Közélet

2010.06.27. 13:22

Már a fák sem állnak őrt az időben

A deportálások kezdetére, az elhurcolt hatezer somogyi polgárra emlékeztek vasárnap Kaposváron a zsidó hitközség imaterménél.

F. Szarka Ágnes

– E helyen akkor még állt a zsinagóga – mondta Róna László, a hitközség elnöke, – amely az őszi nagyünnepkor kicsinek bizonyult. Akkor Kaposvár lakosságának mintegy tíz százaléka, 3200 ember zsidó volt. Közülük mindössze 26 embert nem hurcoltak el a megsemmisítő táborokba. Városunkból két szerelvénnyel hatezer embert vittek el embertelen körülmények között, ami csak ízelítője volt a rájuk váró borzalmaknak.

– Kaposvárra az elhurcolt zsidóknak csak a tizede tért vissza – tette hottá Róna László. – Ma már a Shoának egyre kevesebb túlélője van köztünk, akik még emlékezhetnek és emlékeztethetnek. Nekünk, a túlélők gyerekeinek jogunk és kötelességünk emlékeztetni az embereket az akkor történtekre, nem hagyhatjuk, hogy a borzalmak feledésbe merüljenek, hogy megismétlődhessenek. A terv- és iparszerű népirtás első áldozatai a zsidók, a kommunisták, a homoszexuálisok és más, nem kívánatos emberek voltak, utánuk pedig következett volna a többi untermensch, azaz alsóbbrendű faj, nép.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Az elhurcolt hatezer somogyi polgárra emlékeztek
[/caption]
– Már a fák sem állnak őrt az időben, a vihar elpusztította őket – emlékeztetett Suchman Tamás a zsinagóga udvarán állt fákra. – Olyan volt a zsinagóga udvara, mintha emlékművekkel lett volna körülvéve. Az élő természet ugyanúgy őrzi meg a képeket, a hangokat, az embereket, a történelmet, mint maga az emberi szellem. Egyetlen dolog viszi tovább a történelmet, őrzi a megemlékezés lángját: az emberi szellem, melyet ezelőtt 66 éve oly nagyon meggyaláztak. Az emberi szellem mely ugyanúgy tud teremteni, mint pusztítani.

– Senki nem tud arra a kérdésre válaszolni – tette hozzá Suchman Tamás –, hogy miként lehetséges, hogy 66 évvel a háború után ugyanazon eszméknek 21. századi hordozói polgárjogot, parlamenti jogot, Európa parlamenti képviseletet kaphatnak Magyarországon? Lehet-e hazánkban nyugodtan és őszintén megemlékezni, fogadni mások együttérzését az elveszített családtagok, az elvesztett közösségek, az elpusztult értékek iránt, amikor a másik kézzel kezet fognak azokkal, a parlamentben, akik egyértelműen hirdetik, hogy nem égtek el a zsidók, a Holokauszt a végleges megsemmisítés nem történt meg? Ez a nap a választások után már arról is szól, hogy van veszély. Nem fizikai gettótól, krematóriumoktól kell félni, hanem a lélek megsemmisítésétől. A zsidóság, mint a többi kisebbség hozzátartozik Magyarország történelméhez. Tett, szenvedett, alkotott és együtt él az ország sokszínű népével.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Az elhurcolt zsidóknak csak a tizede tért vissza
[/caption]
Suchman Tamás régóta dédelgetett terve, hogy édesanyja 1944-től írt, és egy véletlen folytán megtalált naplóját sajtó alá rendezi. Most a Shoá 66. évfordulóján azt mondta: ma ebben a korban nem adom ki a naplót. Nem akarom, hogy egyetlen darabja is méltatlan kézbe kerüljön. Az írás erősebb, ha csak annak szól és annak kezében van, aki ezt igazán érti. Az emlékezet az emberiség szolgálatában felelősség máért és a holnapért, magunkért és az utánunk jövő nemzedékért.



– Az évek múlásával emlékeink megfakulnak – ezt már Szita Károly Kaposvár polgármestere mondta a Baross utcai emléktáblánál, – magunk mögött hagyjuk a történelem dicsőséges vagy sötét napjait anélkül, hogy igazán elgondolkodnánk azok jelentőségén. Sokszor félreértelmezzük azt a gondolatot, hogy aki nem tud szabadulni múltjától, annak nincsen jövője. Pedig felednünk nem szabad. Világosan kell látnunk a közös történelmünket, mégha az fájdalmas eseményekre vezet is vissza. Aki elfelejti a múltat, az arra ítéltetik, hogy újra átélje azt.

– 66 évvel ezelőtt történelmünkön olyan szégyenfolt esett, aminek soha nem szabad feledésbe merülnie – folytatta Szita Károly. – A kaposvári zsidó lakosság 96 százaléka vált a deportálásokat követően a halálgyárak áldozatává. Ezek a mai ésszel felfoghatatlan borzalmak sokkal inkább illenének a sötét középkor évszázadaihoz, mintsem a 20. századba. Szerencsére még élnek köztünk olyanok, akik túlélhették a Holokausztot és élő mementóként emlékeztetik a ma társadalmát, ifjúságát az emberiség egyik legnagyobb bűnére. Segítenek abban, hogy a jövő generációi ne lehessenek hasonlóan sem elszenvedői, sem részesei. Nem szabad elfelejtenünk az áldozatokat, akiket egy embertelen erőszakos diktatúra próbált eltörölni a föld színéről.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!