Közélet

2011.05.11. 19:09

A visszaszerzett Zichy-gyűjtemény és 43 év emigráció

Vorosilov írásos parancsával a kezében 1945-ben a páratlan Zichy-gyűjteményt szerezte vissza az oroszoktól, 1990-ben pedig Göncz Árpád segítségével a zalai múzeum nyolc szobáját kapta vissza a kárpótlás során. Kedden helyezték örök nyugalomra a Tab melletti Zalán Csicsery-Rónay István írót, Zichy Mihály dédunokáját.

Fónai Imre

Rajzolófejedelemnek is nevezték Zichy Mihályt, a 19. század Munkácsy mellett legjelentősebb magyar festőjét. Zalai szülőháza ma múzeum. A gondnok, Petrus Magdolna 1949 óta  él az épületben, a Zichyk életét Csicsery-Rónay Istvánnétól, Zichy Mihály unokájától „tanulta ki.”
 – Fia, az Amerikából 1990-ben hazatért egykori kisgazda politikus, író tavaly járt itt utoljára, de már akkor is nagyon gyenge volt – emlékszik Petrus Magdolna. – Néhány éve még, nyolcvanegynéhány évesen vígan levezette a Budapest-Zala utat. Úgy tudom egyébként, hogy a kárpótlás során Somogyban senki sem kapta vissza az ősi birtokát, ám ez Csicsery-Rónay Istvánnak sikerült. Múzeumraktárnak használták a nyolc egykori lakószobát, amit Csicserynek sikerült visszakapnia, a nyolcszáz hektár zicsi földjükért cserébe. Persze, aligha jöhetett volna ez össze Göncz Árpád segítsége nélkül. A negyvenes években együtt dolgoztak a kisgazda pártban (persze, nem a Torgyán-félében, hanem még az igaziban...), aztán 1990 után, hogy István hazatért, Göncz többször is megjelent itt a múzeumnál, volt úgy, hogy kempingnadrágban.



Egy ma is élő Zichy-utódtól, a nágocsi kastélyt bérlő Zichy Lászlótól tudjuk, hogy a Zichy-gyűjtemény visszaszerzése is Csicserynek köszönhető: 1945-öt írunk, megérkezik a Vörös Hadsereg, s mint ma már tudjuk, „műgyűjtői feladatuk” is volt. A tabi városparancsnok szekérderékba rakatta Zichy Mihály gyűjteményét és bevitte Tabra. Csicsery-Rónay Istvánt Zaláról telefonon riasztották. Akkoriban még jelentősen korlátozott volt az utazás, de neki mint fiatal, de jelentős pozícióban lévő politikusnak (kisgazda külügyi osztályvezető volt, valószínűleg azért, mert több nyelvet tudott) Vorosilov által aláírt, szabad mozgást engedélyező igazolványa volt. Leutazott Tabra, bement a parancsnokhoz, bemutatta az igazolványát Vorosilov ciril betűs aláírásával, és elmagyarázta, hogy a parancsnok elvtárs az oroszok nemzeti hősének múzeumát szerelte le. És a parancsnok visszavitette a képeket Zalára.

– S ami nagyon fontos, a gyűjteményt azóta sem tudta senki elvinni innen, mert végrendelet tartalmazza, hogy itt kell tartani, Zalán – toldja meg Petrus Magdolna. Jó helyen van ez a páratlanul gazdag anyag, a monumentális festmények, a grafikák, a négyezer kötetes könyvtár, itt, ebben a rendezett, festői, de mégis csak eldugott községben? – kérdezzük a gondoktól, aki azt feleli: – Igen, mert el kell jönni Zalára annak, aki látni akarja. Amikor még létezett a szakszervezeti üdültetés, és hozták ide a csoportokat, előfordult olyan év, hogy harmincnégyezer látogatónk volt. Ma már persze csak évi hat-hétezer, de ez is szép szám, sok városi múzeum megirigyelné.

S valóban, akad bőven látni, rácsodálkozni való. Az anya fájdalma – ezzel a művel hívta fel magára a figyelmet Zichy Mihály, 19 évesen. Illusztrálta aztán Arany balladáit, s Az ember tragédiáját. Húsz évig élt Oroszországban, odakint Gogol- és Lermontov-művekhez készített grafikákat. Komoly egyházi támadások érték idehaza, amiért megfestette Nanát, a párizsi kurtizánt. Legmonumentálisabb műve a zalai múzeum fő helyét díszítő festmény, A pusztítás géniuszának diadala. A párizsi világkiállításra készítette, 1878-ra, de végül nem engedték bemutatni. Külön műtermet bérelt azonban és így mégis csak láthatta a közönség, amint a rombolás szárnyas géniusza vezényli a pusztítókat, akiknek a lábai előtt emberi hullák, koponyák. S hogy kik is ezek a pusztítók a képen? II. Sándor cár, Vilmos német-római császár, III. Napóleon és IX. Pius pápa...

