Átvilágították a DRV-t, 700 millió forint gyanúsan folyt el

Eddig elfolyt: 738 millió forint, azaz 1,5 millió köbméter víz. A pazarlásnak vége – e felirat előtt tartottak sajtótájékoztatót szerdán a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt.-nél a hónapok óta tartó átvilágítás eddigi eredményeiről.

Immár írásos bizonyítékok szolgálnak arra, hogy bűncselekményeket követtek el az elmúlt időszakban a DRV-nél – állította Szabó Iván, a vízmű jogi képviselője. Hozzátette: a gyakran politikai, gazdasági érdekből meghozott, indokolatlan döntések súlyos költségei beépültek a fogyasztóktól kért vízdíjba, s ez az egyik magyarázat arra, hogy a hazai átlagnál miért kerül többe az ivóvíz a Balaton térségében.
– A cég gazdálkodását a vizsgált időszakban a kettős mérce jellemezte – mondta Winkler Tamás, a DRV Zrt. ez év júniusában kinevezett vezérigazgatója. – Miközben a magas vízdíjat a fogyasztóktól kíméletlen eszközökkel beszedték, voltak szép számmal haszonélvezők is. Azok, akiknek esetenként milliós nagyságrendű tartozását elengedték, vagy azok a vezetők, akik több millió, vagy több tízmillió forinttal a zsebükben távoztak a cégtől. Akadtak, akiknek a jelek szerint mindent szabad volt a DRV-nél.

Az átvilágítás során eddig több mint 700 millió forintnyi gyanús pénzmozgást tártak föl. A vörösiszap-katasztrófában elhíresült, magántulajdonú Mal Zrt-nek például még egy 1976-os (!) szerződés alapján fele annyiért adták a vizet, mint a köztulajdonban lévő bakonyi társvízműnek. – Vajon milyen érdekek állhattak a háttérben? – tette föl a kérdést Szabó Iván, majd úgy folytatta: – Példátlan, elképesztő nyílt visszaélés, ahogyan Barcs önkormányzatával kivételeztek. Három év alatt nettó 9,2 millió forinttal támogatták az NB II-es barcsi futballcsapatot, ellentételezésül négy molinót helyeztek ki a pályán. Elengedte a DRV a barcsi közintézmények csaknem nyolcmilliós vízdíjtartozását. Vagy például ellenszolgáltatás nélkül ajándékokat adott a cég a városi intézményeknek, így vegyszert biztosított a fürdőnek.

A vízmű jogi képviselője szerint az átvilágítás háromféle visszásságot tárt fel. Az egyik kategória a hanyagságból, hozzá nem értésből eredő szabálytalanságoké. Ezeknél szándékosságot ugyan nem lehet feltételezni, de így is több százmillió forinttal károsították a társaságot. A következő kategória az olyan szerződéseké, amelyek ugyan még éppen a törvényesség határán belül mozognak, ám személyi, politikai, gazdasági érdekek mentén születtek és nem pedig a cég, a fogyasztók érdekében. – Stratégiai, vezetési tanácsadásra több százmillió forintot fizettek ki, ám ez a vállalat működésére nézve semmilyen eredményt, javulást nem hozott – így Szabó Iván. – Olyan tevékenységekre is szerződtek külső vállalkozásokkal, amelyeket főállású munkaviszonyban dolgozók is elvégeztek. Ha ezek büntetőjogilag nem is értékelhetők, megvizsgáljuk, van-e lehetőség az okozott károk polgárjogi érvényesítésére, mert akkor ezeket megtérítteti a DRV Zrt. az érintettekkel.

A harmadik kategória a bűncselekményeké. S bár rendőrségi eljárás jelenleg is folyamatban van a Somogy megyei rendőr-főkapitányságon, a DRV ettől függetlenül is feljelentést kíván tenni hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt. – Remélhető, hogy a visszásságok feltárása után olyan ésszerű gazdálkodás teremthető meg, hogy az a vízdíjak mérséklésében is kifejezésre jut – tette hozzá a jogi képviselő.
Winkler Tamás vezérigazgató arról is beszélt: folyamatosan dőlnek ki a csontvázak a szekrényből, s közben rá kellett döbbenni, hogy a cég nem csak műszakilag, hanem pénzügyileg is rosszabb állapotban van a vártnál. – Immár az is erősen kérdéses hogy nyereséges-e a DRV Zrt – árulta el Winkler, hozzátéve: az elmúlt években történtek felvetik a felügyelő bizottság és az idő közben megszüntetett igazgatóság felelősségét is. Végül mintegy jelképesen tiszta vizet öntött a pohárba a vízmű vezérigazgatója.   

Negyvenmilliós „zálog”

Az átvilágítás a végkielégítések, jutalmak vizsgálatára is kiterjedt. Reményi Zoltán volt vezérigazgatóval úgy kötöttek kétszer egymás után három hónapos szerződést, hogy a lejárta után mindkét alkalommal 3-3 millió forintos végkielégítést utaltak számára, azután pedig a továbbiakban is ő maradt a társaság vezetője. Erre a cég közgyűlése nem hatalmazta fel az igazgatóságot – áll a vizsgálati jelentésben.

S az is, hogy Májer József vezérigazgató-helyettesnek nyugdíjba vonulásakor a „békés megegyezés” zálogaként adtak 40 millió forintot prémium és szabadság-megváltás címen. Az átvilágítók szerint azonban a békés válás érdekében ez nem lett volna kötelező, hiszen a vezérigazgató-helyettesre vonatkozó szabályozás értelmében „munkaviszonya bármikor, indoklás nélkül is megszüntethető” lett volna.