Közélet

2011.02.22. 16:41

Pokorni jött, kételyek maradtak: nem jut több pénz oktatásra

A pedagógustársadalmat egyre inkább jellemző bizonytalanság, a tanárok kételyeinek eloszlatására nem vállalkozott kedden délelőtt Kaposváron Pokorni Zoltán.

Márkus Kata

Az Országgyűlés oktatási, tudományos és kutatási bizottságának elnöke a közoktatás új irányáról tartott előadásának bevezetőjében csak annyit mondott: ezek az érzések mondandója hallattán vélhetően csak erősödni fognak a pedagógusokban.

S valóban, a Bárczi módszertani központ Új emberkép - új filozófia, változó közoktatás című konferenciáján az új közoktatási törvénytervezet vitaanyagának lényegesebb pontjain végighaladva annyi ugyan kiderült, melyek a kiútkeresés szóbajöhető alternatívái. Ám hogy ezek megvalósítására honnan lesz pénz, arra Pokorni Zoltán egyórás előadása végén sem derült fény. 

Pedig Szita Károly polgármester megnyitójában komoly problémákra hívta föl a figyelmet.
– Mindenkinek, a közoktatásnak is azt kell szolgálnia – mondta a polgármester –, hogy a munkanélkülieket munkához juttathassuk. A cigányság problémáját muszáj kezelnünk, az integráció elsődleges helyszíne az iskola. S látnunk kell, hogy a közoktatásfinanszírozás jelenlegi fomájában tarthatatlan.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Pokorni nem vállalkozott a kételyek eloszlatására
[/caption]

– A közoktatás finanszírozása valóban nem mehet így tovább – mondta egyetértően Pokorni Zoltán. – Többféle elképzelés van napirenden. Az egyik, hogy államosítsuk a közoktatási rendszert. Finanszírozhatatlan, ráadásul, nem vállalható az a különbség, ami mostanra létrejött a különböző települések között: ahol igazán segítségre szorulnak a gyerekek, ott van a legkevesebb pénz, mert az önkormányzat is szegény. Ezért hát óriásiak a különbségek az oktatási intézmények között. Mindezeket figyelembe véve én azt tartanám helyesnek, és méltányos oktatásfinanszírozásnak, ha a hátrányos helyzetű gyerekekre többet tudnánk fordítani. Ugyanis ez a felemelésük egyetlen eszköze. Ma viszont éppen ennek az ellenkezője működik. S itt lép be az államosítás lehetősége. Ám 450 milliárd forint kellene csak ahhoz, hogy az önkormányzati ráfordításokat az állam előteremtse. Ráadásul a központi finanszírozás központi működtetést kívánna egy mérhetetlen apparátussal.
 - A másik lehetőség, hogy legalább a pedagógusok bérét finanszírozza a központi költségvetés – tette hozzá az elnök. – A kérdés: hogyan? A normatíva ugyanis ma ehhez sem nyújt kellő fedezetet. Nyilvánvaló viszont, ha a bért a központi költségvetés finanszírozza, akkor azt is megmondja, hogy kik után fog bért fizetni. Magyarul a státuszok számát szabja a feladathoz, csoportokat finanszíroz. Ez már jobban közelít a valósághoz. A harmadik lehetőség pedig, hogy marad a gyereklétszámhoz igazodó normatívafinanszírozás, de jobb színvonalon. Gyerekenként 75-80 százalékot fizetne az állam a jelenlegi 35-40 százalék helyett. A kérdés, hogy van-e erre pénz? Egyelőre azt kell látni, hogy nem azt tervezgetjük, miként költsünk 200-300 millióval többet egy területre, hanem, hogyan tartsuk egyensúlyban.

Pokorni Zoltán a rendszer határozott hiányaként rótta fel, hogy ma Magyarországon nincs olyan szereplő, amelyik munkaerőpiaci prognózisokat készítene, amelyik feltérképezné, milyen képzésekre van igazán szükség. Ugyanakkor azt mondta: ha valami, akkor a diploma véd a munkanélküliséggel szemben.

