. – Csak az a baj, hogy a lóba nem lehet csak úgy visszalapátolni a sz.rt...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!