Közélet

2010.06.28. 17:26

Strandebéd stanicliból, úszólecke és pedikűr a fürdőben

Keveseket csalt ki a szünidő első igazán meleg napja a kaposvári Virágfürdőbe, akik viszont a strandolást választották, legalább nyugodtan pihenhettek.

Vas András

Szabad napozó akadt dögivel, hiába mutatott a kocsihőmérő huszonkilenc fokot, mivel időnként látványosan befelhősödött az ég, sokan még kivártak, ezen az egy napon már semmi sem múlott, ha eddig kiböjtölték a júniusi áprilist. Persze akadtak, akik szívesen mártóztak volna, a kerítés túloldalán dolgozó munkások vágyakozó pillantásokat vetettek az onnan vélhetően még igézőbben kéklő vízre.
– Megmártanám a p.csámat! – jegyezte meg egyikük vulgáris-őszintén, mire az innenső oldalon falatozó idősödő házaspár teljes fürdőruhás tagjának kezében megállt a bicska. Pedig eddig láthatóan jóízűen falatozott, méghozzá hazait: a hajdani lengyel vásározók szatyrára felettébb hajazó batyuból – melybe mérete folytán akár egy Kispolskit is bepakolhatnának ügyes kezek – kolbász, kenyér, savanyú és mustár került a stanicliból az ezúttal asztalként is funkcionáló padra akkurátusan kiterített kockás konyharuhára – még a büfékből is irigykedő pillantások kísérték a lakomázást.



Az egységekben dolgozóinak ugyanis még erre maradt idejük, vendég híján jobbára csak unatkoztak, az igazi rohamra még várniuk kell néhány meleg napig. nem kellett magukat strapálniuk az úszómestereknek sem, a nagymedencében néhány ifjonc verette magát a vízköpők alatt, s talán, ha fél tucatnyian sodortatták magukat lustán az áramlattal.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Szünidei sors...
[/caption]

– Kar, láb, has alá, gyerünk! – pattogott a vezényszó a túloldalon. Kamionosbarnult – trikóra sült... – apuka, esetleg fiatal nagypapa próbált rendszert vinni egy tízévesforma lányka mozgásába; utóbbit egyelőre láthatóan zavarta a katonás fegyelem, s örült, ha bizonytalan rúgkapálással a felszín, vagy legalább annak közelében tudott maradni.

Az idilli párost egy másik féltagja figyelte elmélyülten a partról: a házaspár erősebbik fele mélázva bámulta a vizet, miközben élete párja értő ollócsattogással vagdosta a lábkörmeit.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Fejjel előre!
[/caption]

Egy, csak egy legény volt talpon az ugrómedencében is, virágmintás gatyás ifjú loholt a trambulinra, s vetette magát különböző pózokban alá, majd miután kidörgölte a szeméből a vizet, rohanvást a partról őt kamerázó leányzó felé vette az irányt, s kielemezték a felvételt. A következő ugrófigura már a tapasztaltak jegyében fogant.

– Imádom ezt a helyet, ahogy engedte az időjárás, már jöttünk is ki – magyarázta a csúszdák mellett egy napozóágyban ejtőzve Galambos Attila. – Igaz, általában csak négy után jövünk, akkor kevesebb, mint egy ezresért bejöhetünk, azaz a mai nap igazából kivételnek számít. De legalább nincsenek sokan, ilyenkor lehet igazán ellazulni, nincs nyüzsgés, lehet pihenni.
A monológot éles-bántó hang szakította meg, a szomszédos állomáson vonatduda adta meg a jelet az indulásra. Akár jelképesnek is vehettük: indulhat a szezon...

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!