Közélet

2010.12.21. 07:00

Karácsonyi vásár: a vásárló után a vécé a legnagyobb kincs

A karácsonyi vásár dandárjában megnéztük milyen a pult túlsó oldalán. A Megyei Múzeum fogadószintjén lévő kézműves vásár egyik standját választottuk.

F. Szarka Ágnes

– Melegen öltözz fel! – ezt a tanácsot kaptam Pálné Kiss Gyöngyitől, aki egy napra alkalmi munkaadóm lett. Régi ismerősként a tegeződés természetes. – Remélem, nem kell bejelenteni, mert az naponta egy ezresbe kerül.

Gyapjúzokni és pulóver, síruha, sapka, sál, kesztyű. Talán ezzel ki lehet védeni a megfagyást – gondoltam –, mert a múzeum fogadóterében nagyon hideg van. A falak szinte sugározzák magukból. Hősugárzó, melegítő párna használata tilos, mert az sokba kerül. A karácsonyi időszakra a bérleti díj egyébként napi háromezer forint körül mozog, persze egyben kell fizetni a három hetet. A kétszer két méteres sátor minden centijén, körben a „falon” a puskán – ez nem fegyver, hanem az árusító asztalt hívják így – kötények, fogókesztyűk, terítők, textil termékek. A kora délelőtti nyitás csendben, észrevétlenül zajlik. Nem ostromolják a vevők a vásárt. Elvétve akad egy-egy nézelődő. Az ebédszünet idején élénkül csak meg a forgalom, akkor már egy-két üzletkötés is akad.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A pult túlsó oldalán
[/caption]
– Húsz évvel ezelőtt tartottuk itt az első kézműves vásárt – mondta Pálné Kiss Gyöngyi – abban az időben a túlsó oldalra szinte lehetetlen volt átmenni, mert hömpölygött, zsizsegett itt bent a nép. Ez ma már csak nosztalgia. Mégis szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint az utcai sátrakban árusítók. Itt csak hideg van, de nem fúj a szél, nem esik ránk az eső, a hó. És használhatjuk a mellékhelyiséget. Ami ugyan csont hideg, de mégis van. A kintieket a biztonsági őrök főnöke nem engedi be. Mondván: a sátras kipakolás a város rendezvénye, a múzeum pedig megyei fenntartású. Pedig még fizetnének is érte. Mert ők lemehetnek a Kossuth téri nyilvánosba, addig azonban nincs aki az árura vigyázzon. Időnként úgy csempészzük be őket. A kulcsot el kell kérni és ha az ember harmadszor teszi, az már gyanús.

– Segíthetek valamiben? – kérdeztem egy vevőjelölttől, félbeszakítva a diskurzust.
– Ezt a kötényt szeretném! – jött a határozott válasz.

Ugrás ki a pult elé, vállfa le, az összes kirakott kötény közül végre sikerült kivarázsolni az áhítottat. Közben kettő leesett, menthetetlenül koszos lett, eladni így már nem lehet. Közben vevőnk nézelődött.
– Adhatom?
– Ez a másik jobban tetszik! Ugye nem baj?
– Dehogy baj! És kezdődött az egész elölről. De az ilyen nehéz gazdasági helyzetben az eladó sem válogathat, főként, ha csak alkalmi. Végre az üzlet megköttetett, nyugtát is kapott, a hölgy elégedetten távozott! Hurrá! Megvan az első sikerélmény! Csak a benyúló kezet vettem észre, ami egy fogókesztyűt akart elvinni fizetés nélkül. Aztán hamar kiderült, csak egy árusító kolléga tesztelte éberségünket. Vevő híján ő is unatkozott. Ekkor már iszonyatos volt a hideg. Az ember a lábában érzi először, majd kúszik egyre feljebb. Ezen csak egy pohár forralt bor segíthetett.

Hírnök jött, s pihegve szólt: megint itt vannak! Célozva a vasárnapi ellenőrökre. Bár nem jó farkast emlegetni, de kiderült ez is csak tréfa volt!
– Nálam vásároltak tegnap! – mondta a rendőrből lett könyvárus.
– És mennyibe fájt?
– Semennyibe! Mindenki kap számlát, verjük a pénztárgépet reggeltől, estig!
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Az üzlet megköttetett
[/caption]
Újabb nézelődők, érdeklődők és elvétve vevők. – Ezekre a kis üveg kütyükre hogyan tudsz figyelni? – kérdezem munkaadómat, a stand mellett erős takarásban található apró üvegtárgyra célozva.
– Sehogy, de bízom az emberekben! Onnan tudom, hogy hányat loptak el, ha a bepakoláskor üres dobozkákat találok. Bele kell számolni ezt is! A nagy kérdés, mi lesz jövőre. Átalakul a múzeum, kiszámíthatatlan, kapunk-e helyet. Azt pedig el kell döntenie az embernek, mi, meddig éri meg. Kihagytam a vasárnapi vásárt is, mert mínusz húsz fokban már nem vagyok hajlandó fagyoskodni. Ja, és a havat is el kellett volna lapátolnom. Ennek a helynek még meg van az az előnye, hogy nem kell esténként összepakolni, mert őrzött, hiszen az előtt, aki be tud jönni zárás után nyitva az egész múzeum.



Bár Pálné szerint nincs is olyan hideg, a lábam már nagyon fázik, az egyhelyben topogástól pedig fáj a derekam. Leülni nem érdemes, mert egy kiadós felfázást nem érdemes megkockáztatni, a vevő pedig nem igazán áll meg olyan standnál, ahol ül az eladó. És itt a kiskereskedőknél, kézműveseknél a vevő az úr, hiszen jórészt ez a bevétel biztosítja a megélhetést húsvétig.

– Így néhány nappal karácsony előtt már nagyon várom a vásár végét, és a januári semmittevést. Aztán februárban újra odaülök a varrógéphez, a csillagos, fenyőfás kötények helyett készítem a nyuszisakat. Bár lassan elérem a nyugdíjkorhatárt, de úgy számolom, hogy még tíz évig csinálom, ha hagyják. A többit majd meglátjuk – mondta búcsúzóul munkaadóm.
És újra az ezerszer ismételt kérdés: segíthetek választani?

Ezek is érdekelhetik