Vasúti közszolgálattól a politikai gyűrődésig

– Az önkormányzatok zömében állami feladatokat látnak el, aminek az arányát a jogalkotó dönti el. Az elmúlt két évtized problémája, hogy ide is, oda is adtak feladatokat, párhuzamosságok lettek, és egyik szervezet sem tudott megerősödni – mondta Vörös Tamás főjegyző.

– Bizonytalan volt a megyei önkormányzatok helyzete is.
– Talán csak a véletlenen múlt, hogy egyáltalán lettek. Az döntött mellettük, hogy bizonyos területi feladatokat nem akartak se a településekhez, se az államhoz telepíteni.

– Aztán jöttek a régiók...
– Átgondolatlanul. Lehetett volna régiós önkormányzatiság is, de egy ezeréves területi önkormányzati rendszer – és ez nem történelmi melldöngetés – átalakítása nem megy úgy, hogy holnaptól két-három megye összetartozik. A megyétől elvettek sok feladatot.

– Kormányhivatal kapta őket.
– Ez teljesen korrekt, és már régen megléphető lett volna. Az államigazgatási regionalizáció ezt akadályozta, ezért az átalakítás lassabban megy, mint ahogy – gondolom – tervezték.

– Adódik a kérdés: az úgynevezett „kisembernek”, aki ügyet akar intézni, jobb lesz?
– Egy gondot látok. A területi államigazgatási feladatokat a kormányhivatalhoz telepítik, de az nem jó, ha elsőfokú hatáskörök kerülnek oda, mert ezzel a jogorvoslati rendszert „feltolják”, s egyedi ügyekben a minisztérium lesz a másodfok. Nem kellene távolabb vinni az állampolgártól az ügyintézést.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Vörös Tamás főjegyző, címzetes docens
[/caption]

– Ez létszámbővülést hozhat.
– A közigazgatás egyik gondja, hogy vízfejű. Rengetegen dolgoznak a központi közigazgatásban, és egyre kevesebben ott, ahol a munkát kell végezni.

– Az állam mintha próbálná összehúzni magát...
– Azért értek egyet a kormányhivatallal is, mert a funkcionális, személyzeti, bér és  koordinációs feladatok egy kézbe kerülnek, ami megtakarítás.

– A jegyzői menesztéseket milyen szívvel nézi? A függetlenség őreinek indoklás nélküli leváltása rossz érzetet kelt.
– Az indoklás nélküli elbocsátás szabályozása nem jó, kimondta ezt az Alkotmánybíróság is. Együttérezve az érintett kollégákkal, Somogyban három jegyzőtől váltak meg Zamárdiban, Balatonlellén és Fonyódon. Ennyi cserélődés belefér egy ciklusváltásba. Az indoklásnélküliség kelti a pejoratív érzést, ami a későbbi munkavállalást is beárnyékolhatja.

– Önkormányzatokról szokás mondani: jönnek a feladatok, de a forrás rendre elmarad. Az a megoldás, a helyi önkormányzást gyengítendő, hogy a feladatokat elvonják?
– Ha csak forrásoldalról nézzük, akkor a feladat visszaállamosítása azért nem jó, mert a feladat ellátása semmivel sem lesz olcsóbb, sőt. Az önkormányzatok mindig tettek a feladatellátáshoz a sajátjukból.

– A tízmilliárd fölötti 1,2 milliárdos kötvénykibocsátás mennyire sok Somogyban?
– Nagyon sok. Komoly terhet ró a feladatellátásra.

– Tegyük hozzá, az eladósodás nem egyedi az országban.
– Minket ez nem vigasztal. Nehéz a helyzet, de a működést remélhetőleg biztosítani tudjuk. Az önkormányzati adósság áttételesen az államot terheli, hiszen állami feladatokat látunk el. Amikor az államadósság-csökkentésről beszélünk, akkor ebbe előbb-utóbb bele kell érteni az önkormányzatokat is.

– Köntörfalazás nélkül mond szakmai véleményt, jóllehet ez nem mindig egyezik a kormány elképzelésével. Többféle politikai irányzatot szolgált független köztisztviselőként. Hogy bírja a gyűrődést?
– Úgy, hogy szeretem, amit csinálok. Számomra a közigazgatás életpálya, hivatás, amit otthonról hoztam. A családomban mindenki vasutas volt, ami egykor közszolgálatnak számított. Gyerekkoromban oly közel éltem a vasúthoz, hogy a mozdony füstje megcsapott, hiszen sokáig vasútállomáson laktunk. Mélyen kialakult bennem, hogy olyasmit szeretnék csinálni, ami a közösséghez kapcsolódik.

