Közélet

2011.02.11. 07:00

Krónikus: balatoni praxisból is külföldre menekül az orvos

Az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya, valamint a reménytelen jövő miatt települt ki Németországba – nyilatkozta egy háziorvos, aki Balaton-parti praxisát adta fel.

Fónai Imre

Rövid időn belül nincs esélye a kedvező változásnak, neki meg, az ötödik ikszet elkerülve már nincs ideje várni – indokolja a háziorvos, aki nemrég döntött úgy, hogy Balaton-parti praxisát, életét feladva, átteszi székhelyét Németországba, számos kollégájához hasonlóan.

– Felháborító, amit odahaza művelnek az orvosokkal – így a néhány hónapja „németben” dolgozó doktor. – Régen falun is, városon is megkülönböztetett tisztelet övezte a doktort. Ma a beteg rendel, az orvos felírja a receptet; mint egy szolgáltató. Rontja a presztízsét az is, hogy szinte gazsulálni kell azért, hogy egy-egy betegkártya nála maradjon. Ezen múlik ugyanis a finanszírozása. Központi intézkedés nyomán privatizálni kellett a praxist, a rendelőt, a praxisjogot adni-venni lehet, én nyolc és fél millió forintért jutottam hozzá, de még nem sikerült eladnom, nyilván csak mélyen áron alul fogom tudni értékesíteni.

Nem igaz, hogy minden orvos luxuskocsival jár – hangsúlyozza. – Lóval mégse mehet, meg rozzant tragaccsal sem, hiszen éjjel-nappal ugrania kell, ha hívják. Egyes szakterületek művelői (szülészek, kardiológusok, plasztikai sebészek) persze nem panaszkodnak, de nem is akarnak nyugatra menni. Az orvostársadalom nagyobbik fele azonban nem él létbiztonságban; nem övezi megbecsülés a tevékenységét sem erkölcsileg, sem anyagilag. Nagyon messze van e téren attól, ami a végzettsége, a felkészültsége alapján kijárna neki.



Huszonöt évet háziorvoskodott idehaza, de mindig kellett másod- vagy harmadállás is. – A magyarországi háziorvosoknak ma a jelentős része idős, vagy már nyugdíjasként dolgozik, esetleg kevéssel nyugdíj előtt áll. Olyan alig akad, aki elment nyugdíjba és nem praktizál. A 70-80 ezer forintos nyugdíj ugyanis nem tenné lehetővé számára a stabil megélhetést. Ezzel szemben a rendőr, a katona negyvenéves kora után elmehet nyugdíjba és kétszer-háromszor akkora pénzt kap, mint az az orvos, aki egy életet dolgozott le tisztességgel. A hálapénzhez is ez az alulfinanszírozottság vezet. Németországban, ha ki kell mennem egy beteghez, akkor megkapom a kilométerpénzt, mert a társadalombiztosító megtéríti.

A megélhetési problémák vezetnek oda, hogy egyre több orvos gondolja meg, hol van nagyobb értéke a munkájának, hol övezi nagyobb megbecsülés. Magyarországon 1300 forint egy óra ügyeleti díj, de ezt számlára kaptam, ebből kellett kifizetnem az adót, a járulékot, az egyéb költséget és maradt 5-700 forint. Egy takarítónak, egy szakmunkásnak mennyi is az órabére? A háziorvos vállalkozó ugyan, de kötött költségvetéssel, speciális lehetőségekkel. Helyi adót nekem is fizetnem kellett az önkormányzatnak, miközben állami feladatot vállaltam át. Az áfát azonban nem igényelhettem vissza, ha valamit vásároltam. Ellenben ha valaki például kocsmát épít, akkor visszakaphatja az áfát.

Az exbalatoni orvos azt mondja: Németországban megvan még az orvos valaha nálunk is létezett megbecsülése. – Nagyon nehéz döntés volt – mondta –, lelki válságot okozott feladni az otthoni praxist, a magyarországi életet.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!