Közélet

2010.08.30. 08:46

Hetven éve kaptuk vissza Észak-Erdélyt és Székelyföldet

Mihail Manoilescu csak egy pillantást vetett a térképre, majd szép lassan összecsuklott. A román külügyminisztert szó szerint letaglózta a bécsi Belvedere-palota Aranytermének asztalára kiterített látvány: a német és olasz döntés értelmében Észak-Erdély és a Székelyföld visszakerült Magyarországhoz.

Vas András

Pedig romániai diplomácia vezetője néhány perccel korábban még meg volt róla győződve, hogy országának csak egy keskeny partiumi sávot, esetleg egy észak-nyugat erdélyi megyét kell átadnia. A hetven esztendeje, 1940. augusztus 30-án szentesített II. bécsi döntés azonban inkább a magyaroknak kedvezett.

A hangsúly az inkábbon van, hiszen ugyan 43 ezer négyzetkilométernyi, Trianonban elcsatolt terület visszakerült Magyarországhoz, ám ez csak nagyjából kétharmada volt az eredetileg kért 69 ezernek – a magyar kormány a Marostól északra fekvő területekre, azaz nemcsak a Partiumra, Székelyföldre és a közéjük eső területekre, de Brassóra, Gyulafehérvárra, Aradra tartott igényt. Legalábbis a legoptimistább verzió szerint, ám abban a teljes magyar vezetés egyetértett, Székelyföld visszaszerzése nélkül elfogadhatatlan bármiféle revízió.



Románia viszont – hivatkozva a Közép-Erdélyben meglévő román ajkú többségre – eredendően elutasított mindenféle terület-visszaadást, s egy Székelyföldnek felajánlott teljes körű autonómiával akarta lezárni a vitát. A legrosszabb esetben egy 5-14 ezer négyzetkilométeres határterület átadását tartották elképzelhetőnek. Azt azonban tudták, a húszas években, harmincas évek elején képviselt álláspontjuk, mely kizárt mindenféle határrevíziót, tarthatatlan, Csehszlovákia feldarabolásával ugyanis megszűnt a magyarellenes kisantant, ráadásul a Magyarország az I. bécsi döntés során – 1938. november 2. – visszakapta a versailles-i békeszerződés során elcsatolt Felvidék egy részét, majd a következő év márciusában visszafoglalta Kárpátalját, azaz Közép-Európa Trianonban felrajzolt határainak egy része megszűnt.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Térkép a második bécsi döntésről
[/caption]

A második bécsi döntéshez vezető első lépést mégsem a magyar külpolitika, hanem a Szovjetunió tette meg: 1940. júniusában Molotov szovjet külügyi népbiztos kijelentette, Bukarestnek egy napja van, hogy átadja országának az 1920-ban megszerzett Besszarábiát és Észak-Bukovinát. Miután a román vezetés hiába fordult segítségért a náci Németországhoz, kénytelen volt engedni a szovjet agressziónak.
Ezek után döntött úgy a magyar kormány, hogy megpróbálkozik a határrevízióval, s erről tájékoztatták Olasz- és Németországot is. Előbbi azonnal magyar szövetségese mellé állt, Hitlert azonban csak Berlin budapesti követe győzte meg, ha Németország nem foglal állást, háború törhet ki Magyarország és Románia között, ezt azonban a Führer mindenképpen el akarta kerülni. Ráadásul Moszkva is a magyar revízió mellé állt, s megalapozottnak nevezte a magyar követeléseket, így Hitler módosította az álláspontját, s július közepén közölte Károly román királlyal, hogy Románia nem kerülheti el a revíziót, s nemcsak Magyarországgal, de a Dél-Dobrudzsát visszakövetelő Bulgáriával szemben sem.