– A jogi pályán máshová is vethette volna a sors...
– Hívtak a bíróságra, ahol gyakornok voltam, de a közigazgatás érdekelt. Végzősként elindultam, hogy bemegyek a városházára, családdal, gyere-kekkel kellett a munka de a megyeházára tévedtem be.



– Egy élet lett. Nem unta meg?
– A közigazgatásban az a csodálatos, hogy ha az ember ugyanott marad, akkor is rengeteg változáson megy keresztül. A főjegyzői pályázatomban írtam: a mindenkori elnökkel korrekt munkakapcsolatra törekszem. Volt, amikor nyomás volt a politika oldaláról, hogy egy feladatot meg kell oldani, máskor én gyakoroltam nyomást, ha a törvényességet feszegető elképzelést láttam.

– Ez bizony súrlódás...
– Alaptulajdonságom, hogy a konfliktusokat nem élezni, hanem megoldani igyekszem.

– Volt kenyértörési pont az elmúlt évtizedekben?
– 2006-ban felmerülhetett, hogy az új vezetés más főjegyzővel akar dolgozni. Úgy alakult, hogy együtt folytattuk. Jól tudok a mostani vezetéssel is együtt dolgozni. Tudják, hogy van egy szakmai határ, amiből nem engedek, de azt is tudják: a célom a jó döntés-előkészítés.

– Melyik Vörös Tamás-könyv lenne izgalmasabb: a Magyar közigazgatás csaknem 40 éve a főjegyző szemével, vagy a Politikai ínyencségek című?
– A közvélemény számára bizonyára az utóbbi, de nekem az első az izgalmasabb történet...

– A trombita, a hegedű, a zongora, a kutyának fütyörészés jó feszültségoldó?
– A zene az egyik legnagyobb segítségem. Sokszor énekelek magamban munka, közgyűlés, beszélgetés közben. Van egyfajta asszociációs készségem, mindjárt eszembe jut egy nóta, népdal, sláger vagy operaária.

– A humor, a kapcsolatteremtés sem gyengéje. Úgy tudom, idővel még a nyelvi akadályok leküzdése sem okoz gondot az amerikai nászával például...
– Kifejezetten jó a kapcsolatom az amerikai vőmmel és családjával. Mindkettőnket megtévesztett a propaganda: minket a vasfüggöny mögé helyeztek, őket meg önteltnek állították be. Kedves emberek, a magyarországi esküvőre a nászasszonyom három hónapig tanult magyarul, hogy eltudja mondani a köszöntőjét. Megható volt.

– Állítólag a pécsi docensi kinevezés is meghatotta.
– Elérzékenyültem, pedig az én korosztályomat úgy nevelték, hogy a férfinak nem illik könnyeznie. Nem rangsorolok a kitüntetések között, de mivel ezt a szakma adja a szakmának, ennél nagyobb elismerést nem tudok elképzelni.

Vörös Tamás

Cegléden született 1949-ben. A szegedi egyetemen 1975-ben szerzett jogi diplomát, 1991-ben szakvizsgázott. Az államigazgatásban helyezkedett el, 1999 óta megyei főjegyző. Szakmai szervezetekben tisztségviselő, a megyei labdarúgó szövetség elnöke. Nős, három felnőtt gyermeke van.

Azt mondja, A megyei önkormányzatnak kifejezetten élénk és jó a kapcsolata a pécsi egyetemmel, szakmai együttműködési megállapodást is kötöttek a közigazgatási tanszékkel. Jogszabályi véleményezésekkel és előadásokkal segít a tanszék, míg a megye az oktatásban és a vizsgáztatásban vesz részt. Fábián Adrián tanszékének rangos oktatási karát többek között Iváncsics Imre és Kiss László neve fémjelzi.

Azt mondja, A megyei önkormányzatnak kifejezetten élénk és jó a kapcsolata a pécsi egyetemmel, szakmai együttműködési megállapodást is kötöttek a közigazgatási tanszékkel. Jogszabályi véleményezésekkel és előadásokkal segít a tanszék, míg a megye az oktatásban és a vizsgáztatásban vesz részt. Fábián Adrián tanszékének rangos oktatási karát többek között Iváncsics Imre és Kiss László neve fémjelzi. Vörös Tamás főjegyz, címzetes docens -->