Közélet

2010.11.13. 11:30

Nagycsalád: nulla karácsonyfa, egy üres hűtő, négy gyerek

Babics Szilvia négy gyermekét neveli egyedül. Domi, Tamáska, Rebeka és Kiara egy másfél szobás lakásban laknak anyukájukkal, aki azt tanítja nekik: nem a pénz számít elsősorban, hanem a közös élmények.

Meiszterics Eszter

Csipkebogyó szárad a negyedik emeleti lakás konyhaasztalán. A belőle készült tea erősíti az immunrendszert, de legalábbis olcsóbb, mint a patikában kapható vitaminok. Babics Szilvia azt mondja: nagyon szerencsés, mert egyik gyermeke sem beteges, márpedig az egészségüknél nincs fontosabb.

Akkor sem, ha nehéz körülmények között élnek. Három kislányát és kisfiát egyedül neveli, a bács-kiskun megyei Csengődön hátrahagyta a családi házat, hogy biztonságban tudja a kicsiket. A házat kiadta, abból fizeti a törlesztőrészletet, meg egy részéből béreli ezt a másfél szobás lakást, itt élnek most öten. Volt párjáról rosszat nem mond, csak annyit, hogy durván bánt velük, azt mondja: nem akarja megbántani annak szüleit, inkább arról mesél, hogyan élnek ők itt Kaposváron.

Dominika a legidősebb kislánya rajong a bábokért, nemrég csatlakozott egy országos bábmisszióhoz, énekkaros, jár lányfocira meg szavalni, mindenbe belekóstol. De legjobban rajzolni szeret, divattervezőnek vagy építésznek készül. Hihetetlenül izgága. Öccsével, Tamáskával a Baptista Gyülekezet bodrogi iskolájába járnak. Azért ezt választotta nekik Szilvi, mert kisfia kicsi korától mélyen hívő, még csak hétéves, de már eldöntötte: lelkipásztor lesz. Még az előző óvodájában jelentette ezt ki, az ottani Tibor atya volt rá nagy hatással.

– Magával hordja a Bibliáját – meséli nevetve az anyukája. – Látott egyszer a tévében valami motoros papot, azóta ő is olyan akar lenni. Nemrég beiratkozott furulyára, hiszen a jó papnak zenélni is tudni kell és sakkozni is szeret. Igen jószívű, komoly gyerek, ha nagy ritkán veszek neki chipset, hagy a zacskó alján és kiteszi a hajléktalanoknak.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Közös játék.
[/caption]

De Szilvi másik kislánya, az ötéves Rebeka is igen érzékeny.
– Már nem merjük megnézni az iszapkatasztrófa áldozatairól szóló híreket – mondja – mert mindig elered a könnye. Csupa szív kislány.

Húga, Kiara 17 hónapos, ő ott szundít az egyik kopott rekamién. Nem igen van bútor a lakásban, azokat is otthagyta Szilvi, amikor eljött a gyerekekkel. Ruhákat szoktak kapni a Békevár Baptista Gyülekezettől, meg a Nagycsaládosok Szövetségétől. Épp egy használt, kétsoros görkorit mutat nekem Szilvi, alig várja, hogy odaadhassa Dominikának. Szilvi azt mondja: jól tudják a gyerekek, hogy keveset engedhetnek meg maguknak, de nem lehet mindig ezen szomorkodni, ezért játékosan próbálják felfogni a nélkülözést.

– Azt szoktam mondani, hogy nekünk azért nincs autónk, mert az iskolabusz biztonságosabb – magyarázza –, vagy hogy azért nincs karácsonyfánk, mert az csak egy szimbólum, az a lényeg, hogy együtt ünnepeljünk.

Mert Szilvi mindig azt mondja: nem tárgyak, ajándékok kellenek, hanem közös élmények. Nemrég egy játszótér takarítási munkálataiban vettek részt, de a gyülekezeti hétvégékre és a városi futóversenyekre is elmennek. Mivel tagjai a Nagycsaládosok Szövetségének, van kedvezményes kártyájuk, így néhány programon olcsóbban vehetnek részt. Szilvi ügyesen figyel arra, hol és milyen lehetőséget tud megragadni. Szociális ügyekben és jogi kérdésekben az egyesület külön vonalat tart fenn, ahol szakemberek adnak felvilágosítást. Spórolnak is ahogy lehet.
– Kaptunk a szövetségtől pár energiatakarékos izzót, a csaptelepeink is takarékosak – magyarázza Szilvi. A hűtőt kihúztuk, minek menjen, ha úgyis üres...

Szilviának az a legnagyobb baja, hogy nincs munkája. Tény, hogy alig ért valamihez – gépíró-szövegszerkesztői végzettsége van –, de tanulni sem tud, hiába az ingyenes oktatás, nincs aki vigyázzon a gyerekekre esténként. Pedig szívesen lenne szociális gondozó. A szülei falun élnek, nem tudják támogatni őket. Szilvi azt mondja: elvállalna ő szinte bármit, közmunkát, takarítást, valamilyen négyórás munkát, ha bevenné a legkisebbet a bölcsi, erre azonban állítólag nincs esélye addig, amíg munkát nem kap, a bölcsiben ugyanis kérik a munkavállalói igazolást. Ördögi kör.

Havi 93 795 forintból élnek, a gyesből és a családi pótlékból. Gyerektartást csak a két kicsi apja fizet, ő is segélyen él, így csak keveset ad. Ebédet a Petőfi utcai oviból hordanak, harminc forintért kapja Szilvi, azt mondja: igen jól főznek.
– Sok segítő szándékú embert ismerünk – állítja. – Volt akiktől színházjegyet kaptunk, és nemrég bevásárolt nekünk egy család, látnia kellett volna, hogy sikogattak a gyerekek, amikor meglátták, hogy tele a hűtő!