A tárgyalások az aldunai Szörényváron – Turnu Severinben – kezdődtek meg augusztus 16-án a magyar és a román fél között, ám az első pillanatoktól nyilvánvalóvá vált, hogy a Valeriu Pop vezette román küldöttség csak időt akar nyerni. Minden magyar javaslatot elutasítottak, s a vitát lakosságcserével kívánták lezárni, ezt követte volna – de nem szükségképpen – egy esetleges, minimális határmódosítás. Az időhúzást megunva a magyar kormány a katonai akció előkészítése mellett döntött, csapatokat vontak össze a határ közelében, s néhány határincidensre is sor került. Bár a látszat ezt mutatta, a magyar hadvezetés, köztük Werth Henrik vezérkari főnök el szerette volna kerülni a fegyveres konfliktust, s végül Hitler is a békés megegyezés kierőszakolás mellett döntött – hasonlóképpen vélekedett az olasz politika is.

A magyar és a román külügyminisztert augusztus végére Bécsbe kérette, előtte azonban konzultált a német külpolitika vezetőivel, valamint Berlin budapesti és bukaresti követével. Utóbbi a Partium átadását javasolta Magyarországnak, a pesti nagykövet viszont Kolozsvárt is magyar fennhatóság alá helyezte volna. Akadtak azonban olyan hangok is a német külügyi szakértők részéről, akik Székelyföldet is visszaadták volna. A javaslatokat térképekre vitték, majd így tettek az olasz diplomaták terveivel is – utóbb azonban kiderült, jelentős részben a német elképzelések valósultak meg.

Melyekről előzetesen nem tájékoztatták a vitázó feleket, az augusztus 29-én az osztrák fővárosba érkező magyar és román delegációval csak annyit közöltek, a döntés megszületett, csak az a kérdés, előzetesen elfogadják-e. Eleinte mindkét fél ódzkodott ettől, a magyar diplomácia például tartott tőle, hogy Székelyföld nem szerepel a visszaadandó területek között, ám olasz és német forrásból érkeztek olyan félre nem érthető utalások, hogy a magyar félnek ítélte őket a döntőbizottság. Ezek után a magyar delegáció alávetette magát a döntésnek.
Melynek ismertetése első pillanataiban Manoilescu lábai alól kicsúszott a talaj...

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Kotormán István kisújszállási ref. lelkész átadja az országzászlót Papolc községnek a székelykapu alatt - forrás: papolc.ngo.ro
[/caption]

Erdély és Trianon

Az 1920-as trianoni béke alapján Erdély, a Kelet-Bánság, Máramaros és a Partium, összesen 103 ezer négyzetkilométer – tízezerrel több, mint a megmaradt Magyarország – került Romániához. A területen az 1910-es népszámlálás szerint 5,2 millióan éltek, köztük 1,6 millióan magyarnak vallották magukat, s jelentős részük a Székelyföldön, illetve a határ menti területeken egy tömbben élt.
A területi és lakosságbéli mellett óriási gazdasági veszteség is érte Magyarországot: az ország só- és ércbányáinak – köztük arany és ezüst – jelentős része, gáz- és olajmezők, rengeteg erdő és ipari központok, vasútvonalak kerültek román fennhatóság alá. Nem véletlen, hogy a Trianonban elcsatolt területek közül Erdély számított a legfájóbbnak.

A döntés

A II. bécsi döntés során 43 ezer négyzetkilométernyi terület, a Partium északi része, Észak-Erdély és a Székelyföld került ismét magyar fennhatóság alá, ahol 2,5 millióan éltek, s az egy évvel későbbi magyar népszámlálási adatok szerint 53 százalékuk magyarnak vallotta magát. Ugyanakkor Dél-Erdélyben nagyjából ötszáz-hétszázezer magyar maradt román fennhatóság alatt.

A döntés végrehajtására két hetet adott a bizottság, a magyar hadsereg szeptember első két hetében vonult be a visszaszerzett területekre: elsőként Bihardiószegre, utolsóként a háromszéki településekre – Marosvásárhelyen 11-én, Kolozsváron 15-én fogadták ünnepélyesen Horthy Miklós kormányzót. Az országos eufória ellenére a bevonulás nem ment zökkenőmentesen, több fegyveres összecsapásra is sor került, a lövöldözésekben néhány tucat magyar katona és civil mellett két-háromszáz román vesztette életét.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!