Közélet

2010.06.29. 07:54

Lista alapján, éjjel rontottak Kósa Lajos családjára

Egy titkosan kezelt akció keretében 1950 és 1953 között több hullámban internálták, deportálták a magyar családokat többek közt a Hortobágyra. Gyékényesről huszonöt családot vittek el.

F. Szarka Ágnes

A déli, jugoszláviai határövezet után a nyugati, osztrák határ mentén is minden községből  elhurcoltak 4-5 családot. Gyékényesről 1952 májusában 25 családot telepítettek ki. Köztük Lőrincz Józsefet, a feleségét, lányukat, annak férjét és hatéves gyermekét. A történtekre az akkor 11 éves gyékényesi Kósa Lajos, a kitelepítettek unokája emlékezett.
– Előzetesen összeállított listák alapján, értesítés nélkül éjjel törtek be az ávósok – mondta Kósa Lajos. – Korra, nemre, egészségi állapotra tekintet nélkül hurcolták el a családokat. Nagyszüleim, nagynénémék fél órát kaptak, hogy összeszedjék a holmijukat. Lezárt marhavagonban, étlen-szomjan, többnapos utazás után érkeztek a Hortobágyra.

Egy juhhodályban szállásolták el őket. 6-8-10 család élt egy ilyen akolban. Minden mozgóképes ember, nyáron a tíz évnél idősebb gyerek is az állami gazdaságnál dolgozott, minimális élelemért. Minden iratukat elvették, mondván: arra már úgysem lesz szükség, „veletek zsírozzák meg itt a földet”.



Kósa Lajos
elmondta: a kitelepítési listára bárki felkerülhetett, elég volt egy szép parasztporta, egy kommunista által kiszemelt tágas városi lakás, személyes ellentét, vagy ha valakinek a képe nem tetszett a párttitkárnak.
– Az emberek nem tudtak az országszerte felállított táborokról – tette hozzá. – A megfélemlített falvak népe hallgatott. Csak a Hortobágyon 12 tábort létesítettek, mintegy tízezer embert rabszolgaságba taszítva és tartva. Nagyszüleimtől érkezett egy levél, valami úton sikerült kicsempésztetniük. Az állt benne: ha életben akarjuk még őket látni menjünk el a Hortobágyra. A táborban elterjedt, hogy a Szovjetunióba viszik, és ott eltüntetik őket. Balmazújvárosig mentünk vonattal, Onnan Ráskó József vezetésével jutottunk el a táborig. Este a járőr ellenőrzése után beszöktünk hozzájuk. Vittünk, amit tudtunk. Hajnalban kiszöktünk, és a konspiráció szabályai szerint hazafelé Hajdúszoboszlón szálltunk vonatra.



Sztálin halála után Nagy Imre amnesztiát hirdetett a munkatáborokban élőknek. A Lőrincz család a határsávba nem költözhetett vissza, a házukban mások laktak. Két évig keringtek az országban, dolgoztak Somogyszobon, Jákóban, míg végre hazamehettek.
– Nagyapám pár hónapon belül meghalt, nagymamám egy combnyaktörés miatt ágyban fekvő beteg volt élete végéig – idézte föl Kósa Lajos. – A magyarországi deportálásokat agyonhallgatják. Ítélet nélkül hurcoltak el családokat, a miértre még ma sincs válasz. Elmaradt a kárpótlás is. Még élnek köztünk, akik megjárták ezt a poklot.

A hortobágyi deportáltak emlékére, és a jövő nemzedékének okulására, ezeknek a történelmi időknek és az áldozatoknak állítottak emléket a Hortobágyon az ökumenikus templom falán elhelyezett emléktáblára felírt, eddig 7500 beazonosított elhurcolt nevével. Mementónak.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!