A szomszédok is nagyon segítőkészek Szilvia elmondása szerint, az egyikükért most épp rajong a család: az X-Faktoros Király L. Norbi lakik a szomszédságukban...

Szilvi azt mondja: sok mindenük van, de mégsem könnyű. Eladta a háztartási gépeit, így a mosógépet is, hogy kiegyenlítse a lakáshitel tartozását, így most keverőtárcsás mosógéppel mos, ami mellett ott kell állni, és Kiarára addig senki nem figyel.

Domi kinőtte a nadrágjait, persze nem akármilyet, csőszárút szeretne – meséli mosolyogva. – Társasozni szeretnek a legjobban, de nincs társasjátékuk... A Gazdálkodj okosan! a kedvencük, a baptista gyülekezetben van egy, azzal szoktunk játszani.
Karácsonyra mézeskalácsot készítenek és gipszfigurákat öntenek, egy-egy rajzzal és verssel ajándékozzák meg egymást...

Segítsen Ön is!

Gyűjtést kezdeményez a Somogyi Hírlap szerkesztősége a nagycsaládosoknak. Akik szeretnének adományokkal segíteni, azok a Nagycsaládosok Egyesületének irodájába juttathatják el a csomagokat december 2-ig.
Cím: Pártok Háza, Szent Imre u. 14. 8-14 óráig, illetve szerdánként a szervezet közösségi klubjába, a Nemzetőrsor 4. szám alá 13-17 óráig.

Egész évben karácsony

A hetvenes évek elején kigyulladt egy ház Tapsonyban. Édesapám mesélte, hogy összefutott az egész utca, a férfiak mind hordták ki a bútorokat a házból, míg megérkeztek a tűzoltók. Apu azt is mondta, hogy akkoriban az emberek nemcsak akkor fogtak össze, ha valami baj volt. Ha disznót vágtak, a szomszédok is segítettek, ha málnát kellett szedni, a barátok is mentek, ha eljött a szüret ideje, ott voltak a rokonok. Mindenki odaadta amit tudott, ha bajban volt egy család a faluban.

Nem gondolnám, hogy ha ma kigyullad egy ház, ne segítenénk egymáson, de ez a fajta összetartás valahogy ma már nincs meg. Szinte csak karácsonykor gyűj-tünk adományokat, árvíz vagy katasztrófa idején jut eszünkbe másokkal törődni, mint a mostani vörösiszap-katasztrófa kapcsán.

Pedig vannak olyanok, akiknek a mindennapok is nehezen mennek. Ahol kihúzzák a hűtőt. Nemcsak azért, hogy ne fogyassza az áramot, hanem mert üres. Lehet persze ítélkezni, hogy ki hány gyereket szül, és minek vállalt annyit, de a helyzeten ez nem változtat. Egy gyerek nem választhat, hogy hova születik. A szülők többsége igyekszik, de biztosan akad közöttük olyan, aki feladja. A gyerek azonban ott van és ennie kell, fel kell öltöztetni. És igen, divatos is akar lenni, mert látja a többi, szerencsésebb társát az iskolában. Nekik a számunkra mindennapos ételek, játékok, bútorok is kiváltságnak számítanak. A nagycsaládosok gyerekei már egy tepsi almáspitének is örülnek, vagy egy doboz színes ceruzának.

Szó sincs arról, hogy éhen halnának, hiszen a város, a családsegítők, a Nagycsaládosok Egyesülete segíti őket. Az azonban, hogy a minimumnál kicsit több legyen, már rajtunk is múlik.

Egy-egy cikkünk kapcsán gyakran hívnak fel minket, hogy gratuláljanak vagy háborogjanak az írásainkon. Most ne telefonáljanak, inkább nézzenek körül a kinőtt gyerekruhák, félredobott játékok és megunt holmijaik között, juttassák el a rászorulóknak. (me)

Nem gondolnám, hogy ha ma kigyullad egy ház, ne segítenénk egymáson, de ez a fajta összetartás valahogy ma már nincs meg. Szinte csak karácsonykor gyűj-tünk adományokat, árvíz vagy katasztrófa idején jut eszünkbe másokkal törődni, mint a mostani vörösiszap-katasztrófa kapcsán.

Pedig vannak olyanok, akiknek a mindennapok is nehezen mennek. Ahol kihúzzák a hűtőt. Nemcsak azért, hogy ne fogyassza az áramot, hanem mert üres. Lehet persze ítélkezni, hogy ki hány gyereket szül, és minek vállalt annyit, de a helyzeten ez nem változtat. Egy gyerek nem választhat, hogy hova születik. A szülők többsége igyekszik, de biztosan akad közöttük olyan, aki feladja. A gyerek azonban ott van és ennie kell, fel kell öltöztetni. És igen, divatos is akar lenni, mert látja a többi, szerencsésebb társát az iskolában. Nekik a számunkra mindennapos ételek, játékok, bútorok is kiváltságnak számítanak. A nagycsaládosok gyerekei már egy tepsi almáspitének is örülnek, vagy egy doboz színes ceruzának.

Szó sincs arról, hogy éhen halnának, hiszen a város, a családsegítők, a Nagycsaládosok Egyesülete segíti őket. Az azonban, hogy a minimumnál kicsit több legyen, már rajtunk is múlik.

Egy-egy cikkünk kapcsán gyakran hívnak fel minket, hogy gratuláljanak vagy háborogjanak az írásainkon. Most ne telefonáljanak, inkább nézzenek körül a kinőtt gyerekruhák, félredobott játékok és megunt holmijaik között, juttassák el a rászorulóknak. (me) Közös játék. -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!