Sosem járt a városban, mégis képviselőjüknek választották

Jártak viszont az itteniek a fővárosban! 1845-ben Kaposváron szervezték meg a magyar ipar fejlesztését zászlajára tűző Magyar Országos Védegylet első vidéki osztályát, amelynek küldöttei az év novemberében részt vettek az egyesület pesti közgyűlésén. A somogyiak ekkor tettek tisztelgő látogatást gróf Batthyány Kázmérnál, gróf Teleki Lászlónál – és Kossuth Lajosnál.

A következő találkozás már a szabadságharc idejére esett. 1849 márciusában Kossuth mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke a cibakházi táborban megbízólevelet adott Noszlopy Gáspár szolgabírónak, hogy az a magyar kormány nevében felszabadító harcot kezdjen Somogyban. Az új kormánybiztos teljesítette a feladatot, és május elsején népfelkelőivel bevonult Kaposvárra. A május 14-én tartott megyebizottmányi közgyűlésen kihirdették a Függetlenségi nyilatkozatot, s Noszlopy javaslatára elhatározták, hogy a kormányzó-elnök képét elhelyezik a vármegyeházán.

A szabadságharc után a mindig kuruc lelkületűnek tartott Kaposváron is gyökeret vert a Kossuth-kultusz, amelyet főleg az hozott lendületbe, hogy 1869-ben a jeles politikust választották meg országgyűlési képviselőjükké a kaposvári kerület polgárai. (Kossuth ellenfele a szintén érdemdús Somssich Pál, a helyi gimnázium pártfogója volt.) Az emigrációban élő államférfi nem fogadta el a mandátumot, s lemondásáról levélben értesítette kaposvári választóit.

Az első kaposvári március 15-i rendezvényeken Kossuth Lajos neve hangzott el a legtöbbször. Akkoriban szokás volt az is, hogy táviratot küldjenek a volt kormányzó-elnöknek. 1882-ben például a következőt sürgönyözték Olaszországba a megyeszékhelyről: „Kossuth Lajos úrnak, Turin. Kaposvár város függetlenségi elveket valló polgárai márczius 15-ének ünneplésére tartott összejövetelükből Önt, mint a függetlenség megteremtőjét, forró szívvel üdvözlik.”

A dualizmus évtizedeiben augusztus 25-ét, Lajos-napot társas összejövetelekkel, vendéglői bankettekkel köszöntötték a 48-as érzelmű kaposváriak. A helybeli értelmiségiek mellett elsősorban az iparosok és a vasúti munkások tartották szívügyüknek a Lajos-napi megemlékezéseket. Kossuth szeptemberi születésnapját is megünnepelték. Amikor az 1877-ben megalakított Kaposvári Népkör az orosz-török háborúban aratott török győzelmek hírére díszkivilágítást és fáklyásmenetet rendezett a városban, a felvonulók Klapka György mellett a 75 éves torinói száműzöttet is éltették.

A kaposvári Kossuth-ünnepségek sorából kiemelkedett az, amelyet 1882-ben, a „turini remete” 80. születésnapján rendeztek. A polgármester este nyolc órára a Preiszner-kávéházba hívta össze a közönséget. Bár négy sorban álltak az asztalok, annyi volt a vendég, hogy sokan kiszorultak az utcára, s a nyitott ablakok mellől hallgatták a beszédeket. Néhányan a személyes megismerkedésre is alkalmat kerítettek: 1889-ben Szalay Fruzsina kaposvári költőnő látogatta meg az olaszhoni száműzetésben élő Kossuth Lajost.

Az 1879. évi honossági törvény azzal fenyegetett, hogy a világhírű politikus rövidesen elveszíti magyar állampolgárságát. Erre válaszul Kaposvár is azon városok közé lépett, amelyek díszpolgárukká választották a magyar történelem egyik legnagyobb alakját. (Kossuth a magyar szívekben soha nem lehet „hontalan”.) A kitüntetésre 1889-ben Gruber János tett javaslatot, aki országgyűlési képviselő, lapszerkesztő, ügyvéd, műkedvelő színész és helytörténész volt. Az indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta, és a sajtó is teljes egyetértésben kommentálta. "Midőn ez alkalommal a nagy hazafi emlékét Kaposvár város is megtisztelte – írta a Somogy című hetilap –, őszinte örömünknek adunk kifejezést, s kívánjuk, hogy szabadságharcunk e kimagasló alakja még sokáig éljen, s jó erőben és viruló egészségben élvezze szülőhazája s honfitársai folyton nyilvánuló tiszteletét és szeretetét." A díszpolgárságról szóló oklevél elkészítésével és Turinba küldésével Németh Ignác polgármestert, Gruber Jánost, Matolcsi Józsefet, Kapotsfy Jenőt és dr. Kovács Józsefet bízták meg.

