Négy évet kell még várni a Messiásra a 67-es út mellett

Szűk tíz perc alatt csak kamionból tizenkettőt számolunk, a személy- és kisteherautók még így, egy télies délelőtt is hat-nyolc másodpercenként követik egymást. Nem csoda, ha a somogybabodi presszóban fröccsözők közül mindenki úgy véli, már akkor is kései lenne a 67-es út települést elkerülő szakasza, ha a hét végére átadnák.

– 2009-re ígérték – jegyzi meg egy vadászkabátos, szemüveges férfi. – Aztán ''tizenegyre, ''tizenháromra, most állítólag ''tizenötre lesz kész.
Legalábbis jelen állás szerint 2012-ben bizonyos szakaszait már építik a régóta tervez(get)ett 67-es gyorsforgalmi útnak, de a munka dandárját 2013-14-re tervezi a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF), mely öt, összesen 14 kilométernyi települési elkerülőút mellett 17,7 kilométeren 11,5 tonnás megerősítést tervez.

– A század végére bizonyosan megépül – mondja egy borízű hang a pult mellől, s a harmincasforma fiatalember hozzáteszi, ha szerencséje van, nyugdíjasként akár három perc várakozás után is át tud majd menni a túloldalra. Most ugyanis, főként nyáron előfordul, hogy tíz percet is álldogálnak a helyiek, míg keresztbe átszelik a 67-est.
– Úgy tudom, még a földtulajdonosokkal sem beszéltek – veszi vissza a szót a vadászkabátos, az építkezés kapcsán láthatóan kissé tamáskodó férfi, aki abban bizonyos, valakik nagyon jól járnak majd az út nyomvonalán a földvásárlásnál. Bár ha ez az ára a falu nyugalmának, áldása rajta.

Másokban is ambivalens érzelmeket kelt a beruházás híre, a pultosnő például – noha magánemberként örül a leendő nyugalomnak – a presszó forgalma miatt aggódik, hiszen az átmenő forgalom eltűnte jelentős bevételkiesést hoz majd számukra. Hogy már most sem megy minden rendben, a kőhajításnyira fekvő másik presszó, az Öreg kocsma gondosan zárt ajtaja bizonyítja, s a faluvégi benzinkúton sincs már üzemanyag, noha az üzemanyagtöltő-állomás léte eddig komoly büszkeséggel töltötte el a helyieket, hiszen rajtuk kívül csak a Balaton-parton vagy a megyeszékhelyen lehetett tankolni, azaz irigykedtek rendesen a szomszéd falvak.

Melyek közül Vadépusztának például csak a főúttal kapcsolatos negatívumok jutottak. A Gamáshoz tartozó települést néhány száz méteren vágja ketté a 67-es, de a szakasz olyan rövid, hogy a legtöbb autós még csak lassítani sem hajlandó.
– Sokszor százhússzal-százharminccal robognak át a kocsik – állítja Somogyvári Lajos, aki a kerítésre támaszkodva az ebédet várja –, de mért itt be a traffipax már kétszáz felett száguldó őrültet is.
A nyugdíjas férfi 1950 óta él Vadépusztán, Gamásról költözött ki az akkor békés, csendes faluba, melyen óránként alig néhány autó haladt át. Ma viszont...
– A rendszerváltás után ugrott meg a forgalom – magyarázza –, manapság elképesztő, mennyi kamion jár erre. Közel lakunk az úthoz, talán, ha három méterre, a ház falai már repedeznek. Nyáron a legrosszabb a helyzet, még éjjel sem tudunk ablakot nyitni a kamionok dübörgése miatt.

Négy év múlva papíron ez már nem lehet gond, az elkerülőút kelet felől halad majd el Vadépuszta mellett, jó 150 méterre Somogyvári Lajosék házától.
– Addig csak a sógorom autójában bízhatok – legyint a nyugdíjas férfi –, itt szokott megállni a ház előtt. Akik ritkábban járnak erre, messziről kiszúrják, azt hiszik, traffipaxos kocsi, s legalább lassítanak. Aki viszont naponta jön, már rá sem hederít...

Hasonló gondokkal küzdenek a mernyeszentmiklósiak is, ahol szintén ritkán lassítanak az autósok, noha ez már csak a polányi-felsőmocsoládi kereszteződés miatt is indokolt lenne. Ehelyett egy Volkswagen kisbusz éppen a kereszteződésben, a kanyarodósávban előz meg egy lestrapált Ifát úgy kilencvennel – a sofőr semmit sem láthatott a Mocsolád felől a kereszteződésbe érkező Fiatból...
– És itt ez megy hosszú évek óta – panaszkodik Cser Sándorné. – Nem csoda, hogy a szülők nem merik még a buszmegállóba sem egyedül kimenni az iskolásokat. A zebra is csak egy éve készült el, de sokan még erre sem figyelnek, kész veszedelem ez az út.

A másik gond a zaj, és a kamionok okozta rázkódás. – Amikor bevezették a gázt, átfúrták az utat – folytatja a közel fél évszázada Mernyeszentmiklóson élő asszony –, a száguldozó teherautók nagyokat huppannak, jön le a vakolat a szobákban miattuk.

Már csak emiatt is Messiásként várják a helyiek, megépüljön végre az elkerülő, Cser Sándornééknek némi pénzt is hozhat a beruházás, hiszen a tervezett nyomvonal nagyjából a földjük negyedét érinti, azaz el tudják adni az államnak a jelenleg bérletbe kiadott birtokdarabot.
– A többség nyugdíjas, nem bírja a munkát, így keveseket zavar, hogy elvész egy darab a földjükből – állítja –, persze néhány fiatalabb nem örül neki. Én szívesen adom, bár mindet megvennék.

Főként, ha a piaci árnál magasabb haszonnal sikerülne túladni rajta. Akadnak, akik amúgy erre blazíroznak, hallani lehet olyan tulajdonosokról, akik hektáronként a valós érték háromszorosáért lennének csak hajlandóak megválni földjüktől.

– Ez minket nem érint – legyint a mernyei Táncsics utcában egy asszony. – Amerről jön majd az út, csak egy-két nagygazda földjei fekszenek, ők biztosan megtalálják a számításukat.
Meglepő módon a mernyeieket nem nagyon hozta lázba az elkerülő híre – olyan helybélivel is találkoztunk, aki nem is hallott róla –, talán, mert a kanyargós úton feléjük nem száguldoznak az autósok.
– Na jó, a forgalom biztos csökkeni fog, ami nem hátrány – ismeri el egy a buszmegállóban várakozó lila kabátos nő. – Szentmiklóson, Vadéban sokkal rosszabb a helyzet, nekik fontosabb, hogy megépüljön.



Somogyaszalóban már komolyabban foglalkoznak a dologgal, főként, hogy a falut majdan elkerülő útnak több nyomvonalterve is akadt: beszéltek viaduktról a Deseda felett, másvalaki szerint védett területre akarják vinni az utat, aminek persze nagy haszna lesz, hogy sokkal csendesebbé válik a település.
– Ezzel mindenki jól jár – jegyezte meg a magát csak Marika néninek nevező nyugdíjas asszony. – Akinek a földjét megveszik, biztosan busásan kifizetik, nekünk meg végre nyugalmunk lesz. El sem hiszem, hogy megint ki tudunk majd ülni beszélgetni a házak elé, s halljuk is majd egymást...