A szakmunkásképzéssel kapcsolatosan Pokorni úgy nyilatkozott: a probléma nem az, hogy túl sokan tanulnak ebben a képzési formában.
– Sokkal inkább az – hangoztatta –, hogy nem tudták megtanulni a szereplői, miként kell a jórészt roma diákokat motiválni. Persze a romakérdés nem csupán oktatási, hanem lakhatási, egészségügyi probléma is. Külön-külön indítottunk ugyan programokat kezelésükre, de ezek az életben nem találkoztak össze. Alapvetően pedig nem csupán cigányproblémáról beszélhetünk, hanem a társadalmi esélyteremtés problémájáról. Ha kizárólag etnikailag akarjuk a kérdést megközelíteni, akkor csak növeljük a feszültséget.



 - A leszakadó, depresszív társadalmi réteg lecsúszásának megállítása, esélyteremtés a feladat - folytatta Pokorni Zoltán. - A kezelés egyik legfontosabb eszköze pedig az oktatás. Ha nem tesszük érdekeltté a középosztályt, hogy együtt nevelje a leszakadókkal a gyerekét, ha ez számára kockázatnak tűnik, nem fogunk eredményeket elérni. A középosztály viszont akkor nem ítéli kockázatosnak az integrációt, ha amúgy jó iskoláról beszélünk. Ehhez pedig finanszírozás kell. Ha erre nem lesz pénzünk, akkor a szociális integráció torzó marad.

Nem baj, ha ősszel kezdődik a vita

Pokorni Zoltán
nem tartja tragédiának, ha az új közoktatási törvényben foglaltakat csak 2012 szeptemberétől vezetik be.
– Azt szeretnénk – hangsúlyozta –, hogy a parlament legkésőbb az idén elfogadja ezt a törvényt, az optimális az volna, ha ezt még a nyáron meg tudná tenni. Ám szeptembertől már úgysem lehet jelentős intézkedéseket bevezetni, mert nem készültek föl rá a szereplők. Nem okoz problémát, ha a kormány elkészül, s leteszi az asztalra javaslatát, de a vita ténylegesen csak szeptemberben, októberben zajlik. A legfontosabb kérdéseket 2012 szeptemberétől lehet majd elindítani.

Sok a tanár, kevés a bérük

Pokorni szerint a pedagóguséletpálya modell elsősorban a tanárok foglalkoztatási struktúrájának változtatását igényli.
– Nagyon sok tanárt tartunk fenn nagyon alacsony bérrel – mondta. – Szükség volna ugyanakkor a pedagógiai asszisztentúra, pedagógiai segítőrendszer kiépítésére, ami ma Magyarországon egyáltalán nincs jelen. Ők segítenék a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyerekek képzését. Az adminisztratív munka nagy részét is levennék a pedagógusok válláról. Ez Nyugat-Európában már hangsúlyosan jelen van.

 - Ugyanakkor a pálya elején kellene a fizetéseket rendezni, hogy a ma érettségizők számára már vonzó lehessen a pálya - így Pokorni. - Ne arra szocializálódjon a tanár, hogy ha lehúztam már tíz évet a pályán, akkor talán valamennyit már fogok keresni. Nagyobb arányban kell finanszírozni például az osztályfőnöki, vizsgáztatói munkát. S folyamatos minőségi garanciát kell beépíteni a rendszerbe. Azaz mérni és minősíteni kell a pedagógusok munkáját nem csupán pályájuk elején, hanem öt-hat évente. A minősítés pedig nem lehet belterjes, szakmai szereplőket kell bevonni a rendszerbe.

Ne legyen kötelező az önkéntesség!

Az érettségi feltételeként előírt önkéntes munkáról szólva Pokorni Zoltán azt mondta: fontosnak tartom, de azt tapasztaltam az általunk fenntartott gimnáziumokban, hogy ezt nem lehet kötelezővé tenni.
– Az önkéntes munkához kell egyfajta elkötelezettség – hangoztatta –, motiválni kell a tanárokat és a gyerekeket is, hogy vegyenek részt ebben a folyamatban. A kötelezővé tétellel azonban többet ártok, mint amennyit használok. Ráadásul nagyon nehéz karitatív munkára jó fogadóhelyeket találni. S ha a gyerekek nem érdemi munkát fognak végezni, akkor éppen az ellenkező hatást érjük el.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!