Közélet

2010.11.27. 07:37

Járókerettel a hirtelen fékező autók és segítő kezek között

Szerkesztőségünk munkatársa kipróbálta, hogy miként lehet közlekedni járókerettel. A tapasztalata: a legtöbb ember segítőkész.

F. Szarka Ágnes

Járókeretre szoruló gyalogosként próbáltam meg közlekedni a városban. A rövid gyakorlás – a járókeretet mindig tegyem magam elé, majd rátámaszkodva csúsztassam a lábamat – olyan jól sikerült, hogy tördelő kolléganőm elsápadva kérdezte: mi történt veled?

De ha már belevágtam, indulás. Az első leküzdhetetlen akadályt a szerkesztőségbe vezető lépcső jelentette. Ezt segítség nélkül csak a járókerettel lehetetlen megtenni. Ha valaki mégis vállalkozik rá, annak hatalmas esés a vége. Úgyhogy járókeret a hónom alá, és kint az utcán kezdődött a próbálkozás. Járókerettel, ha az ember a valódi sérült fájdalmát le is számítja, megváltozik a világ. A gyors gyalogláshoz szokott ember egy egész más dimenzióba kerül. Ezzel nem lehet sietni. A mintegy kétszáz métert a buszmegállóig húsz perc alatt sikerült leküzdeni. Az emberek arcán szinte kivétel nélkül a szánakozással vegyes csodálkozás: mi történhetett vele?

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Sokan segítenek mozgássérült társaiknak.
[/caption]

Egy pár meg is szólított: – Magának műtötték a lábát? Az igen válaszra további kérdéseket tettek fel, hogy miért, mivel, mikor. A járda legkisebb egyenlőtlensége is megnehezíti a mozgást. A keret szerepe épp a stabilitás biztosítása, de amikor csak három lába áll biztosan, akkor nagyon ingatag lesz. Az ember bizonytalanná válik, hogy egyáltalán megtartja-e? A zebránál szerencsém volt, autó nem jött. Már a közepénél botorkáltam, amikor megállt egy négykerekű. Nem is igazán tudta kivárni a csigatempót, amikor úgy érezte, már elfér, akkor nagy gázzal elrobogott. A másik zebránál pedig udvariasan átengedtek. Igaz, hogy jókora dugó keletkezett miattam. Mert kapkodni nem lehet. Itt már a sírás fojtogatott a tehetetlenség miatt. Sietni szerettem volna, futni. De nem lehetett, kötve voltam a kerethez.

– Jobb lenne, ha a másik oldalon menne – szólított meg  kedvesen egy hölgy –, odasüt a nap, ott nem csúszik a járda.
–  A buszmegállóba megyek!
– Akkor segítek jó?
– Köszönöm, de csak pár méter, addig már elvergődöm egyedül is!
Pár perc múlva be is állt a 12-es. A sofőr vélhetően nem figyelt arra, hogy járókerettel akar valaki felszállni, mert a padka és a busz között mintegy nyolcvan centis rés tátongott. Ez  leküzdhetetlen akadálynak bizonyult volna, ha nem ugrik le egy asszony azonnal. Kérés, kérdés nélkül segített.



– Inkább oda álljon és próbáljon megtámaszkodni – adta a tanácsot. – Venne nekem jegyet? – kérdeztem –, és nyújtottam a kétezer forintost.
– Ez nem lesz jó, ebből nem tud a sofőr visszaadni. Az ötszázas a legnagyobb pénz, amit elfogad. De azért megpróbálom.
A busz közben elindult, egy elvágódást azért sikerült kivédeni, némi kapaszkodással. Egyik kezemmel a keretet markolásztam, a másikkal a levegőt, de megálltam a lábamon.

– Nem adott jegyet a sofőr – nyújtotta vissza a pénzemet az asszony. – A következő megállóig megy? Segítek leszállni, nehogy magára csukja az ajtót. Egyébként szerencséje volt, hogy ezzel a busszal jött, mert a másik sokkal szűkebb. A megállóban aztán mindent megtett, hogy épségben érjek talajt. Addigra már remegett a kezem az erőlködéstől, a lábam pedig tényleg elkezdett fájni. Miután elhajtott a busz, szinte furcsa volt ismét kétlábon, keret nélkül járni. Furcsa, de nagyon jó érzés.

A járás biztonságáért

A járókeret segíti a testsúly áthelyezését. Kapható egészen egyszerű fémkeret, de  gurulós vagy akár motoros is. Az alsóvégtag ízületeinek kopásos fájdalma, az ízületek gyulladása, sérüléseinek posztoperatív ellátása, amputáció és fejlődési rendellenesség, egyensúlyzavar esetén tehermentesítésre, az állás és járásbiztonság javítására ajánlják. Áruk kilencezer és 120 ezer forint között mozog.

Segítettek az emberek

Előre kell bocsátanom, hogy senkit nem akartunk becsapni. Két dologra voltunk kíváncsiak: egyrészt, hogy az emberek miként viszonyulnak egy mozgáskorlátozotthoz, másrészt pedig arra, hogy hogyan lehet így közlekedni. Az emberek többsége ötösre vizsgázott. Senki nem szólt be, nem élcelődött, vagy káromkodott a „bénaságom” miatt. Segítettek. Mindezt egy idegennek, aki rászorult a támogatásukra. A járókeret közelebb hozta az embereket. Még akkor is, ha siettek és miattam kellett várakozniuk. A közlekedés már nehézkesebb. Bár az átjárók akadálymentesítettek, egy járókeretesnek nehéz megtalálni azt az ideális pontot, ahol stabilan áll a szerkezet és arra rá is tud nehezedni. Az autóbuszon kapaszkodás nélkül egy egészséges ember is el tud vágódni. Hát még egy mozgáskorlátozott. (szá)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!