A természet törvénye szerint azonban nemsokára befejeződött a nagy száműzött életpályája, amely majdnem annyi évet számlált az emigrációban, mint a század első felében a határokon belül. Elhunyta után tíz nappal, 1894. március 30-án rendkívüli közgyűlést tartottak a kaposvári megyeházán, amelynek egyedüli tárgya a Kossuth Lajos halála miatti gyász volt. Kossuth holttestét ugyanezen a napon különvonattal szállították haza Torinóból Magyarországra. Az összes állomáson, de a vasútvonal egész hosszában is sorfalat alkotott a gyászoló tömeg. Levett kalappal, feketében, gyászlobogókkal, virágcsokrokkal, koszorúkkal álltak az emberek. Ugyanígy a Balaton déli partján is, mert Kossuth vonata itt haladt el, Somogy megye északi peremén. Valóságos népvándorlás indult meg a megye délebbi vidékeiről a tó felé, hogy a gyászolók legalább egy pillantást vethessenek arra a bizonyos vonatra. „Az egész Balaton-part mentén egy megható ünnep... Birtokostól le az utolsó zsellérig, a társadalom minden osztályából százak, ezrek!” – írta a korabeli kaposvári újság.



Ahogy a Turinban élő Kossuth nimbuszát nem csökkentette a földrajzi távolság, úgy a halála óta eltelt idő sem volt képes apasztani a tiszteletét. Bacskay Béla festőművész Kossuth Lajost és Deák Ferencet ábrázoló képeit 1905-ben helyezték el az új kaposvári városháza nagytermében, a következő évben pedig a helyi 48-as Függetlenségi Kör helyiségében leleplezték azt a Kossuth-arcképet, amelyet Rippl-Rónai József festett.

A korszak Kaposvárának legnagyobb 48-as ünnepségét 1911. szeptember 3-án tartották meg a főtéren, amikor felavatták Kopits János kaposvári születésű budapesti művész Kossuth-szobrát. A tér is ebből az alkalomból vette fel az államférfi nevét. Dédapáink nemzedéke tehát gondoskodott róla, hogy a következő generációk se feledjék – a díszpolgári címet indokló 1889. évi városi határozat szavaival – „Kossuth Lajost, hazánk nagy fiát, kinek neve össze van forrva hazánk történetével, s ki ősi alkotmányunkat demokratikus alapra fektette”.

Petőfi Sándor Kaposváron

Kossuth Lajos – tudomásunk szerint – egyszer sem járt Kaposváron, a kor másik nagy embere és jelképpé vált alakja: Petőfi Sándor viszont egy ízben útba ejtette Somogy megye székvárosát. A vándorszínészettel felhagyó költő 1841 őszén Mohácsról Pécs, Szigetvár, Kaposvár, Keszthely, Sümeg és Szombathely érintésével ment Sopronba, onnan pedig Pozsonyba, majd Pápára. Útjáról később levélben számolt be, de kaposvári tapasztalatait nem részletezte.

Siómaroson van a világ első Kossuth-szobra

Kossuth Lajos temetése után a ma Balatonszabadihoz tartozó Siómaros község elöljárói Szokó István református lelkipásztor javaslatára elhatározták, hogy szobrot állítanak a nagy hazafinak. A költségeket a lakosság adta össze, a mellszobrot a budapesti Gerenday Antal és fia formázta meg. A településen készült egykorú emlékirat így szól a volt kormányzó-elnökről: „szabadságunk megteremtője, emberi méltóságunk visszaadója”. Az alkotást – az ország első köztéri Kossuth-szobrát! – 1894. július 1-jén leplezték le.
A nagyatádi Kossuth-szobrot – Horvay János művét – 1903. október 25-én adták át a közönségnek Kossuth Ferenc jelenlétében. Csokonyában pedig 1906-ban egyszerre avatták fel Kossuth Lajos és gróf Széchenyi István mellszobrát.

Kossuth fia a somogyi megyeszékhelyen

Kossuth Ferenc függetlenségi politikus, majd kereskedelemügyi miniszter többször is felkereste Kaposvárt. 1901 szeptemberében választási gyűlést tartott a városban, ahol fáklyásmenetet rendeztek a tiszteletére, 1906 őszi látogatásakor pedig megáldotta a Kaposvári 48-as Függetlenségi Kör zászlaját.

Ádándon írhatta meg Roboz a Kossuth-imát

Az első kaposvári lapszerkesztő talán legnagyobb irodalmi sikere szintén 1849-hez és Kossuth Lajos alakjához kötődik.
Roboz István Somogy megyében, az ádándi kastélyban írta meg "Kossuth imája a kápolnai csatában elesettek felett" című rövid, de annál népszerűbbé vált művét. (Bár az is igaz, hogy a Kossuth-ima szerzőségét és keletkezésének körülményeit máig vitatják.)