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A páratlan gyűjtemény
[/caption]

Kár lett volna értük, ha az oroszok kezén marad, ha Csicsery-Rónay István, a dédunoka vissza nem szerzi. A múzeum egyik vitrinjében 1929-es fényképfelvételen a kedden eltemetett író édesapja, idősebb Csicsery-Rónay István alezredes, a gyűjtemény alapítója a zalai ereklyemúzeum felavatásán mond beszédet, mellette akkor 11 éves fia áll, matróz egyenruhában.
Petrus Magdolnától tudjuk: végakaratának megfelelően helyezték örök nyugalomra Zalán, az ősi földben, a Zichyk mellé. A régi temető ma már sírkert, 1900 óta nem használja a falu. Kadlicskó György zalai polgármester, asztalos lévén nemrég új fejfákat készített. A temetőt, meg a múzeumkertet még rendben tudja tartani az önkormányzat, de ott van még a hatalmas őspark is, ahol pár éve még Csicsery-Rónay István büszkén mutatta különlegességét, a vasfákat. Megmentőkre mindig szükség lesz...



„Mozgalmunk 1944 tavaszán megszerezte az auschwitzi jegyzőkönyveket, és ez Horthyt meggyőzte a deportálások valódi céljáról”

A Csicsery-Rónay István által 1953-ban Washingtonban alapított Occidental Press kiadóvállalat célul tűzte ki „a magyar kultúra ápolását a száműzetésben és a magyar szellem értékeinek megismertetését a szabad világgal” – emlékezett a kedden Zalán eltemetett író amerikai éveire Horváth János, a Somogy Megyei Múzeumok munkatársa. – Az 1960-as években Magyarországon betiltott irodalmi és filozófiai művekhez jutottunk hozzá általa. Csaknem negyven kiadvány, könyv hanglemez, magnókazetta látott napvilágot. A lemezek és kazetták Ady Records néven jelentek meg. Neki köszönhetjük Illyés Gyula verseinek francia és angol kiadását, Gara László Az ismeretlen Illyés című életrajzának megjelentetését. Csicsery Rónay István kiadványa az Egy mondat a zsarnokságról című  vers hanglemezen, a szerző, Illyés Gyula által elmondva.

Egy korábbi interjújában Csicsery-Rónay így elevenítette fel a háborús éveket: „Az 1944. március 19-i német megszállást követően bekapcsolódtunk az ellenállási mozgalomba. Az október 15-i nyilas puccs után nyolc különböző ok is volt, amiért kivégezhettek volna, ha elfognak. Mert a statárium még a plakátragasztásra is vonatkozott. Persze a plakátragasztásnál volt komolyabb is: Mészáros Istvánnal együtt szerkesztettük az Eb ura fakó című földalatti lapot, Jaczkó Pál angyalföldi KISKA-századával pedig zsidókat, katonaszökevényeket bújtattunk. Ennél lényegesebb, hogy mozgalmunk 1944 tavaszán megszerezte az auschwitzi jegyzőkönyveket, és ez Horthyt meggyőzte a deportálások valódi céljáról. A kormányzó ennek nyomán állította le a 250–300 ezer budapesti zsidó elhurcolását.”

Ugyanebben az interjúban így idéz száműzetésének idejéből: „Argentínában az infláció miatt olyan olcsó volt a nyomda, hogy még a szállítással együtt is megérte. A Száműzöttek naptára volt az első könyv, azt követte a többi: a nyugati magyar írók munkái. Olykor megpróbálkoztunk a postával. Volt, amit átengedtek, volt, amit nem. Például – mert lemezeket is kiadtam – Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse Brahms zongoraversenyeinek borítójában utazott, bízva abban, hogy minden lemezt mégsem lehet lehallgatni.”

Csicsery nagypénteken este hunyt el Budapesten, másnap reggel jelent meg a vele készült utolsó beszélgetés a Magyar Nemzetben. Ebben azt mondta az újságírónak: – Negyvenhárom év emigráció? Fantasztikus történet, s az is, hogyan sikerült a zalai házat megtartanunk, ahol dédapám, Zichy Mihály született, egyébként én is abban a házban nőttem fel.
Májusban, ahogy egy kicsit összeszedi magát – mondta a cikkben –, vidékre készül. Hamarabb visszatért azonban Zalára, mint gondolta...

Címkék#siófok
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!